Van egy visszatérő kép a magyar történelmi emlékezetben: a budai vár termeiben aranyozott bőrkötésű kódexek sorakoznak, a király pedig esténként köztük olvas. A kép nagyjából igaz — csak azt szoktuk kifelejteni belőle, hogy ez a könyvtár mindössze néhány évtizedig létezett, és hogy a nagy része már Mátyás halála után pár évtizeddel eltűnt.
Mikor és miből épült a könyvtár?
Mátyás 1458 és 1490 között uralkodott, a könyvtár tudatos, nagyszabású építése azonban csak 1476 után indult meg, és az utolsó három-öt évben vált igazán intenzívvé. Vagyis a Corvina nem egy egész uralkodás lassú gyűjtőmunkája volt, hanem egy koncentrált, hatalmas költségvetésű kulturális beruházás — reprezentáció és tudásbázis egyszerre.
A beszerzést és a másolást külföldi szakember irányította: a pármai Taddeo Ugoleto, akit Mátyás azzal bízott meg, hogy Itáliában szerezzen be és másoltasson kéziratokat. A budai udvarban emellett saját másolóműhely is működött, illuminátorokkal, akik a jellegzetes, indás díszítésű lapszéleket készítették.
A gyűjtemény összetétele árulkodó: klasszikus görög és latin szerzők, egyházatyák, történeti és természettudományos munkák, asztronómia, orvostudomány. Nem egy hívő fejedelem kegyességi könyvtára, hanem a reneszánsz teljes tudásanyagának lenyomata.
Miért volt európai szinten is kivételes?
A becsült kétezer kötet ma nem hangzik soknak, de a 15. században megdöbbentő mennyiség volt. Egyetlen kódex elkészítése hónapokig tartott, az anyagköltség — pergamen, festék, aranyfüst — önmagában vagyont ért. Kortársai közül csak a vatikáni könyvtár volt nagyobb.
Ehhez járult a kivitel minősége. A corvinák jelentős része aranyozott, bársony- vagy bőrkötésben készült, a lapszéldíszekben pedig gyakran megjelenik Mátyás hollós címere — innen a corvina elnevezés is, a latin corvus, azaz holló szóból.
Fontos időbeli egybeesés, hogy ugyanebben a korszakban jelent meg Magyarországon a könyvnyomtatás is: 1473-ban Budán készült el az első hazai nyomtatott könyv. A Corvina tehát nem a nyomtatás előtti kor utolsó fellángolása volt, hanem a kézirat és a nyomtatvány átmeneti évtizedeinek terméke — a könyvtárban mindkettő megfért.
Hogyan szóródott szét?
Mátyás 1490-es halála után a gyűjtemény gyorsan hanyatlásnak indult. Utóda nem folytatta a fejlesztést, a kötetek egy része ajándékként vagy vásárlás útján külföldre került, más része egyszerűen elkallódott.
A döntő csapás azonban 1526 és 1541 közé esik. A mohácsi vereséget követő zűrzavarban a gyűjtemény jelentős része eltűnt, majd Buda 1541-es oszmán elfoglalása után a maradék nagy része hadizsákmányként Isztambulba került. Több corvina évszázadokkal később, a 19. században, diplomáciai gesztus keretében tért vissza onnan Magyarországra.
Ez a kettős veszteség magyarázza a mai szórtságot: a fennmaradt köteteket ma Európa és az Egyesült Államok nagy könyvtárai őrzik, Bécstől Münchenen és Firenzén át New Yorkig.
Hol vannak ma a corvinák?
A hitelesnek elfogadott corvinák száma nagyjából kétszázhúsz, ebből mintegy ötvenöt van Magyarországon. A legnagyobb hazai gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtáré, amely harmincnál több kötetet őriz. A többi külföldön található, elsősorban osztrák, német, olasz, francia és amerikai közgyűjteményekben.
