Mohács nem egy nap volt, hanem egy folyamat kezdete
1526. augusztus 29-én a magyar királyi hadsereg vereséget szenvedett Mohácsnál, és II. Lajos király is életét vesztette. A közvélekedés szerint ezen a napon szűnt meg a középkori Magyar Királyság. A valóság ennél lassabb és kellemetlenebb: az ország intézményei működtek tovább, Szulejmán szultán hadai néhány hét után elhagyták az országot, és a kortársak nem is feltétlenül gondolták úgy, hogy visszafordíthatatlan történt.
Ami visszafordíthatatlanná tette, az a következő tizenöt év volt.
1526. november: az első király
A csata után Szapolyai János erdélyi vajda maradt az egyetlen olyan magyar főúr, akinek hadra fogható csapatai voltak – ez döntötte el a trónkérdést. 1526. november 10-én Székesfehérváron királlyá választották, másnap, november 11-én meg is koronázták; a szertartást Podmaniczky István nyitrai püspök végezte, mint a jelen lévő főpapok közül a rangidős.
A koronázás formailag támadható volt: az országgyűlés összehívása a nádor joga lett volna, nem Szapolyaié. Ez az apró jogi rés lett később a Habsburg-párt legfontosabb érve.
1526. december: a második király
Alig egy hónappal később, 1526. december 17-én Pozsonyban egy másik országgyűlés Habsburg Ferdinándot választotta magyar királlyá – ő II. Lajos özvegyének, Habsburg Máriának a testvére, és házassági szerződések alapján is igényt tartott a trónra. A pártja 1527-ben megszerezte a Szent Koronát, így Ferdinánd koronázása is megtörtént.
Ettől kezdve Magyarországnak két törvényesen megkoronázott királya volt, két udvarral, két kancelláriával, kétféle adóval. A nemesség pedig – gyakran nem elvi meggyőződésből, hanem birtokai fekvése szerint – választott közülük.
Miért nem tudott egyik sem győzni?
Ferdinánd 1527–1528-ban katonailag fölénybe került: Szapolyai vereséget szenvedett, és Lengyelországba kényszerült. Innen jött a döntés, amely a magyar történelem legtöbbet vitatott lépései közé tartozik: Szapolyai a Portához fordult, és Szulejmán vazallusaként tért vissza. 1529-ben az oszmán haderő már Bécset ostromolta – Magyarország ekkor lett tartósan hadszíntér.
A patthelyzetet 1538-ban a váradi béke próbálta feloldani: a megállapodás szerint Szapolyai halála után Ferdinánd örökli az egész országot. Amikor azonban Szapolyai 1540-ben meghalt, kiderült, hogy fia született – a csecsemő János Zsigmond –, és a hívei nem szándékoztak betartani a szerződést.
1541: a csel
Ferdinánd erre fegyverrel válaszolt. Hadvezére, Wilhelm von Roggendorf 1541. május 4-én kezdte meg Buda ostromát. A várat Fráter György, Werbőczy István és Petrovics Péter védte; benn volt az özvegy királyné, Jagelló Izabella és a csecsemő János Zsigmond is. A védők három hónapig kitartottak, és Roggendorf augusztus 20-i döntő rohama összeomlott.
Augusztus 26-án Szulejmán megérkezett a felmentő seregével – a Habsburg-ostrom ezzel véget ért. A szultán ezután nem ostromolta a várat, hanem megkerülte a problémát: augusztus 28-án meghívta Izabellát a táborába, és amikor a királyné augusztus 29-én odalátogatott, janicsárok azzal az ürüggyel szivárogtak be a kapukon, hogy szeretnék megtekinteni a királyi székhelyet. Néhány óra alatt elfoglalták a bástyákat, és felvonták az oszmán lobogót. Buda nem elesett – átvették.
Ami utána következett
Szeptember 5-én Izabella végleg elhagyta Budát. Másnap Ferdinánd követei negyvenezer aranyat ajánlottak a szultánnak az egységes Magyarországért; Szulejmán elutasította őket. Izabella és fia Erdélyt és a Partiumot kapta meg, évi tízezer arany adó fejében, vazallusi státusban.
Ezzel állt elő az a hármas felosztás – oszmán hódoltság, Habsburg-uralom alatti nyugati és északi sáv, valamint a keleti magyar királyság, majd az Erdélyi Fejedelemség –, amely másfél évszázadra meghatározta az ország sorsát.
Miért érdemes ezt az évfordulón elmondani?
A Mohács 500 emlékév érthető módon 1526-ra koncentrál. Csakhogy 1526. augusztus 29-e önmagában egy elveszített csata volt – súlyos, de nem példátlan. Ami az ország szétszakadásához vezetett, az a dinasztikus küzdelem, a kettős királyság és a nagyhatalmi függés tizenöt éve. Az, hogy a két dátum azonos naptári napra esik, véletlen; de tanulságos véletlen.
Amit a kutatás még alakít
Magáról a mohácsi csatatérről az elmúlt években sokat megtudtunk. Bertók Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója szerint a fő összecsapás Majstól keletre, a síkságra futó dombok lábánál zajlott; ezt körülbelül tizenháromezer fémlelet, korabeli pénzek és a lövedékek anyagösszetételének a tömegsírokban talált muníciókkal való egyezése támasztja alá. Az öt azonosított tömegsír közül kettőt teljesen feltártak, a maradványok antropológiai vizsgálata Szegeden folyik.
