A könyvnyomtatás európai terjedése a 15. század második felében gyorsabb volt, mint azt utólag gondolnánk. Gutenberg találmánya az 1450-es években állt össze; néhány évtized múlva már Itália, a német nyelvterület és Franciaország számos városában működtek műhelyek. Magyarország ebben a hullámban meglepően korán jelent meg – a folytatás viszont váratlanul rövidre sikerült.

Ki volt Hess András?

A budai nyomdát Andreas Hess német származású tipográfus rendezte be. A szakirodalom szerint korábban Rómában, a Lauer-féle műhelyben dolgozhatott, tehát képzett, gyakorlott mesterként érkezett. A meghívás mögött Vitéz János esztergomi érsek állt, akit a hazai könyvnyomtatás szellemi kezdeményezőjeként tartanak számon; a közvetítést és az anyagi támogatást Kárai László budai prépost intézte.

Hess valószínűleg 1471 tavasza körül érkezett meg Rómából, és a műhelyét a budavári palota melletti egyik házban rendezte be. Az előkészületek – betűöntés, sajtó összeállítása, papírbeszerzés – így nagyjából két évet vettek igénybe az első könyv megjelenéséig.

Mit tartalmaz a Budai Krónika?

A kötet a magyar történelem áttekintése a kezdetektől a szerző korának közelmúltjáig. A hetven levélből – azaz 133 nyomtatott oldalból – álló, kis formátumú könyv utolsó szakasza I. Nagy Lajos 1382-es halálától Mátyás király 1468-as moldvai hadjáratáig terjedő időszakot tárgyalja.

A tartalomválasztás beszédes. Hess nem vallásos művet, nem is tankönyvet nyomtatott elsőként, hanem nemzeti történelmet – olyan szöveget, amely a magyar udvari és egyházi elit önképéhez kapcsolódott. Ez üzleti döntés is volt: a megrendelői kör érdeklődését célozta meg.

A kolofon – a könyv végén álló, a nyomtatás körülményeit rögzítő zárszöveg – a magyar könyvtörténet egyik legfontosabb mondata: latinul rögzíti, hogy a mű Budán készült el pünkösd vigíliáján, az Úr 1473. esztendejében.

Tíz példány a világon

A Budai Krónikából ma mintegy tíz példány ismert, és ezek szétszóródtak Európában és azon túl: Bécsben, Prágában, Lipcsében, Rómában, Krakkóban, Párizsban, Szentpéterváron, az Egyesült Államokban, valamint Budapesten is őriznek belőle.

Ez a szám nem kirívóan alacsony. Az ősnyomtatványok – az 1500 előtt készült könyvek – jelentős része hasonló arányban maradt fenn: a példányok többsége elpusztult használat, tűzvész, háború vagy egyszerű selejtezés következtében. A magyar anyag esetében a török hódoltság másfél évszázada külön nagy veszteséget okozott.

Miért maradt abba?

A budai nyomda működése rövid életű volt: Hess néhány kiadvány után eltűnik a forrásokból, és Magyarországon jó ideig nem is folytatódott a könyvnyomtatás. A magyarázat több szálon fut.

Az első a piac mérete. Egy nyomda akkor gazdaságos, ha folyamatosan tud eladni néhány száz példányt kiadványonként; a korabeli magyarországi olvasóközönség ehhez túl szűk volt. A második a támogatói háttér: Vitéz János 1471-es Mátyás elleni összeesküvése és az azt követő bukása után a mecénási kör szétesett.

A harmadik ok szerkezeti: a magyar könyvigényt sokáig olcsóbban ki lehetett elégíteni import útján. A hazai megrendelők a bécsi, velencei, krakkói és német nyomdáktól rendeltek – a magyar nyelvű és magyar vonatkozású könyvek jelentős része évszázadokon át külföldön készült.

Mit jelentett a nyomtatás fordulata?

A kéziratos könyv ára és előállítási ideje nagyságrendekkel nagyobb volt: egy másolónak hónapokig tartott egyetlen kötet. A nyomtatás ezt a mennyiséget néhány hét alatt sokszorozta meg, és ezzel nemcsak olcsóbbá tette a könyvet, hanem szabványosította is: minden példány ugyanazt tartalmazta.

Ez a szabványosítás legalább annyira fontos, mint az ár. A tudományos hivatkozás, az oldalszámra hivatkozás és a szövegkritika lehetősége mind abból következik, hogy két olvasó ugyanazt a szöveget látja. A digitalizálás mai fordulata ugyanezt a logikát folytatja – erről a közgyűjteményi digitalizálásról szóló írásunkban is szó esett.

Hol látható ma?

A hazai példányt a nemzeti könyvtár őrzi, és a mű digitálisan is elérhető: a teljes szöveg lapozható, nagyítható formában böngészhető, magyar fordítással és kísérőtanulmányokkal együtt. Emellett hasonmás kiadás is megjelent, amely a papírminőségtől a kötésig igyekszik visszaadni az eredeti tárgy élményét.

Aki eredetiben szeretné látni, annak érdemes figyelnie az időszaki kiállításokat: az ősnyomtatványokat állandó tárlaton ritkán mutatják be, mert a fény és a páratartalom károsítja őket. A digitális változat viszont bármikor, ingyenesen hozzáférhető.

GYIK – gyakori kérdések a Budai Krónikáról

Mikor készült el? 1473. június 5-én, pünkösd előestéjén; a dátumot a könyv záró kolofonja rögzíti.

Ki nyomtatta? Andreas Hess német származású tipográfus, aki korábban valószínűleg Rómában dolgozott, és 1471 körül érkezett Budára.

Ki támogatta? A hazai könyvnyomtatás szellemi kezdeményezője Vitéz János esztergomi érsek volt; a meghívást és az anyagi hátteret Kárai László budai prépost biztosította.

Miről szól? A magyar történelemről; utolsó része Nagy Lajos 1382-es halálától Mátyás 1468-as moldvai hadjáratáig terjed. Terjedelme hetven levél, azaz 133 nyomtatott oldal.

Hány példány maradt fenn? Nagyjából tíz, szétszórtan a világ közgyűjteményeiben – Bécstől Párizson át Szentpétervárig, köztük Budapesten is.

Miért nem folytatódott a nyomdászat? A szűk hazai piac, a mecénási kör szétesése és az olcsóbb külföldi import együtt tette gazdaságtalanná a hazai műhely fenntartását.