25. vagy 28.? Egy dátum, amelyben nincs egyetértés
Kezdjük azzal, ami zavarba ejtő: a csata napja nem eldöntött kérdés. A nemzetközi szakirodalom és néhány magyar írás 1396. szeptember 25-ét adja meg, míg Bánlaky József hadtörténete, a Magyarságkutató Intézet évfordulós összefoglalója és további magyar publikációk szeptember 28-át. Ez valós, feloldatlan ellentmondás a magyar történeti közlésben, ezért mi mindkettőt megnevezzük, és egyiket sem választjuk ki hallgatólagosan.
Az út Nikápolyig
A keresztes hadsereg 1396 júniusában gyült össze Budán, majd Orsovánál átkelt a Dunán, és lefelé haladva kisebb várakat foglalt el. Szeptember 12-én ért Nikápoly falai alá, ahol Toghan bég körülbelül nyolcezer emberrel állt védelemre. Ostromló felszerelés híján a keresztesek kéthetes blokádra rendezkedtek be: kiéheztetéssel akartak nyerni.
Szeptember 24-én jött a hír, hogy Bajezid felmentő sereggel közeledik; 27-én a szultán főerejével meg is érkezett.
Ki volt ott?
Zsigmond mellett a nyugati kontingenseket Jean de Nevers (a későbbi Félelemnélküli János), Enguerrand de Coucy, Boucicaut marsall, Jean de Vienne és Eu grófja vezette; johannita egység is jelen volt. Mircea cel Bătrân havasalföldi vajda Nikápolynál csatlakozott. A túl oldalon Lazarevics István szerb despota ötezer nehézlovassal állt lesben a dombok között – ő lett a döntő tartalék.
A magyar résztvevők közül a források Stiborici Stibort, Maróti Jánost, Losonci Istvánt és a Kanizsaiakat nevezik meg. Jolsvai Leusták nádor fogságba esett, és ott is halt meg, mert a családja nem tudta előállítani a hatvanezer forintos váltságdíjat.
Ahol a létszámok szétesnek
A csata létszámadatai a magyar és a nemzetközi szakirodalomban is szétszóródnak, és ez többet mond a forrásokról, mint bármilyen egyetlen szám:
- Johann Schiltberger, a bajor szemtanú: 17 ezer keresztes és 200 ezer oszmán (utóbbi nyilvánvalóan felnagyítva).
- Sükrüllah oszmán történetíró (1460-as évek): 130 ezer keresztes, 60 ezer oszmán.
- 19. századi német történészek: 7500–15 000, illetve 12–20 ezer.
- Modern nemzetközi becslés: körülbelül 16 ezer keresztes, ehhez közeli oszmán létszám.
- Vlasics Bálint összesítése: mintegy 25 ezer keresztes – ebből 1000–1500 francia-burgundi lovag, 3000–4000 nehézlovas, 6000–10 000 nyugati segédcsapat és 7500–12 000 magyar –, szemben 25–30 ezer oszmánnal.
Ahogy Vlasics fogalmaz: az expedícióban résztvevők meghatározása korántsem egyszerű, mivel szinte minden történelmi munka más adatokkal dolgozik.
Egy óra alatt dőlt el
Zsigmond azt szerette volna, hogy a magyar és havasalföldi könnyűlovasság nyissa meg az ütközetet, mert ez a két csapatnem ismerte az oszmán taktikát. A franciák és burgundok azonban maguknak követelték az első támadás becsületét, és előbb indultak, mint ahogy a magyar erők felálltak. Áttörték a könnyűlovasságot és a janicsárok mögötti karóvonalat, majd belefutottak a szpáhik főerejébe. Ekkor engedte rájuk Bajezid a rejtett szerb nehézlovasságot – és a keresztes hadsereg szétesett. Az egyik magyar összefoglaló szerint az egész mindössze egy óra alatt dőlt el.
A nyugati lovagi önbizalmat a Thuróczy-krónika egy azóta ezerszer idézett mondattal jellemzi: ha az égbolt roppant terhe szakadna ránk, lándzáinkkal azt is feltartanánk, hogy ne essék bajunk.
Ami a csata után történt
Másnap Bajezid parancsára kora reggeltől késő délutánig folyt a foglyok kivégzése; a megölt hadifoglyok számára a becslések háromszáztól háromezerig terjednek, és valódi adat nincs. A váltságdíjra érdemes főurakat megkímélték. Jean de Nevers szabadon bocsátásának árát a források 200 ezer aranyforintra, 400 ezer, illetve 500 ezer dukátra teszik – három összeegyeztethetetlen szám; a foglyok 1397. június 24-én szabadultak.
Zsigmond egy halászcsónakon menekült a Dunán állomásozó velencei hajókhoz, onnan a Fekete-tengeren át Konstantinápolyba jutott, és tengeri úton, Dalmácia felől tért haza – csak 1397-ben.
Miért érdekes ez 630 év után?
Azért, mert Nikápoly után született meg az a magyar védelmi rendszer, amelyre a következő másfél évszázad története épül. Vidin még abban az évben oszmán kézre került, Zsigmond pedig felhagyott a támadó háború gondolatával, és hozzákezdett a déli végvárvonal kiépítéséhez. Ez a vonal – a magyar hadtörténeti összefoglalók számítása szerint – nagyságrendileg százhúsz évig működött. Ami 1526-ban történt, annak az előtörténete 1396-ban kezdődött.
Amit a kutatás nem tud eldönteni
- A csata napja (szeptember 25. vagy 28.).
- A kivégzett foglyok és az összes elesett száma.
- Jean de Nevers váltságdíjának valódi összege.
- A 630. évfordulóra egyetlen magyar megemlékezés, konferencia vagy kiadvány sem lett meghirdetve.
