Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Látunk, nemcsak nézünk (Archívum)
Tudósítás a 34. Magyar Filmszemlér?l 1.
Szerző: I-Web.hu
2003. január 29. 13:02


Mint azt már megírtuk, idén els? alkalommal a dokumentumfilmek vetítése elkülönül a játékfilmekét?l, magyarán senki nem marad le semmir?l. Valahogy mégis az az érzésünk, mostoha dolog kora délel?ttre rakni azokat az alkotásokat, amelyek elfutó hétköznapjaink fontos pillanataira, szerepl?ire próbálják meg felhívni a figyelmet.

Dessewffy Zsuzsa:
Párhuzamos töredékek
Dessewffy Zsuzsa Párhuzamos töredékek cím? filmje
sz?kre szabott 57 percben tesz kísérletet arra, hogy összerakja Nagy Ervin életmozaikját. ? a hetvenes évek végén, a moszkvai televízió egyik kulturális magazinját nézve döbbent rá, hogy a világhír? m?vész, Moholy-Nagy László (akinek budapesti kiállításáról szólt a tévébeszámoló) nem lehet más, mint a nagybátyja. Nagy Ervin elhatározta, hogy minden politikai nehézség ellenére felkutatja még él? rokonait, így találkozott (az akkori NDK-hoz tartozó) Drezdában amerikai unokatestvérével, Hattula Moholy-Naggyal.

Szekeres Csaba
Szekeres Csaba Mami Blue-ja már teljesen más világot tár elénk
: a tavaly befejezett filmben az özvegy Edina anyai gyötr?dését látva gombóc n? a torkunkban. Edina tíz év körüli fia autista, s az asszonynak döntenie kell, megpróbálja-e egyedül kínlódva felnevelni Karcsikát és annak egészséges húgát, vagy bentlakásos szakintézetbe adja a kisfiút, hogy Edussal végre normális életet élhessenek.

Kései születés
Szuhay Péter és K?szegi Edit Kései születés cím? filmjében az 1970 és 1983 közötti esztend?k elevenednek fel
, az akkor még maroknyi roma értelmiség els? próbálkozásai a cigány kultúra összefogására, felvirágoztatására. A felvételeken Daróczi Ágnes, Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Kalla Éva és Szentandrássy István emlékezik vissza, s a film szimbolikus értelm? alapmotívuma Péli Tamás fest?m?vész akkortájt készült pannója, a Születés.

Varga Ágota:Fekete lista
Szintén a magyarországi cigányokkal foglalkozik Varga Ágota filmje
, amely Feketelista címmel az 1944-ben munkaszolgálatra elhurcolt cigányok után nyomoz. A rendez?n? a Vöröskereszt segítségével kutatta fel a túlél?ket, akik szívszorító egyszer?séggel, ám megdöbbent? pontossággal idézték fel az akkori félelmetes id?szakot. A felejtés - halál, a túlél?k feladata, hogy emlékezzenek.

T?kések vagyunk, vagy mi - Sós Ágnes humorral próbálja filmjében oldani azt az emberi-társadalmi feszültséget, amely óhatatlanul egyre távolabb taszítja egymástól a szerepl?ket: egy magyar modern nagyvállalat öt vezet?je együtt alapította a céget, s most már a csúcson vannak. Vajon mérhetetlen gazdagságuk ellenére képesek-e még haverok maradni, avagy törvényszer?, hogy a hierarchia és velejárói bedarálják a korábbi barátságokat?

Papp Gábor Zsigmond
Miközben a Papirusz tudósítója e sorokat írja
- már odahaza, a vetítések után -, az egyik kereskedelmi csatorna híradójának cirka kétperces beszámolójában (ennyit ér a Filmszemle?) Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmrendez? beszél a szakma nehézségeir?l, egyebek között, hogy a játékfilmesekhez képest a megpályázott pénzeknek jó, ha a felét kapják meg. Nos, pontosítsunk, ez csak az egyik baj, még ha óriási is.

Ha a fenti öt filmet most állatorvosi lónak tekintjük, sajnos az tuti befutóra hozza azokat a problémákat, amelyek miatt - valljuk be ?szintén - a mai magyar dokumentumfilmek többségét még mindig csak egy sz?k réteg nézi meg: disszonáns rendez?i módszerek, elavult kamerakezelés, unalomba fulladó (zaklatott, összedobott, átgondolatlan, stb.) szerkesztés, és a kísér? - az értelmezést segít? - információk teljes hiánya. Fáj a szívünk, amikor azt látjuk, hogy a kiváló ötleteket milyen módon valósítják meg az egyébként mélyen elhivatott alkotók.

Minden nagyrabecsülésünk és tiszteletünk mellett szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy 2003-at írunk, és bizony a nyolcvanas évek dokumentumfilmkészítési módszerei felett eljárt az id?. Mi, mai néz?k már másfajta képi világon nevelkedtünk, s ahhoz, hogy felkeltsék érdekl?désünket e témák iránt, és megkönnyítsék azok befogadását, alkalmazkodniuk kell a mi igényeinkhez. A mi világunkat térképezik fel, lépjenek hát már ki az ? világukból! Elég a fráziskésésb?l.

Ez egyáltalán nem jelenti a dokumentumm?faj "elfókuszosítását", sem "elvalóvilágosítását" - jó példa erre Almási Tamás Sejtjeink cím? alkotása, amelyet a tavalyi filmszemlén mutattak be, s nemrégiben sugározta a tévé is (amelynek esetében külön veszélyforrás a távirányító csábítása). Ennek ellenére ez a dokumentumfilm, a megfelel?en alkalmazott filmes eszközöknek köszönhet?en szabályszer?en "végignézette" magát. Feszes ritmus, érzékeny dramaturgia, objektív képek, ahogy kell. Ahogy kellene. Almási új filmjét (Az út vége) egyébként holnap vetítik - de ez már egy következ? tudósítás témája.

Kapcsolódó írásaink:
/cikkek/?id=1165
/cikkek/?id=1104= (itt olvasható a teljes program is)

 
 
Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény