A magyar történelem kevés olyan eseménye van, amelyet egyszerre tartanak számon vereségként és győzelemként. Szigetvár 1566-os ostroma ilyen: a vár elesett, a védők odavesztek, a hadjárat mégis megtorpant, és Bécs egy évszázadon át nem került újra közvetlen veszélybe. Az ostrom kezdetének 460. évfordulóján érdemes végigmenni azon, mit tudunk ma pontosan – és mennyi minden változott az elmúlt tíz évben.

Az ostrom menete

Szulejmán 1566 tavaszán indult el Isztambulból; ez volt tizenharmadik és utolsó hadjárata. A sereg júniusban ért Belgrádba, júliusban kelt át a Dráván Eszéknél, augusztus 1-jén pedig már oszmán elővéd állt Szigetvár alatt.

A körülzárás augusztus 5-én fejeződött be – a magyar hagyomány ezért hol augusztus 5-ét, hol 6-át tekinti az ostrom kezdetének. Maga a szultán augusztus 9-én érkezett meg, sátrát a Szemlék-hegyen verette fel, és ezzel megkezdődött a vár ágyúzása. A támadók először az Óvárost próbálták bevenni, sikertelenül; augusztus 12-én hozzáláttak a védőárkokat tápláló vizek lecsapolásához.

A főbb fordulópontok: augusztus 19-én elesett az Óváros, augusztus 26-án és 29-én két nagy rohamot vertek vissza a védők – a második után mintegy négyezer oszmán katona maradt a falak alatt. Szeptember 5-én a Nádasdy-bástya alá vezetett akna robbanása után a külső vár is elesett; ekkor körülbelül hatszázan húzódtak be a belső várba. Szeptember 7-én reggel a támadók felgyújtották a belső várat, és dél körül került sor Zrínyi Miklós kirohanására, amelyben a kapitány életét vesztette.

A kirohanás dátuma sokáig vitatott volt: a szakirodalomban szeptember 6., 7. és 8. is előfordul. Fodor Pál és Varga Szabolcs kutatásai szerint a zavart a naptárváltás és a fordítások okozták – Zrínyi apródja, Cserenkó Ferenc szemtanúként szeptember 7-et rögzítette, a téves szeptember 8-i dátumot Budina Sámuel 1568-as latin fordítása honosította meg.

Hányan voltak?

A védők száma 2300–2500 katona volt, magyar és horvát végvári vitézek; a várban és a városban összesen mintegy 4300 ember tartózkodott. A felszerelés 54 löveget, 2400 ágyúgolyót és 800 mázsa lőport jelentett.

Az ostromlók létszámáról viszont máig nagyon eltérő számok keringenek. A publicisztikában megszokott 100–150 ezres adattal szemben a mai kutatás – Varga Szabolcs és Nicolas Vatin nyomán – mintegy 50 ezer reguláris katonával számol, körülbelül 300 ágyúval. Az oszmán veszteséget a becslések 20–30 ezer főre teszik. Vagyis a támadó fél az elesettek számában többszörösen megfizette a győzelmet.

A szultán, aki nem érte meg a győzelmet

A történet legismertebb fordulata, hogy Szulejmán nem élte meg a vár elestét. A hagyományos datálás szeptember 6-ra teszi a halálát; Fodor Pál és Varga Szabolcs pontosítása szerint a szultán szeptember 7-én, hajnali egy és két óra között hunyt el – tehát alig tíz-tizenegy órával Zrínyi halála előtt. Istvánffy Miklós leírása szerint a hetvenes éveiben járó uralkodót a köszvény, egy régi lábsérülés és egy emésztőszervi betegség együtt vitte el.

Szokollu Mehmed nagyvezír a halálhírt hetekig titokban tartotta, nehogy a sereg fegyelme felbomoljon; a szultán belső szerveit a tábor területén temették el, a testét bebalzsamozva vitték haza.

Mit ért el a vár?

