Papirusz.hu - Kulturális Portál - könyv, kiállítás, zene, színház, koncert
 



















Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
oldalak:  1  2  3  4  5   ...  33  34  35  36  37   ...  43  44  45  46  47   

Archívum
   
CD-ajánló / 10.02.
Laurie Anderson: Live at Town Hall New York City
Szerzõ: Eszéki Erzsébet
2002. október 2. 13:53

Laurie Anderson: művészikon, az avantgárd utóvédje, formabontó zenész, performer, költő… Sokféleképpen lehet jellemezni, bár statikus stílusa, zenéjének lassú zajlása, tömör dalszövegeinek üzenete nem sokat változott húszegynéhány év során.

bővebben >
 


Clive Wilmer „poszt-poszt-modern” költészete
avagy angol-magyar műfordítói parádé a Fészekben
Szerzõ: Mika Róbert
2002. október 2. 13:21

 

Így tehát, ha az elsőt kinyitom,
Amit a másik tud, már nem tudom.
Így osztják ketté lelkem és agyam -
megosztva oszthatatlan igazam.
(Clive Wilmer: Két napló, részlet; Szabó T. Anna fordítása)

A British Council és a Pen Club rendezésében október 1-én a Fészek Klub Gobelin termében mutatták be Clive Wilmer Végtelen változatok című könyvét, amelyet Szabó T. Anna és Gömöri György (Cambridge) fordított magyarra.
A jó hangulatú rendezvényen angolul, illetve magyarul hallhattuk az angol költő verseit.

Clive Wilmer szoros szálakkal kötődik hazánkhoz, 18 költőnk verseit fordította - Gömöri György segítségével - angol nyelvre, Vörösmartytól, Radnótin, Kosztolányin és Dsidán keresztül, Petri Györgyig.

Szabó T. Anna és Gömöri György remekül adta vissza Wilmer verseiből áradó lírai pátoszt, erősen ritmizált képeit, ironikus hangjait, nyelvi színeit.

bővebben >
 


Egy cipőben járunk
Almási Tamás: Sejtjeink
Szerzõ: eva
2002. október 2. 11:11

Almási Tamás
Állítólag a legtöbb nő, ha korábban nem, harmincéves kora körül rájön, hogy gyereket szeretne, s bármit képes is megtenni érte. Almási Tamás Sejtjeink című filmjében nemcsak a nők, hanem párjuk is elszántan küzd azért, hogy végre gyerekük szülessen.

bővebben >
 


Hendikeppel az Oscarért?
A Sejtjeink legjobb tizenkettő közé kerülése most a tét
Szerzõ: Eszéki Erzsébet
2002. október 2. 10:59


A lombikbébi programban résztvevő párok megpróbáltatásait mutatja be Almási Tamás filmje: a Sejtjeink, amely az idei Filmszemle Dokumentum kategória fődíja után a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete Kamera-díját is megkapta. Még bővülhet az elismerések sora, hiszen a Sejtjeinknek már csak két rostán kell átesnie az Oscar-díjért folytatott „küzdelemben”, és benn is van a legjobb hat film között.

bővebben >
 


„Ne én legyek az összes szépfiú macho”
Beszélgetés Nagy Ervinnel
Szerzõ: I-Web.hu
2002. október 1. 16:07
Zsótér Sándor, aki a hazai színházi rendezés egyik fenegyereke, egyszer már színre vitte Euripidész drámáját, a Bakkhánsnőket, most pedig Getting Horny címmel született meg az a produkció, amelyhez a Bakkhánsnők szolgált kiindulópontként. A darab premierjét a hét végén tartották a Katona József Színházban. Az Európai Színházak Uniója három tagszínháza, a budapesti Katona József Színház, a Finn Nemzeti Színház és az Északgörög Nemzeti Színház közös produkciója, így a szerepeket is a három nemzet színészei játsszák. Dionüszoszt Nagy Ervin, az idei POSZT legjobb harminc év alatti színésze alakítja - Rezes Judittal, szimultán.

bővebben >
 


A kultúra íze
Emelkedett gondolatok gourmand-oknak
Szerzõ: I-Web.hu
2002. október 1. 15:56

