Január 1. - Újév napja

Már a rómaiak is vidáman ünnepelték a kétarcú - a múltba és a jövőbe tekintő - Janus isten ünnepét. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár általánosította.
E nap időjósló, szerelmi - és esetleg haláljósló nap volt. Ha újesztendő napján szép, fényes az idő, jó lesz az esztendő.

Január 6. - Vízkereszt napja

Az egyházi naptár szerint Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése napja, az a nap, amikor Jézus Krisztus kinyilvánította születését a pogány népeknek. Ennek jelképe, hogy a három napkeleti bölcs - a három királyok - Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Jézus születésekor megjelent betlehemi csillagot követve, uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a gyermek és édesanyja, Mária előtt. A katolikus egyházi szertartás szerint e napon a templomokban tömjént és vizet szentelnek - innen származik a magyar Vízkereszt elnevezés. Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör utolsó napja.
Ehhez a naphoz kapcsolódik a következő időjóslás: "Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél." Vízkereszt napja utat nyit a sok vidámsággal, muzsikával járó farsang időszakának is.

Január 22. - Szent Vince napja

Vince országosan ismert borvédőszent volt. Napja általános termésjóslónap. Vincét a középkortól kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.
"Ha szent Vintze napja fénylik, azt mondják a boros gazdák, hogy meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni." ("Száz esztendős kalendáriom" - 1799.)
"Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince"
De ki volt Szent Vince, akit védőszentjüknek tartanak a magyarországi vincellérek is? Zaragozai Vincét, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valenciában vetették börtönbe, 304-ben halt vératúhalált. Csontjait Valenciában őrzik. Neve latin eredetű (Vincentinus), jelentése győzedelmes.
Európában jól ismert védőszent , aki Portugália patrónusa, a vigneroni szőlőhegyeké, a német és a francia vincelléreké, tévesen a nevében levő bor (vin) szótag alapján a párizsi borkereskedőké is.

(Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)