Az 1566-os oszmán hadjárat három célpontja Szigetvár, Gyula és Eger volt. Szigetvár elhúzódó ostroma és a súlyos veszteségek megakadályozták a bécsi előrenyomulást, és évekre kifárasztották az oszmán haderőt. A háború lezárása, az 1568-as drinápolyi béke nyolcéves fegyverszünetet írt elő, a gyakorlatban pedig mintegy negyedszázados viszonylagos nyugalmat hozott – igaz, Miksa évi 30 ezer dukát adó árán.

Varga Szabolcs értékelése szerint Szigetvár azzal is fontos szerepet játszott, hogy fenntartotta a magyar jelenlétet a hódoltság peremén, és két évtizeden át akadályozta az oszmán uralom teljes megszilárdulását.

A Zrínyiász és a kettős emlékezet

Az ostrom irodalmi halhatatlanságát a dédunoka teremtette meg: Zrínyi VII. Miklós 1645–46 telén írta meg a Szigeti veszedelmet, amely 1651-ben jelent meg Bécsben, az Adriai tengernek Syrenaia című kötetben. A mű tizenöt énekből és 1566 versszakból áll – a versszakok száma maga is utalás az évszámra –, és az ostrom augusztus eleji körülzárásától Zrínyi szeptember 7-i haláláig ível.

A hagyomány azonban nem csak magyar. Brne Karnarutić már 1584-ben megírta horvátul a Vazetje Sigeta gradat, Ivan Zajc pedig 1876-ban operát komponált Nikola Šubić Zrinski címmel, amely máig a horvát nemzeti repertoár része. Varga Szabolcs a Magyar Tudományban megjelent tanulmányában éppen erre hívta fel a figyelmet: a Zrínyiek és vitézeik jelentős része mindkét országot hazájának tekintette, és a közös hagyományt csak a 19. századi nemzetépítés szakította ketté.

Turbék: a szultán elveszett zarándokvárosa

Az évforduló legizgalmasabb fejleménye nem az emlékezetpolitikából, hanem a régészetből érkezett. A Pap Norbert (PTE) vezette kutatócsoport 2013 óta dolgozik azon, hogy azonosítsa Szulejmán szigetvári síremlékét. A türbe helyét Zsibót-Szatina határában, a szigetvári vártól mintegy 4,2 kilométerre találták meg, és a feltárás során nemcsak a türbe, hanem a mellette álló dzsámi, derviskolostor, zarándokvendégház és őrszállás maradványai is előkerültek.

A legnagyobb meglepetést a település mérete okozta: a korábban 4–5 hektárosra becsült Turbék valójában 70–80 hektáros zarándokváros volt, vagyis a korabeli Kecskeméttel vagy Szabadkával összemérhető. A leletek – kínai porceláncsészék, genovai aranydukát, krími ezüstpénz, aranyozott oszmán asztali étkészlet – arra utalnak, hogy messziről érkező, magas rangú zarándokok látogatták. A település a 18. század elején tűnt el.

Évforduló emlékév nélkül

Mindezek ellenére a 460. évfordulónak nincs központi megemlékezése. A 2026-os magyar emlékezetpolitika fókuszában a Mohács 500 emlékév áll, amelynek programlistája Szigetvárt nem említi. Érdekes ellenpélda Gyula, ahol az ugyancsak 1566-os, 63 napig tartó várostrom 460. évfordulójáról idén júliusban díszlövésekkel és háromszáz hagyományőrző részvételével emlékeztek meg.

Szigetváron ettől függetlenül van mire menni: augusztus 30-án 20 órakor a várban adják elő a Zrínyi 1566 című történelmi musicalt Moravetz Levente rendezésében, a címszerepben Sasvári Sándorral; szeptemberben pedig a hagyományos Zrínyi Napok következnek – ezek pontos dátumát érdemes a szervezőknél ellenőrizni, mert a különböző programoldalak eltérő időpontot közölnek.

További történelmi témákért látogasson el a Történelem rovatba.