Ivan Illich
Ajánlott könyv és szöveg-mániásoknak, de kiváltképp e két csoport közös halmazának, és mindazoknak, akiket valaha is elért a szöveg öröme. A könyv a könyvről és az olvasásról szól, méghozzá megragadóan szép nyelven, hála a pontos, és érzékeny fordításnak. Az izgalmas utalásoknak és a bőséges jegyzetapparátusnak köszönhetően nem könnyű, de élvezetes olvasmány. Ráadásul dohányszín kreatív papírba kötötték, aminek érintése bársonyos, és a belív sem fehér, sőt, nem is elefántcsont színű, hanem talán sápadtan kreol.

bővebben >
 


Levélművészet
Lakner László képei Berlin közepén
Szerzõ: Eszéki Erzsébet
2002. október 1. 14:57

Lakner László: Jardin de Versailles

Berlin történelmi központjában, a Gendarmenmarkt közelében, különös kincseket rejt a Német Iparosok Szövetségének Háza: Lakner László különleges betűképei egyedi rejtvények, amelyeket sorról sorra, rétegről rétegre érdemes megfejteni. Szokatlan kiállítótér egy irodaház épülete, Lakner László képei mégis illenek ide. Az ajtók mögött szorgos titkárnők és üzletemberek hajolnak frissen nyomtatott szövegeik szabályos sorai fölé, a folyosókat Lakner betűi uralják.

 

bővebben >
 


SÖTÉT, KÉK FÉNY
Mindent túlélő műsor az m1-en
Szerzõ: I-Web.hu
2002. október 1. 11:37

 
A hazai kereskedelmi csatornák az idők során lehasadtak a bűnügyi magazinműsor műfajáról. Próbálkozott pedig mind a kettő, vérrel és verejtékkel. (Bár végül inkább csak vérrel.) Színesek voltak, szagosak voltak, szélesvásznúak voltak, még műsorvezetőjük is volt, aztán mégse ment igazán.

bővebben >
 


Álmom a Budapesti Napló
Szerzõ: I-Web.hu
2002. október 1. 11:15

  Emlékszem az estére, mikor ez történt, december volt, még javában a karácsonyi ünneplés előtt álltunk. Irdatlan hideg napon voltunk túl, megnyugvással s némi jóleső érzéssel közeledtem a régi jó kályhánk felé, talán meg is simítottam volna a kedves ismerőst, ha nem fújta volna olyan bőszen a lángcsóvákat felém. Persze ezt most is üdvözlésnek vettem, ő így köszönt nekem. Hálából teletömtem nagy bendőjét száraz fahusángokkal, vidáman dörrent egy nagyot, mintha ezt mondaná: „na ezzel elleszek egy darabig”. Fárasztó nap volt, néhány emlékfoszlány még mindig küzdött a fennmaradásért, a létért, persze sikertelenül. Így estefelé már kerek, egésznek tűnt minden napi történés, melyből lassanként kipotyogtak az apró rezdülések, kimondatlanul maradt szavak gondolatok. Képzeletben ezt a napot is begyömöszöltem éhes kályhánk gyomrába, s szinte láttam, hogyan porlik el az a sok gondolat és mozdulat, mely az adott pillanatban világmegváltónak tűnt. Sokáig bámultam így a lángokba, figyeltem öreg barátom tűzszínházát, ahol most újra a megszokott szereposztásban játszottak a „színészek”. Pattogtak, csörögtek, röpültek a kis szikrácskák, forogtak, táncoltak a nagy „direktor” parancsára, szinte a zenét is hallottam, a mély csellók brummogását, a dobok acélos puffogását. Nekem most ez volt a színházam.

