A nagyvárosi temetők a 19. században jöttek létre mai formájukban, és mindenütt ugyanaz a kényszer hívta életre őket: a városok növekedésével a templom körüli temetkezés fenntarthatatlanná vált. Pesten ez a fordulat a század közepén következett be, és a városhatáron kívül kijelölt új köztemetőből néhány évtized alatt Magyarország legrangosabb kegyeleti helye lett.

Köztemetőből nemzeti panteon

A Fiumei úti sírkert alapításakor még nem gondolta senki, hogy nemzeti emlékhely lesz belőle. A fordulatot néhány nagy, országos jelentőségű temetés hozta: amikor a magyar közélet meghatározó alakjait egymás után ide helyezték örök nyugalomra, a temető presztízse ugrásszerűen megnőtt, és a hely önálló szimbolikus jelentést kapott.

Ez a folyamat pontosan olyan volt, mint a párizsi Père-Lachaise esetében, amellyel a hazai szakirodalom is gyakran összeveti a sírkertet. Egy kijelölt temetkezési hely akkor válik panteonná, ha a benne nyugvó személyek névsora önmagában is elbeszéli egy ország történetét. Az 56 hektáros terület ebből a szempontból különösen sűrű: a reformkortól a 20. század végéig szinte minden korszaknak megvan itt a maga kiemelkedő alakja.

A három nagy mauzóleum

A sírkert arculatát mindenekelőtt három monumentális síremlék határozza meg. Batthyány Lajos mauzóleuma az első felelős magyar kormány miniszterelnökének emlékét őrzi, akit 1849. október 6-án végeztek ki Pesten. Deák Ferenc mauzóleuma a kiegyezés politikai teljesítményét emeli emlékművé, Kossuth Lajos síremléke pedig a legnagyobb méretű az együttesben.

A három építmény önmagában is politikatörténeti olvasat. Egymás mellett áll a mártír miniszterelnök, a kiegyezést tető alá hozó politikus és az emigrációban meghalt kormányzó – vagyis a 19. századi magyar politika három, egymással sokszor szemben álló válasza ugyanarra a kérdésre. Ez a fajta együttlét a temetők egyik különleges tulajdonsága: a viták itt lezárulnak, a szereplők pedig egyszerre láthatók.

Írók, zeneszerzők, tudósok

A politikatörténet mellett a magyar kultúrtörténet is szinte teljes egészében jelen van. Itt nyugszik Arany János és Jókai Mór, a 19. századi magyar irodalom két meghatározó alakja, Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője, továbbá Ady Endre és József Attila, a 20. századi magyar líra két legtöbbet idézett költője. A 20. század második feléből többek között Kertész Imre Nobel-díjas író, Faludy György költő és Jancsó Miklós filmrendező sírja található meg a temetőben.

Ez a névsor magyarázza, miért működik a sírkert egyfajta szabadtéri irodalom- és művészettörténeti tankönyvként. Egy jól összeállított séta során néhány óra alatt bejárható a magyar kultúra másfél évszázada – és a síremlékek stílusa maga is korszakolható, a klasszicizáló mauzóleumoktól a szecessziós sírkövekig és a modernista, letisztult megoldásokig.

Temető és park egyszerre

A sírkert működésének kevésbé ismert oldala, hogy ökológiai szempontból is jelentős: a beépített belvárosi környezetben egy 56 hektáros, öreg fákkal benőtt terület valóságos zöld sziget. Az itt élő madár- és rovarvilág gazdagabb, mint a környező parkoké, és a nagy, összefüggő lombkorona a városi hőszigethatást is mérsékli.

Ez a kettősség sokakat zavarba ejt: szabad-e egy temetőben sétálni, futni, madarat figyelni? A nemzetközi gyakorlat egyértelmű igennel válaszol, és a hazai kegyeleti helyek is ebbe az irányba mozdultak el. A tisztelet nem a hely kerülését jelenti, hanem a viselkedés módját – csend, a sírok érintetlenül hagyása, a megemlékezők zavarásának kerülése.

Mit érdemes tudni a látogatás előtt?

A sírkert 2016 óta a Nemzeti Örökség Intézete kezelésében áll, amely tematikus tárlatvezetéseket is szervez: külön séták szólnak az irodalmi sírokról, a szecessziós síremlékekről vagy éppen 1848–49 emlékeiről. A mindenszentek és halottak napja körüli időszakban a látogatói forgalom megnő, ilyenkor érdemes hétköznap, a délelőtti órákban érkezni.

A tájékozódáshoz mindenképp kérjünk vagy töltsünk le térképet: a temető nagy, és a keresett sír megtalálása parcellaszám nélkül időigényes. Kényelmes cipő, esőkabát és – ősszel különösen – időtartalék ajánlott. Aki egyetlen látogatásra jön, kezdje a nagy mauzóleumokkal, majd a Művészparcellával; aki visszatér, annak érdemes témák szerint bejárnia a területet.

A sírkert mint forrás

A temető nemcsak látványként, hanem kutatási forrásként is fontos. A síremlékek feliratai, a családi kripták névsorai és a temetkezési nyilvántartások a társadalomtörténet elsőrangú forrásai: kiolvasható belőlük a polgárosodás üteme, a felekezeti arányok változása, a névmagyarosítás hulláma vagy éppen a járványok és a világháborúk lenyomata.

Ez az anyag ma egyre inkább digitálisan is elérhető, ami a családkutatók dolgát is megkönnyíti – arról, hogyan alakította át a hazai közgyűjtemények digitalizálása a kutatómunkát, külön írásunkban számoltunk be. Egy sírkerti séta és egy jól használt adatbázis együtt sokkal többet ad, mint külön-külön.

GYIK – gyakori kérdések a Fiumei úti sírkertről

Hol található és hogyan közelíthető meg? Budapest VIII. kerületében, a Fiumei út mentén, a Keleti pályaudvar közelében; tömegközlekedéssel jól elérhető.

Kell-e belépőt fizetni? A sírkert kegyeleti hely, alapesetben szabadon látogatható; a szervezett tárlatvezetések és tematikus programok ettől eltérő feltételekkel működnek, ezekről a kezelő intézmény tájékoztat.

Mekkora a terület? Nagyjából 56 hektár, ami a belvárosi léptékhez képest hatalmas – a teljes bejárás több órát vesz igénybe.

Kik nyugszanak itt a legismertebbek közül? Többek között Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Arany János, Jókai Mór, Erkel Ferenc, Ady Endre, József Attila, Kertész Imre, Faludy György és Jancsó Miklós.

Lehet fényképezni? Magáncélra általában igen, de a megemlékezőket és a temetési szertartásokat nem szabad zavarni; kereskedelmi célú fotózáshoz a kezelő engedélye szükséges.