1918 őszén a Monarchia gyakorlatilag befejezte a háborút, mielőtt formálisan véget ért volna. A frontok összeomlottak, a hátország kimerült, az ellátás akadozott, a hazatérő katonák pedig nem voltak hajlandók tovább harcolni. Ebben a helyzetben nem az a kérdés, hogy kitört-e forradalom, hanem az, hogy milyen formában.

Ami az utolsó napokban történt

Október végén Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amely programjában a háború azonnali befejezését, a függetlenséget, a demokratikus átalakulást és a földreformot hirdette meg. A kormányzat kezdetben ellenállt, de a helyzet napról napra romlott: a katonák és a rendőrség egy része átállt a Nemzeti Tanács oldalára.

Október 30-áról 31-ére virradó éjszaka fordult meg minden. A tömeg elfoglalta a főváros kulcspontjait, a katonák pedig – a jelképes gesztussal, amelyről a forradalom a nevét kapta – őszirózsát tűztek a sapkájukra a császári jelvény helyére. Az uralkodó ezt követően nevezte ki miniszterelnöknek Károlyi Mihályt.

Ugyanezen az éjszakán gyilkolták meg a korábbi miniszterelnököt, Tisza István grófot – az eseménysor legsötétebb és máig legtöbb vitát kiváltó epizódját.

Mit akart a Károlyi-kormány?

Az új kormány programja korszerű és a korban széles körben támogatott célokat fogalmazott meg: általános és titkos választójogot, sajtószabadságot, földosztást, a nemzetiségekkel való megegyezést és mindenekelőtt a békét. Néhány héten belül kikiáltották a köztársaságot is.

A végrehajtás azonban szinte lehetetlen körülmények között indult. Az ország gazdasága kimerült, a közigazgatás széthullóban volt, a hazatérő katonák tömegeit nem lehetett ellátni, a szomszédos országok csapatai pedig folyamatosan nyomultak előre a történelmi határokon belül. Egy kormány, amelynek nincs hadserege és pénze, nem tud érvényt szerezni semminek.

Miért lett belőle kudarc?

Az összeomlás fő oka külpolitikai volt. A győztes hatalmak nem tekintették partnernek az új magyar kormányt, és a demarkációs vonalakat egyre beljebb húzták. Károlyi politikája arra épült, hogy a demokratikus fordulat és a béke iránti nyitottság kedvezőbb elbírálást hoz – ez a számítás nem vált be.

A belpolitikai helyzet ezzel párhuzamosan radikalizálódott. A megígért földreform lassan indult, az életszínvonal tovább zuhant, a baloldali szervezkedés viszont erősödött. Amikor 1919 márciusában a kormány megkapta az újabb területi követelést tartalmazó jegyzéket, a hatalom rövid úton a Tanácsköztársaság kezébe került.

A vita, amely máig tart

Az őszirózsás forradalom megítélése a magyar történeti emlékezet egyik legélesebb törésvonala. Az egyik olvasat szerint a Károlyi-kormány felelős a hadsereg leszereléséért és így a területi veszteségek mértékéért. A másik szerint a Monarchia katonai összeomlása és a nagyhatalmi döntések már 1918 őszén eldöntötték a kérdést, függetlenül attól, ki kormányzott Budapesten.

A történettudomány mai álláspontja általában a második felé hajlik, de a részletekben sok a vita: mennyi mozgástere volt a kormánynak, lehetett-e egyáltalán érdemi katonai ellenállást szervezni, és mit értek a diplomáciai lépések. Ez a fajta lezáratlanság nem hiba, hanem a történeti megismerés természetes állapota.

Mit jelentett a hétköznapokban?

A nagypolitikai eseménysor mögött könnyű elfelejteni, mit élt át az ország. 1918 őszén tetőzött a spanyolnátha-járvány, amely Magyarországon is tömegével szedte az áldozatait – köztük olyan ismert alkotókat, mint Kaffka Margit, aki december 1-jén halt meg.

Ehhez járult a fűtő- és élelmiszerhiány, a hazatérő katonák tömege, a menekültáradat a megszállt területekről és a teljes bizonytalanság. A korabeli sajtófotók és a családi felvételek – amelyek nagy része ma már digitálisan is elérhető – ezt a mindennapi valóságot mutatják meg a legjobban.

Miért érdemes ma foglalkozni vele?

Az 1918-as ősz azért tanulságos, mert megmutatja, mi történik akkor, amikor egy állam intézményrendszere gyorsabban omlik össze, mint ahogy az utódja felépülhetne. A hatalomátvétel néhány nap alatt megtörtént, az új rend kiépítése viszont hónapokat, sőt éveket igényelt volna – és ennyi idő nem volt.

A másik tanulság a nemzetközi mozgástér kérdése. Egy kis ország belpolitikai fordulata önmagában nem képes megváltoztatni a nagyhatalmi döntéseket; a mozgástér valós, de szűk. Ez a felismerés 1956-ban is visszatért, amikor a semlegesség kinyilvánítása ütközött ugyanezzel a logikával – erről a forradalom hetvenedik évfordulóján írt összeállításunkban is szó esett.

GYIK – gyakori kérdések az őszirózsás forradalomról

Mikor volt? 1918. október utolsó napjaiban, a fordulópont az október 30-áról 31-ére virradó éjszaka volt.

Honnan a neve? A katonák a császári jelvény helyett őszirózsát tűztek a sapkájukra; ez a gesztus adta a forradalom nevét.

Ki volt a miniszterelnök? Károlyi Mihály, akit az uralkodó nevezett ki, majd néhány héttel később kikiáltották a köztársaságot.

Mi történt Tisza Istvánnal? A volt miniszterelnököt ugyanezen az éjszakán meggyilkolták – az ügy máig a korszak egyik legvitatottabb epizódja.

Miért bukott meg a kormány? Elsősorban a nemzetközi helyzet miatt: a győztes hatalmak nem tekintették partnernek, a demarkációs vonalak folyamatosan beljebb kerültek, a belső gazdasági összeomlás pedig gyorsult.

Meddig tartott? 1919 márciusáig, amikor egy újabb területi követelést tartalmazó jegyzék után a hatalom a Tanácsköztársaság kezébe került.