  Aztán lassan elhalványultak a kis színészek, a zene is egyre halkabban szólt, és csöndesen elaludtam. A direktor leintette az előadást, kis barátaim csöndesebb játékba kezdtek: meleget leheltek felém. Lassan megszűnt számomra a külvilág, és valami ismeretlen, addig soha nem látott álomkép kerített hatalmába. Köd volt, és újra nagyon hideg, nem tudtam, hol vagyok, és hogy őszinte legyek hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok. Pár métert láttam csak ebből a szokatlan, új világból, s ez a távolság oly kicsinek és oly körülhatárolhatónak tűnt, hogy hirtelen valami cirkuszi állatnak képzeltem magam. Rács-magányra kárhoztatott, kiszámíthatatlan oroszlán. „Ez lehetek”- gondoltam. Nagy levegőt vettem, hogy beleüvöltsek ebbe az új, különös világba, amikor léptek zaját hallottam. Középkorú, kissé morcos férfi haladt el mellettem, kinyitotta zsebét, s mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hangtalanul besurrant ide álomvilágom sejtelmes szereplője: a köd. Gyönyörű látvány fogadott, egy csendes, barátságos kis utcán álltam, és végre újra végtelenre nyílott előttem a világ. „Ember vagyok.” Talán ez volt eddigi életem legnagyobb felfedezése. Hirtelen, mintha minden időzítve lenne megindultak lábaim, valami ismeretlen cél felé. Próbáltam korrigálni mozgásomat, nem ment. Óriási kapubejáró mellett viharzottam el, mely szinte hívogatott tátott szájával. „Nem érek rá”- kiáltottam, s máris új háztetők közeledtek észveszejtő gyorsasággal. Aztán az egyik ház előtt megálltam, néztem a lábamat, nem akart tovább indulni. Körülnéztem. „Ferenc-körut 28.” Hirdette a felirat. „De hiszen…, nem, nem, ez nem lehet. Ez a szerkesztőség, pontosabban A szerkesztőség épülete, a Budapesti Napló legjobbjainak otthona. Hogy lehet ez, mi ez az időutazás, valóban jól látok?” –kiáltoztam örömömben. A lábam újra önálló életet kezdett élni, valószínűleg megunta gazdája tétovázását. Kinyitódott az ódon kapu, hatalmas kilincse nagyot jajdult, és beléptem a huszadik század sajtóbirodalmába. Lépcsőkön vezetett utam, igen meredek, amolyan nagyléptű embereknek tervezett fokokkal, s én szívtam magamba a századforduló oly jellegzetes pörköltkávé-szagát. Most már nem kerestem a miérteket, elmúlt minden rossz érzésem, szinte rohantam, párosával szedve a lépcsőfokokat az ismeretlenségbe. Ifjú írónak képzeltem most magam, aki valamilyen jól sikerült írással vágtat a szerkesztőségbe, diadalittasan, céltudatosan, ám megannyi súlyos kérdőjelet cipelve magával.

  A lépcsőfokok egyszerre elfogytak, egy ajtóval találtam magam szembe. „Ez lesz a Kritikus-szoba”- gondoltam. „Itt kell sürögnie Ábrányi Emilnek, Soltész Adolfnak, Márkus Józsefnek és Gergely Istvánnak.” A macskák surranó, lopakodó járását utánozva lépkedtem be a szobába, ahol döbbent csend fogadott. Hallottam az írószerszámok sercegését. Balra a sarokban, a kályha mellett ült Ábrányi Emil, a színházkritikus, az „ifjúság atyaistene”. Mint mindig, most is apró virág díszelgett gomblyukában. Mellette dolgozott Soltész Adolf, aki oly szép, férfias harcot vívott a Budapesti Napló első hasábjain a rakoncátlankodó Fiuméval. Most éppen valamilyen parlamenti cikken dolgozott. Asztalánál állva nem lehetett nem észrevenni egy fényképet, amely egy aprócska lányt ábrázolt, aki csibészes mosolyával mindig jókedvre derítette a néha szomorkás papát.  Halk kuncogás hullámzott most végig a helyiségen, kiindulópontja a kicsiny szoba egyik szeglete volt, ahol két öltönyös, vidám emberke beszélgetett, széküket szorosan egymás mellé tolva. Valami pikáns színházi történetet meséltek felváltva, ki-ki a maga verziója szerint. „Ez Márkus József lesz és Gergely István”- mondtam csak úgy magamnak.  Már éppen közelebb akartam lopózni, hogy halljam, mit beszélnek, amikor valami belső hang azt súgta: „Menj tovább.”

