A közgyűjtemények évtizedek óta őrzik a magyar 20. század fényképes emlékezetét, de a nagy fordulatot mégsem egy intézmény hozta el, hanem egy magánkezdeményezés. A Fortepan azzal a felismeréssel indult, hogy a magyar vizuális örökség jelentős része nem archívumokban, hanem cipősdobozokban, padlásokon és lomtalanítási kupacokban hever – és onnan menthető meg.

Honnan indult?

A honlap 2010-ben állt fel, körülbelül ötezer képpel. A gyűjtemény magját olyan felvételek adták, amelyeket a kezdeményezők lomtalanításokon, hagyatékokból és baráti kapcsolatokon keresztül szereztek meg. A név is beszédes: a Forte a magyar fotópapír- és filmgyártás egykori nagy márkája volt, a Fortepan pedig annak egyik legismertebb terméke.

Az indulás óta a gyűjtemény folyamatosan bővül. A szerkesztőség jellemzően két-három havonta tesz közzé újabb, nagyjából két-háromezres tételt, és az anyag ma már nemcsak magángyűjtésekből, hanem hivatásos fotósoktól és közgyűjteményektől is érkezik. A beérkező képeket szerkesztők válogatják és leírásokkal látják el, jórészt önkéntes munkával.

A licenc, ami mindent eldöntött

A Fortepan sikerének legfontosabb oka nem a mennyiség, hanem a hozzáférés módja. A képek Creative Commons CC-BY-SA licenc alatt érhetők el: szabadon letölthetők, felhasználhatók és továbbadhatók, ha megnevezzük a forrást, és ha a származékos művet is ugyanilyen feltételekkel osztjuk meg.

Ez a döntés gyökeresen más helyzetet teremtett, mint a hagyományos képügynökségi modell. Egy tanár, egy diák, egy helytörténeti egyesület, egy blogíró vagy egy szerkesztőség egyaránt használhatja a képeket engedélykérés és díjfizetés nélkül. Ennek eredménye jól látszik: a magyar internet vizuális emlékezetének jelentős része ma Fortepan-képekből áll.

Mit látunk rajtuk?

A gyűjtemény nagyjából 1900-tól 1990-ig terjedő időszakot fed le, és a hangsúly nem a nagy történelmi pillanatokon van. A legértékesebb anyag a hétköznapokról szól: kirándulások, munkahelyi ünnepségek, strandok, várakozás a villamosmegállóban, lakásbelsők, üzletportálok, ballagások, lakodalmak. Ez a fajta anyag a hivatalos sajtófotóból éppen hiányzik.

Történeti forrásként ez a mindennapiság a legnagyobb érték. Egy 1965-ös nyaralási kép többet mond a korszak életszínvonaláról, öltözködési szokásairól és a szabadidő szerkezetéről, mint bármelyik korabeli statisztikai jelentés. A hivatásos sajtófotó hagyományáról – Escher Károlytól Munkácsi Mártonig – külön írásunkban is beszámoltunk; a Fortepan éppen ennek a másik oldalát, az amatőr tekintetet őrzi meg.

A közösségi azonosítás ereje

Az archívum működésének különös vonása, hogy a képleírások jelentős része utólag készül. Egy beérkező felvételről gyakran csak annyi tudható, hogy körülbelül mikor és nagyjából hol készült. A pontosításban a közönség segít: az olvasók felismerik az épületeket, a járműtípusokat, az utcabútorokat, az üzletek feliratait, és ezek alapján az évszám és a helyszín gyakran hónapra és háztömbre pontosítható.

Ez a fajta kollektív azonosítás önálló műfajjá vált: vannak, akik villamostípus alapján, mások cégtábla vagy rendszám alapján keresnek. A módszer megbízhatóbb, mint amilyennek elsőre hangzik, mert a különböző szempontok egymást ellenőrzik – ha a jármű 1968-as, a plakát pedig 1966-os bemutatót hirdet, akkor a kép nem lehet korábbi.

Mire jó a gyakorlatban?

A leggyakoribb felhasználás az oktatás. Egy történelemórán egyetlen korabeli utcakép többet ér, mint három bekezdés magyarázat, és a szabad licenc miatt a tanár nyugodtan beteheti a saját anyagába. Hasonlóan hasznos a helytörténeti kutatásban, ahol a település régi képei gyakran csak itt érhetők el.

A harmadik nagy terület a családkutatás. Sokan itt találják meg egy rokon munkahelyét, egy elbontott utcát vagy éppen egy régi lakás belsejét. Ez a fajta kutatás az utóbbi években lényegesen könnyebbé vált a közgyűjteményi digitalizálás előrehaladásával – erről korábbi összeállításunkban írtunk részletesen.

Mire figyeljünk használat közben?

A szabad licenc nem jelent korlátlan felhasználást. A forrás megnevezése kötelező, és a származékos műre ugyanaz a licenc érvényes – ez utóbbit sokan elfelejtik. Emellett fontos a személyiségi jogi szempont: a képeken felismerhető, esetleg még élő emberek szerepelnek, ezért érzékeny kontextusban érdemes körültekintően eljárni.

A második gyakori hiba a történeti félreértés. Egy fénykép mindig egy nézőpontot rögzít, nem az igazságot: aki fényképezett, azt választotta ki, ami neki fontos volt, és jellemzően a jobb pillanatokat örökítette meg. Ezért egy korszakról alkotott képet sosem érdemes kizárólag fotókra alapozni.

Miért fontos mindez ma?

A digitális korban paradox helyzet állt elő: több képet készítünk, mint valaha, de kevesebbet őrzünk meg tartósan. A telefonos felvételek elvesznek elromlott eszközökkel és megszűnt fiókokkal, miközben a nagymama papírképe hatvan év után is előkerül egy dobozból. A Fortepan tapasztalata éppen arra figyelmeztet, hogy a megmaradás nem magától történik.

A tanulság kézzelfogható: a családi fotók legjobb sorsa, ha valaki beszkenneli, ellátja néhány mondatos leírással, és több helyen elmenti őket. Aki pedig úgy érzi, hogy a hagyatékban kortörténeti értékű anyag van, felajánlhatja közgyűjteménynek vagy éppen az archívumnak – a Fortepan gyűjteményének nagy része pontosan ilyen felajánlásokból nőtt ki.

GYIK – gyakori kérdések a Fortepanról

Mikor indult és mekkora a gyűjtemény? A honlap 2010-ben állt fel körülbelül ötezer képpel; ma több mint 200 ezer archív fotó érhető el rajta.

Ingyenes a használat? Igen. A képek szabadon letölthetők és felhasználhatók CC-BY-SA licenc alatt, a forrás megnevezésével és azonos feltételű továbbadással.

Milyen időszakot ölel fel? Nagyjából 1900-tól 1990-ig, és a kereső évszám szerint is szűkíthető ezen a sávon belül.

Milyen gyakran bővül? Jellemzően két-három havonta kerül fel újabb, körülbelül két-háromezres képcsomag családoktól, amatőr és hivatásos fotósoktól, valamint közgyűjteményektől.

Fel lehet ajánlani saját családi fotókat? Igen, a gyűjtemény jelentős része éppen ilyen felajánlásokból épült fel; a beérkező anyagot szerkesztők válogatják.

Használhatom üzleti célra? A licenc ezt megengedi, de a feltételeket – forrásmegjelölés és azonos licenc – ilyenkor is be kell tartani, és a felismerhető személyek jogaira külön figyelni kell.