Almási Tamás bevallása szerint ez már rég több mint küzdelmes megmérettetés: „de ha másra nem is, arra jó, hogy a kollégákat fel tudom készíteni, mire számítsanak, ha ekkora fába vágják a fejszéjüket”.

Nézzük hát, mire is gondolhatott a rendez?: leginkább talán az Oscar-nevezés szabályaira. Amelyek között az csak az egyik, hogy a játékfilmekkel ellentétben csak egy dokumentumfilmes kategória van: az amerikai filmek együtt versenyeznek a többi országból érkezett celluloidszalagokkal. Ha már celluloid, akkor jöhet a következ? el?írás: nem versenyezhet videóra forgatott film, csak ha átírják. Méter per forint: drága dolog az. Nem véletlen tehát, hogy a Sejtjeink a sokadik vágás után két órásból 91 perces lett. A válogatáshoz egyébként már harmincöt NTSC kópiát küldtek ki; a napokban pedig jöhet az örömhír: „gratulálunk, tizenkett? között van a film, kérnénk szépen még egy filmkópiát” ! Persze angol felirattal.

Egyszóval a forgatás költségei nem igazán maradnak el egy Oscar-nevezés költségeit?l.

El?írás még egy egyhetes amerikai „forgalmazás”. Ez is sokba kerül, és csak elméletileg lehet spórolni rajta. Lehet ugyan választani a vetítésre egy olcsó mozit, mehet a film a legolcsóbb sávban, naponta csak egyszer, de akkor kicsi az esélye, hogy a kritikusok és a jelöl?k megnézik. Ilyen egyszer? ez is…

A film eddig csak vitte a pénzt, és éppen az Oscar miatt kell várni a bevételre: csak fél évvel a Los Angeles-i bemutató után vetíthet? a nominált film televízióban.

Egy biztos: az ORTT-nek -is- köszönhet?en a Sejtjeink szerepelt Karlovy Vary-ban, így vetítették már „A” kategóriás filmszemlén, ez a kitétel tehát pipálható.

Arról a rendez? nem nyilatkozott, hogy mekkora költségekbe verte magát, és arról sem, hogy ez összefüggésben van-e azzal, hogy kórházban feküdt vérnyomás-problémák miatt. Csak sejthetjük…