  Engedelmeskedtem, és kiléptem a folyosóra.
  A torkomban dobogott a szívem, és hihetetlen erővel tört fel belőlem a félelem: „Mi lesz, ha felébredek?” Kénytelen voltam megállni egy pillanatra, szemem valami ülő alkalmatosság után kutakodott, mindhiába. Ugyanis a hosszú folyosón, ameddig a szem ellátott sehol egy szék, pad, vagy lóca. „Nem is érek rá pihenni”- gondoltam, s kezem már a következő szoba kilincsét fogta. Benyitottam, éppen ebben a pillanatban, mint valami varázsütésre egy hangos ordítás hallatszott: „csitt!”. Ijedtemben majdnem hanyatt estem, de, talán ugyanebben a pillanatban, belémhasított a felismerés: „ ez a csitt-szoba lesz!”. Egy viszonylag tágas szerkesztői szoba látványa fogadott, s a felismerés újabb jóleső érzését éltem át: megláttam Molnár Ferencet. Pontosan szemben állt az ajtóval, éppen valamilyen újságcikket mutatott az asztalnál ülő írótársnak.  Zsebredugott kézzel tette mindezt, arcán amolyan jellegzetes „molnárferis” mosollyal. Akaratlanul is átvettem jókedvét, „ez nem lehet igaz”- suttogtam. Pedig igaz volt, ha csak egy álom erejéig is, de igaz. 
Velük szembe, Auer-lámpája fehéres fényénél olvasta újságját egy fiatal, szakállas szerkesztő, feje alig látszott ki a termetes lap mögül. A londoni Times feküdt még előtte, láthatóan már olvasott állapotban. „Ön Fáy Béla?” - kérdeztem felé fordulva. Válasz természetesen nem érkezett kérdésemre, mivel a szerkesztő számára sajnos kérdés sem létezett. Nem bánkódtam sokáig, hanem a szoba többi lakóját vettem szemügyre. Egy borongós arcú, fájdalmas tekintetű fiatalemberen akadt meg a tekintetem. Szótlanul ült asztalánál, és dolgozott, de érezhető ellenszenv munkálkodott benne. A napi újdonságokat gyűjtötte egy csokorba, olyan gyötrelmek közepette, hogy megesett rajta a szívem. Az asztalon heverő borítékok egyikéről olvastam le a nevét: ”Holló Márton”. Óvatosan fordultam meg a szobában, és kifelé indultam.  „Megkeresem Vészi Józsefet” – motyogtam, „a következő szobában lesz”. Most se kellett csalódnom, ugyanis Vészi József tényleg a Csitt-szoba melletti aprócska főszerkesztői szobában foglalatoskodott. Láthatóan nagy munkában volt, csak néha állt meg, hogy töröljön egyet párásodó szemüvegén. Tollából szinte pattogtak a villámok, már-már meggyulladt keze alatt a papiros. „Biztos valami vezércikket ír, valami országraszóló eseményről!” A legkülönösebb az volt, hogy arca nem árulkodott az indulatairól, ugyanolyan nyugodt volt, mintha éppen egy barátjának címzett levelet körmölne. Feltűnő rend uralta a szobát, az asztalon katonás vigyázzban álltak a könyvek, papírok, egyiknek sem jutott eszébe rakoncátlanul elborulni, vagy kilógni ebből a sorból. Vészi József teljesen uralta a szobát.
Újra a folyosón találtam magam, hirtelen nem tudtam, merre induljak. A név még mindig visszhangzott a fülemben „A Budapesti Napló szerkesztősége”. Szinte hihetetlen, hogy itt vagyok.

  Ahogy így álltam, egyszer csak egy beszélgető emberpárra lettem figyelmes, éppen felém közeledtek, így tisztán hallottam beszédjüket:
  –Tudja, miért van a patikák cégtáblájára kígyó festve? – kérdezte az egyikőjük. – Miért? - tudakolta a másik. –Mert , aki orvosságot vesz be kigyógyul a bajából.
  Még ki sem nevettem magam, amikor újabb ember viharzott el mellettem, megélénkült az élet a szerkesztőségben.  –Kis Gyulácska, mi lesz a kézirattal? - rikkantotta el magát a feltűnően elegáns, gyorsléptű úriember. Válasz nem érkezett…
  Azon vettem észre magam, hogy rettentően fázom, szinte belémmart a hideg, acélkemény fogait végtagjaimba vésve húzott, rángatott vissza a valóságba. Felébredtem. Gondolatban persze még mindig követtem a folyosón az ifjú zsurnalisztákat, még fülemben csengett a harsány kiáltás, de ez már nem volt az igazi. Mérhetetlen fájdalom lett úrrá rajtam. „Hány szobába nem mentem be, mennyi mindenkivel nem találkoztam?” - kérdeztem szomorúan. Aztán hirtelen újra eszembe jutottak a folyosón történtek. „ A rikkantós emberke alighanem Braun Sándor volt, ő hívta Gyulácskának Pekárt, de a másik kettő nem tudom ki lehetett, talán Sváb Tivadar és Thury Zoltán, de ki mondja már ezt meg nekem?” –kérdeztem újból.