A számot azért nehéz pontosan megadni, mert a corvina-azonosítás önálló tudományos feladat. Egy kötetről akkor mondható ki, hogy Mátyás könyvtárához tartozott, ha erre a címer, a kötés, a másoló vagy a tulajdonosi bejegyzés bizonyítékot ad. A mértékadó bibliográfiát Csapodi Csaba állította össze, munkája 1990-ben jelent meg, és mindmáig a kutatás alapja.
Időnként ma is előkerül új darab: az elmúlt években több kötetről derült ki utólag, hogy corvina, és az azonosítás után bekerült a nyilvántartásba.
A Világemlékezet listától a digitális rekonstrukcióig
A Corvina-hagyaték az UNESCO Világemlékezet programjának elismerését is elnyerte — vagyis nemzetközi szinten is olyan dokumentumegyüttesnek számít, amelynek megőrzése az egész emberiség érdeke.
Mivel a fizikai újraegyesítés lehetetlen, a kutatás a virtuális rekonstrukció felé fordult. Az Országos Széchényi Könyvtár programja a világ különböző gyűjteményeiben őrzött corvinákat digitalizálja és teszi egyetlen felületen elérhetővé. Ennek eredményeként ma bárki végiglapozhatja a képernyőn azokat a köteteket, amelyeket a valóságban négy kontinens könyvtáraiból kellene összehordani.
Ez a megoldás a maga módján visszaadja azt, ami a könyvtár lényege volt: nem a tárgyak birtoklása, hanem az együtt hozzáférhető tudás.
Mit mond a Corvina a mai kultúrpolitikáról?
A könyvtár sorsa két dolgot tanít. Az egyik, hogy a kulturális beruházás rendkívül sérülékeny: harminc év alatt felépült, ötven év alatt szétesett. A másik, hogy a szétszóródás nem feltétlenül pusztulás. A corvinák épp azért maradtak fenn, mert szétkerültek — ha egy helyen maradnak Budán, valószínűleg mind elvesztek volna.
Ez a kettősség ma is aktuális kérdés minden gyűjtemény esetében: a koncentráció vagy a szétosztott megőrzés a biztonságosabb? A Corvina esete azt sugallja, hogy a másolat és a szétosztás időnként többet ér, mint a legerősebb páncélterem.
GYIK — Bibliotheca Corviniana
Hány kötetes volt Mátyás könyvtára? A becslések nagyjából kétezer kötetről szólnak; pontos katalógus nem maradt fenn, ezért csak közvetett adatokból lehet következtetni.
Hány corvina maradt fenn? Körülbelül kétszázhúsz kötet, amelyből mintegy ötvenöt van Magyarországon.
Mit jelent a corvina szó? A latin corvus, azaz holló szóból ered, Mátyás címerállatára utalva; a köteteket a lapszéldíszben megjelenő hollós címerről is fel lehet ismerni.
Hol lehet corvinát látni Magyarországon? Elsősorban az Országos Széchényi Könyvtárban, amely a legnagyobb hazai gyűjteményt őrzi, valamint néhány további közgyűjteményben.
Meg lehet nézni őket az interneten? Igen, a virtuális rekonstrukciós program keretében sok corvina teljes terjedelmében, digitalizálva elérhető.
Miért nem hozzák vissza a külföldön őrzött köteteket? Mert azok ma az adott gyűjtemények jogszerű tulajdonát képezik; a kutatás ezért a digitális újraegyesítés útját választotta.
Egy könyvtár, amely szétszóródva maradt meg
A Bibliotheca Corviniana ma nem hely, hanem fogalom. Nem lehet elmenni megnézni, csak darabjaiban — egy-egy kötet Bécsben, egy másik Firenzében, egy harmadik a képernyőn. Mégis ez a magyar művelődéstörténet legerősebb bizonyítéka arra, hogy volt egy pillanat, amikor Buda Európa szellemi központjai közé tartozott. A veszteség nagysága éppen ezt méri.