Hegyként tornyosult el?tte a feladat, de az els? nagyjátékfilmet készíteni - az írástól a felvételek készítéséig - csodálatos volt - mondta Sophie Marceau a kérdésekre válaszolva. A forgatáson nincs id? lelkizni, ez kézm?ves munkafolyamat, ?anyaggyúrás?. A rendez?nek energiát kell sugároznia, mert Franciaországban, ha a rendez? leül egy pillanatra, mindenki abbahagyja a munkáját, a lámpák kialszanak, ebédid?ben ebédelni kell, borral, sajttal. Hiszen a forgatás fizikailag is fárasztó mindenki számára, a színészek rengeteg érzelmet is adnak a munkájukhoz. A rendezés nem áll messze a színészett?l - véli Sophie Marceau - mindkett?nek lelkileg is értenie, éreznie kell a szerepet. ?Elég közvetlen rendez?nek tartom magam? - jelentette ki. Szereti, ha a forgatáson minden pontosan megszervezett, hiszen éppen elég ?improvizációt" kívánnaka forgatás körülményei, a színészek lelkiállapota, az id?tényez? és saját energiája.

A jó rendez? ?viszi magával? a színészt. A jó rendez?nek a színész teljesen szabadon játszik. Kölcsönösen hisznek egymásban - vallja Sophie Marceau. ?Jól ismertem a színészeimet és szeret(t)em, amit adni képesek magukból, az érzelmeket, önmagukat - ez nem természetes, ehhez egyfajta nagylelk?ségre van szükség. Ezért bocsátjuk meg nekik szeszélyeiket, kellemetlenségeiket. Olyanok, mint a gyerekek - nagy szeretetre vágynak.?

A szerepeket nem kellett a színészekre szabni - válaszolta Sophie Marceau a f?szerepl?t, Richard-t alakító Niels Arestrup karakterére vonatkozó érdekl?désre. A dán származású francia színész (Szabó Istán Találkozás Vénusszal cím? filmjének f?szerepl?jeként ismerhette meg a magyar közönség.) valóban alázattal, ?szintén, szenvedéllyel és egyszer?en dolgozott - igazi ?lélek és intelligencia, aki nagyon emberien és igazan formálta meg a szerepet, pedig a magánéletben teljesen más ember, gyermeke sincs?. Arestrup els?sorban színházi színész, nem is szeret filmekben játszani. Talán éppen színpadi gyakorlata miatt is minden bels? rezdülése finoman érezhet? az alakításán, minden apró rezdülés látható az arcán, a mozdulatain.

Az embernek szüksége, igénye van a szerelemre - felelt a m?vészn? arra kérdésre, miért is szeret bele Justine (Judith Godr?che) a nála jóval id?sebb férfiba, Richard-ba, a történet ?el?életében?, amely nem látható a filmben. ?Egy párkapcsolatban mindenki kicsit önmagát is szereti - persze egyik relációt sem lehet a másikhoz hasonlítani. Mindenki keres valakit, aki kulcsot ad önmagához, aki szeret minket - úgy gondolom, hogy Justine és Richard története ?igaz? história, és mint minden kapcsolat, ez is kiszámíthatatlan. Számomra ezek élnek a legtovább?.

?Úgy vélem tele van szeretettel a film,- mondta a Papirusz.hu Kulturális Portálonak Sophie Marceau - annak ellenére, hogy egy válás története. A szeretet éltet bennünket, létezésünk feltétele. A szeretetet nem lehet megjátszani.? Egy kapcsolat már nem m?ködik akkor (ahogy a filmben sem), amikor ketten már nem egyet alkotnak, hanem egyet meg egyet.

?Még szeretnék rendezni, de dolgoznom kell rajta, hogy megtaláljam a témát, viszont pillanatnyilag nem vágyom ?nagy? dolgokra - a saját életemet élni, a gyerekeimmel foglalkozni és írni - vázolta a jöv?t. A Beszélj a szerelemr?l után két filmben játszottam (Rob Reiner: Alex and Emma; Diane Kurys: Je reste! / Maradok!). Lelkes néz?je vagyok a nagyköltségvetés? hollywoodi filmeknek, de szerintem az emberek sokkal intelligensebbek, hogy csak azokat nézzék? - válaszolta a némafilmes-tervekr?l érdekl?d? kérdésre. Én viszont szeretek rácsodálkozni az alkotásra, gondolkodni filmnézés közben - némafilmnél nincs dialógus, a rendez?nek (az operat?rnek) a kamerával kell megvalósítania a párbeszédeket.? Legnagyobb hatással a némafilmek és Ingmar Berman Personája és Pier Paolo Pasolini szinte szavak nélküli Teorémája volt rá. ?A szavak nélküli kifejezésmód más gondolkodást követel - alkotótól, befogadótól egyaránt. Sokszor szükségünk van a csend ?szinteségére - nekem is?.