 Mély, átható csend ült a szobán. A kályhában rég kialudt a tűz, már csak egy-egy apró parázs pislákolt félszegen. Nem szólt most semmit a kedves társ, tálán hibásnak érezte magát, amiért nem tudta elűzni ősi ellenségét, a hideget. Én nem hibáztattam, sőt még hálás is voltam, hiszen álmom neki köszönhettem. Megsimítottam hát kihűlt vasarcát, és megint teletömtem telhetetlen bendőjét. A lángok pillanatok alatt elborították az apró rőzseszálakat. Új hangokkal telítődött a szoba, új előadás kezdődött.
  Én azonban ezeket már nem érzékeltem, mert képzeletben újra úton voltam, nem kellett már félnem semmitől, mert tudtam hová indulok. Az ismerős lépcsőfokokon szaladva az izgatottságtól csak ennyit tudtam szólni: „Ady Endrét akarom…”.
  És alig észrevehetően, alig halhatóan koppant egyet cipőm sarka a folyosó kövezetén…

bővebben >
 


A mindenkit érintő építészet
Nyílt napok kiállításokkal Ausztriában
Szerzõ: Eszéki Erzsébet
2002. október 1. 10:47


Az építészet volt a fő téma szeptember utolsó hétvégéjén Ausztriában. A tavaly első ízben megtartott rendezvenytől eltérően az Osztrák Epítész Kamara és a Mérnökök Egyesülete az idén  nem annyira a szűk szakma, hanem inkább a  nyilvánosság figyelmébe ajánlotta a programot.

 

bővebben >
 


Filosz szeánsz a Centrálban
A hetvenéves Almási Miklós köszöntése
Szerzõ: Dömötör Ágnes
2002. szeptember 30. 22:45

Díszes kompánia gyűlt össze szeptember 27-én, pénteken este a Centrál Kávéházban, hogy 70. születésnapja alkalmából tisztelegjen Almási Miklós előtt. Volt nagy dínom-dánom (a sajtófogadások rendszeres résztvevőinek terminus technicus-ával élve: habzsi-dőzsiă): édes pezsgő, torta, marcipán – és a krém… A mai magyar kulturális élet krémje (legalábbis egy nagy kanálnyi belőle), színe-java volt ott ezen az estén barátjukat, kollégájukat, tanárukat, mesterüket, Almási Miklóst köszönteni.

bővebben >
 


Terézanyut nem lehet megállítani
A Libri Kft sikerlistája a múlt héten eladott példányok alapján
Szerzõ: libri
2002. szeptember 30. 16:48
Szerző Cím Kiadó Fogy. ár
1  Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! Bestline Kiadó 1 890 Ft
2  Millet, Catherine Catherine M. szexuális élete Ulpius-Ház Könyvkiadó 1 580 Ft
3  Márai Sándor Eszter hagyatéka és három kisregény Helikon Kiadó 1 600 Ft
4  Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek Helikon Kiadó 1 180 Ft
5  Esterházy Péter Javított kiadás Magvető Könyvkiadó 1 990 Ft
6  Kundera, Milan A lét elviselhetetlen könnyűsége Európa Könyvkiadó 1 600 Ft
7  Salinger, J. D. Zabhegyező Európa Könyvkiadó 680 Ft
8  Vámos Miklós Öt kis regény Ab Ovo Kiadó 2 600 Ft
9  Márai Sándor Csutora Helikon Kiadó 1 300 Ft
10  Debreczeni József Orbán Viktor Osiris Kiadó 2 980 Ft
11  Sós Judit-Farkas Zoltán Erdélyi útikönyv Jel-Kép 2 800 Ft
12  Bleasdale, Faith Dühös csajok Ulpius-Ház Könyvkiadó 1 880 Ft
13  Romhányi József Szamárfül Gulliver Könyvkiadó 498 Ft
14  Keyes, Marian Lucy Sullivan férjhez megy Ulpius-Ház Könyvkiadó 1 980 Ft
15  Hrabal, Bohumil Szigorúan ellenőrzött vonatok Európa Könyvkiadó 1 000 Ft

bővebben >
 


Ismét együtt a Munkácsy-trilógia?
Megegyezés a Krisztus Pilátus előtt című festményről
Szerzõ: Sulyok Máté
2002. szeptember 30. 15:42

