A magyar animáció aranykorát nehéz túlbecsülni, és mégis rendszeresen alábecsüljük. Az idehaza felnőtt generációk annyira természetesnek veszik a Magyar népmesék rajzstílusát vagy a Vuk figuráit, hogy ritkán gondolnak bele: ezek nemzetközi mércével is egyedi képi megoldások voltak, amelyeket egy állami stúdió fejlesztett ki két évtized alatt.
A stúdió, amely nevet adott a korszaknak
A Pannónia elnevezés 1957-ben született, az akkori szinkronvállalat átnevezésével. Az animációs részleg kiépítése 1959-től gyorsult fel, ekkortól irányította a területet id. Matolcsy György, aki jogász és közgazdász végzettséggel épített fel egy nemzetközileg versenyképes filmgyártó műhelyt.
A fejlődés a hatvanas évektől látványos. 1964-ben indult a Gusztáv-sorozat, 1971 és 1973 között készült el a János vitéz, amely a magyar egészestés animáció mérföldköve, 1976-ban a Lúdas Matyi. A nyolcvanas évekre a stúdió évtizedes teljesítménye mintegy húsz egészestés film volt – ekkora mennyiséget a szakirodalom szerint alig produkált máshol egyetlen műhely.
A képi nyelv: miért néz ki másképp?
A magyar animáció legfontosabb megkülönböztető jegye, hogy nem a Disney-féle, lekerekített, természethű mozgásra törekvő hagyományból indult. Ehelyett a síkszerű, grafikus ábrázolás felé mozdult: erős kontúrok, kevés árnyalás, dekoratív felületek, gyakran a népművészeti motívumkincsből merítve.
Ez részben esztétikai döntés volt, részben gazdasági kényszer. A teljes rajzolású, sok fázisrajzot igénylő animáció drága; a redukált mozgás és a grafikus stílus olcsóbb, ugyanakkor stilizáltabb, karakteresebb képet ad. A magyar iskola ebből a korlátból csinált formanyelvet.
A legradikálisabb példa Jankovics Marcell Fehérlófia című, 1984-es filmje, amely a népmesei anyagot szinte teljes egészében absztrakt, örvénylő, intenzív színfoltokból építi fel. A film egy 1984-es nemzetközi szavazáson bekerült a filmtörténet ötven legjobb animációja közé.
A nemzetközi díjak
A rövidfilmek hozták a legrangosabb elismeréseket. Jankovics Marcell Sisyphus című munkája Oscar-jelölést kapott és megnyerte a zágrábi fesztivál fődíját; a Küzdők Cannes-ban Arany Pálmát nyert; Rofusz Ferenc A légy című filmje pedig Oscar-díjat.
Ez a rövidfilmes erő nem véletlen. A rövid forma engedte meg a legnagyobb kísérletezést: nem kellett hozzá kereskedelmi siker, elég volt a fesztiválközönség. A stúdió szerkezete pedig – nagy sorozatgyártás mellett működő szerzői műhely – éppen ezt a kettősséget tette lehetővé.
A Magyar népmesék: egy sorozat, amely stílust teremtett
A legszélesebb hatású munka mégis egy televíziós sorozat. A Magyar népmesék epizódjai a népi díszítőművészet formakincséből építkeznek: a szereplők, a tájelemek, a ruhák mintázata hímzésmotívumokra, tulipános ládákra, cserépedények díszítéseire vezethető vissza.
Ez a megoldás egyszerre volt praktikus és programszerű. Praktikus, mert az ornamentális ábrázolás jól működik kis mozgásmennyiséggel; programszerű, mert a mesék anyagához hozzáillesztette azt a vizuális hagyományt, amelyből ugyanaz a kultúra táplálkozott. Ugyanez a szemlélet dolgozott a zenében is, amikor a gyűjtött népzenei anyagból lett új zenei nyelv – erről korábbi írásunkban számoltunk be.
Mi történt 1990 után?
A rendszerváltással megszűnt az állami finanszírozás, és ezzel a stúdió aranykora is véget ért. Az addigi modell egyszerű volt: az állam megrendelt, a stúdió gyártott, a piaci megtérülés másodlagos volt. Az új helyzetben ez a szerkezet fenntarthatatlanná vált.
A szakemberek egy része külföldre ment, más része bérmunkára állt át: a kilencvenes években több nagy nyugati sorozat egyes fázisai készültek magyar kézzel. Ez megőrizte a szakmai tudást, de a szerzői animációt hosszú időre háttérbe szorította.
Hol tart ma a magyar animáció?
A kép ma vegyes, de nem reménytelen. A hazai animációsfilm-képzés erős, a magyar rövidfilmek rendszeresen jutnak el nemzetközi fesztiválokra, és több egészestés produkció is elkészült az elmúlt években. A finanszírozás azonban projektalapú, ami hosszú, kiszámíthatatlan előkészítést jelent.
A technológiai váltás ugyanakkor esélyt is teremtett: a digitális eszközökkel kis csapatok is képesek olyan minőséget előállítani, amelyhez korábban stúdió kellett. A magyar animáció erőssége – az erős grafikai gondolkodás és a stilizált formanyelv – éppen ebben a helyzetben versenyképes.
Hol nézhetők meg a klasszikusok?
A régi magyar animációs filmek jelentős része legálisan elérhető: a közmédia archívumában, streamingszolgáltatásokon és a jogtulajdonosok hivatalos csatornáin. Több klasszikus felújított, digitalizált változatban is megjelent, ami a régi kópiákhoz képest óriási minőségi javulás.
Aki a képi világ felől közelítene, kezdje a Fehérlófiával és a rövidfilmekkel; aki gyerekkel néz, annak a Magyar népmesék és a Vuk a legjobb belépő. Érdemes a mai gyerekanimációk mellett vetíteni: a különbség azonnal láthatóvá teszi, mitől más ez a stílus.
GYIK – gyakori kérdések a magyar animációról
Mikor jött létre a Pannónia Filmstúdió? A Pannónia nevet 1957-ben kapta a korábbi szinkronvállalat; az animációs részleg érdemi kiépítése 1959-től indult.
Melyik magyar animációs film nyert Oscart? Rofusz Ferenc A légy című rövidfilmje; emellett Jankovics Marcell Sisyphusa Oscar-jelölést kapott, a Küzdők pedig Cannes-ban nyert Arany Pálmát.
Mitől más a magyar rajzfilmstílus? A síkszerű, grafikus ábrázolástól: erős kontúrok, kevés árnyalás, dekoratív felületek, gyakran népművészeti motívumkincsre építve.
Mikor készült a Fehérlófia? 1984-ben; a filmet ugyanabban az évben beválogatták a filmtörténet ötven legjobb animációja közé egy nemzetközi szavazáson.
Hány egészestés film készült a fénykorban? Az 1980-as évtizedben nagyjából húsz, ami a szakirodalom szerint világviszonylatban is kivételes teljesítmény.
Miért ért véget az aranykor? A rendszerváltással megszűnt az állami finanszírozási modell, a szakma jelentős része bérmunkára állt át vagy külföldre ment.
