Két és fél hónap, nyolcvanezer katona
Az ostrom 1686. június 18-án kezdődött. A szövetséges haderőt Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette, létszáma körülbelül nyolcvanezer fő volt – egy olyan sereg, amelyben francia, spanyol, angol, bajor, sváb, brandenburgi és szász kontingensek szolgáltak. A magyar végvári katonaság és a hajdúk a hadsereg körülbelül egyötödét adták; ez fontos szám, mert a Buda visszavételéről szóló magyar emlékezetben a magyar részvétel hol eltűnik, hol eltúlzottan jelenik meg.
A védőket Abdurrahman pasa vezette, körülbelül tizenötezer emberrel. Az arányok tehát reménytelenek voltak – Buda mégis két és fél hónapig tartott ki.
A kudarcba fulladt július 27-i roham
A nyár folyamán a nehéztüzérség megrongálta a vár egyik bástyáját, majd néhány nappal később felrobbant egy lőporraktár is. A szövetségesek július 27-én döntő rohamot indítottak – és elbukott. Ez az a pillanat, ahonnan az ostrom bármerre elfordulhatott volna.
Augusztus 14-én meg is jelent a felmentő sereg: Szári Szulejmán nagyvezír ötvenezer emberrel érkezett. A szövetségesek azonban legyőzték – ezzel Buda sorsa eldőlt, még ha ezt a védők nem is tudták.
Szeptember 2.: egy óra alatt
A szeptember 2-i támadás cselre épült. A keresztény haderő először a nagyvezír seregével szemben sorakozott fel, majd hirtelen a városfalak felé fordult. A roham egy óra alatt eldőlt: a támadók elérték a mai Szentháromság teret, és minden kaput áttörtek. Az idős Abdurrahman pasa a vár védelmében esett el.
Ami a győzelem után történt
Itt kezdődik a történet kellemetlen fele. A győztes katonaság fosztogatott és tömeges gyilkosságokat követett el; ennek különösen Buda zsidó lakossága volt kitéve, amely az ostrom alatt az oszmán oldalt támogatta. A tisztek végül leállították az erőszakot, de a város addigra romokban állt.
Az ostrom végén Budán nem maradt épület, amelyet ne kellett volna helyreállítani. A középkori magyar főváros – templomaival, palotáival, polgárházaival – nagyrészt megszűnt létezni; a mai Vár túlnyomó része a visszavétel utáni évtizedek és a 18–19. század építése. Buda újjáépítése emberöltőkbe telt, és a város csak a 19. században nyerte vissza korábbi jelentőségét.
Miért nem 1686 a török kor vége?
Buda visszavétele szimbolikusan lezárta a hódoltság korát, de valójában nem fejezte be a háborút. A döntő lépés csak 1687-ben, a nagyharsányi győzelemmel következett – ez a második mohácsi csataként is ismert összecsapás –, a folyamat pedig az 1699-es karlócai békével zárult. Onnantól szorult ki az oszmán haderő végleg a Duna-vidékről.
Ez a másfél évtized magyarázza, miért nem lehet egyetlen dátumhoz kötni a felszabadulást: ahogy Mohács sem egy nap volt, a török kor vége sem az.
Mit érdemes megjegyezni a 340. évfordulón?
- 1541. augusztus 29. – Buda oszmán kézre kerül. 1686. szeptember 2. – visszakerül. Pontosan 145 év.
- Az ostrom nem magyar hadjárat volt, hanem európai koalíciós háború, amelynek egyötödét adták magyar csapatok.
- A győzelem a várost fizikailag megszüntette: nem visszakaptuk Budát, hanem újat kellett építeni a helyén.
- A hódoltság vége nem 1686, hanem 1699: a karlócai béke.