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt

A kilencedik legnagyobb kanadai galéria, a Hamilton Művészeti Galéria még karácsony előtt kölcsönadja Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményét Magyarországnak. Így a Krisztus-trilógia (Krisztus Pilátus előtt - 1881, Golgota - 1884; Ecce Homo! - 1896) ismét közös kiállításon szerepelhet Debrecenben – erről állapodott meg ma a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és Shirley Madill, a Hamilton Művészeti Galéria vezető munkatársa, aki a tárca meghívására érkezett Magyarországra. 

bővebben >
 


Nyári filmforgatások
Szerzõ: eva
2002. szeptember 30. 15:06

 

Budapesti Tavaszi Fesztivál 2002
Szerzõ: eva
2002. szeptember 30. 15:01

 

TOTÁLKÁR(talanítva érzem magam)
Autós magazin a tv2-n
Szerzõ: I-Web.hu
2002. szeptember 30. 14:55
A TV2 bírja szusszal, de rendesen. Tévéfüggő, csatornalakó kritikusok kánaánja érkezett el a “piroskettes” modellfrissítése nyomán. A fogalomzavar nem véletlen. Kapcsolgatás közben ugyanis egy vadiúj autósmagazinra bukkanhatunk. Kereskedelmi tévében autósmagazin: közhelyes identifikációs címke, ami nem jelenti azt, hogy a műsor nem lehet jó. Sőt, élvezhető.

bővebben >
 


Beszédes számok
Több mint 60 ezer érdeklődő a 22. Budapesti Tavaszi Fesztiválon
Szerzõ: E.E.
2002. szeptember 30. 14:46
A 22. Budapesti Tavaszi Fesztiválra 63 858 belépőt értékesítettek, az átlagos látogatottság 98 százalékos volt. Pedig a legdrágább jegyek igencsak borsos áron találtak vevőre: 12 ezer forintba kerültek. Igaz, a legolcsóbb belépők 500 forint körül mozogtak, s akadtak ingyenesen látogatható koncertek is.

bővebben >
 


Túlméretezett jelmez
Susan Sontag: Amerikában
Szerzõ: I-Web.hu
2002. szeptember 30. 14:29
Ha van olyan közhely, ami mérhetetlenül bosszant, akkor az a nézet, hogy a kritikusok valójában frusztrált művészek, mindenképp közéjük tartozik. A közhely felemlegetőinél csak azok bosszantanak jobban, akik mindent megtesznek, hogy ezt a butaságot igaznak tüntessék fel. Mint például most Susan Sontag.

bővebben >
 


„Ki lesz itt szimpatikus?”
Beszélgetés László Zsolttal
Szerzõ: I-Web.hu
2002. szeptember 30. 14:22
Az amorális bérgyilkos elítéltet alakítja László Zsolt a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött  Sopsits Árpád rendezte előadásban. Mit jelentett a csapatmunka, börtöncellává összeérni a többiekkel a színpadon az évek óta legjobb formáját futó, sikeres szabadúszó színésznek? Az alakításból ítélve nem keveset. 

bővebben >
 


Bolygókép
Földünk a magasból – fotókiállítás a Felvonulási téren
Szerzõ: I-Web.hu
2002. szeptember 30. 14:17
Nehéz könnyű szívvel állni Yann Arthus-Bertrand fotói előtt, pedig a körítés kifogástalan: éjjel-nappal látogatható az igényes és informatív kiállítás a Felvonulási téren. Csak ne lenne folyamatosan az az érzésünk, hogy a környezet megóvása még mindig nem közügy.

bővebben >
 


oldalak:  1  2  3  4  5   ...  33  34  35  36  37   ...  43  44  45  46  47   

Archívum
   
Összesen 922 cikk található ebben a rovatban
Jelenleg 9 olvasó böngészik a Papiruszon




Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!