A 20. századi magyar történelem eseményei közül 1956 az, amelyről a legtöbb szó esik, és amelyet mégis a legnehezebb néhány mondatban összefoglalni. Részben azért, mert a tizenkét nap alatt olyan gyorsan változott minden, hogy szinte óránként más helyzet állt elő; részben pedig azért, mert a forradalom értelmezése évtizedeken át politikai kérdés volt.

Az előzmények: miért éppen 1956 őszén?

A közvetlen előzmény a szovjet politika belső változása volt. Sztálin 1953-as halála után megindult egy óvatos enyhülés, amelyet az 1956 februárjában elhangzott, a sztálini korszakot bíráló szovjet pártkongresszusi beszéd gyorsított fel. A kelet-európai államokban ez azonnal mozgásba hozta a reformereket – Lengyelországban ugyanezen az őszön szintén súlyos válság alakult ki.

Magyarországon a helyzetet tovább élezte a gazdasági kimerülés, az erőltetett nehézipari fejlesztés következményei, valamint a korábbi koncepciós perek felülvizsgálata körüli feszültség. Az egyetemi ifjúság és az írószövetség köré szerveződő értelmiség 1956 őszén már nyíltan fogalmazott meg politikai követeléseket.

Október 23.: a nap, amely elszabadult

A forradalom egyetemi szolidaritási felvonulásként indult a lengyelországi eseményekkel rokonszenvezve. A délután folyamán a tömeg a Bem téren, majd a Parlament előtt gyűlt össze, és a követelések – amelyeket a műegyetemi hallgatók pontokba szedve fogalmaztak meg – egyre határozottabbá váltak: a szovjet csapatok kivonása, szabad választások, sajtószabadság, Nagy Imre kormányfői kinevezése.

Az este két helyszínen fordult át fegyveres konfliktusba. A rádió épületénél a követeléseket beolvastatni akaró tömeg és az államvédelmi erők között lövöldözés tört ki, a Városligetben pedig ledöntötték a Sztálin-szobrot. Ettől a ponttól kezdve a tüntetés felkeléssé alakult, és a fegyveres csoportok néhány óra alatt megjelentek a főváros több pontján.

A felkelés napjai

A következő napokban a harcok súlypontja néhány jól körülhatárolható városrészre került: a Corvin köz, a Práter utca, a Széna tér és a Tűzoltó utca környéke lett a legismertebb ellenállási gócpont. A felkelők jelentős része fiatal, sok esetben tizenéves munkás volt – ez a tény a későbbi történeti feldolgozásokban külön hangsúlyt kapott.

Október 25-én a Parlament előtti téren sortűz dördült a békésen gyülekező tömegre; ez az esemény a forradalom egyik legsúlyosabb vérveszteségét okozta, és tovább radikalizálta a helyzetet. Közben vidéken is átalakult a hatalom: több városban forradalmi bizottságok és munkástanácsok vették át a helyi ügyek intézését, jellemzően rendezett formában.

A győzelem hat napja

Október 28-án fordulat állt be: a Nagy Imre vezette kormány nemzeti demokratikus forradalomnak ismerte el az eseményeket, tűzszünetet hirdetett, és megállapodás született a szovjet csapatok Budapestről való kivonásáról. A következő napokban feloszlatták az államvédelmi szervezetet, újjáalakultak a politikai pártok, és megindult a szabad sajtó.

Ezek a napok a forradalom legkülönösebb szakaszát jelentik. A fegyveres harc nagyrészt megszűnt, a boltok kinyitottak, a közellátás – főként vidéki élelmiszer-szállítmányokból – működött, és jellemzően nem tört ki fosztogatás. Az ország gyakorlatilag néhány nap alatt kialakította a saját ideiglenes önigazgatását.

November 1-jén a kormány bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és semlegességet hirdetett, egyúttal az ENSZ-hez fordult. Ez a lépés a nagyhatalmi logikában elfogadhatatlan volt: a szovjet vezetés ekkorra már döntött a fegyveres beavatkozásról.

November 4. és ami utána jött

A szovjet csapatok november 4-én hajnalban indították meg a támadást a főváros és a nagyobb vidéki központok ellen. A szervezett ellenállás néhány nap alatt összeomlott, bár egyes gócpontokban tovább folytak a harcok, a munkástanácsok pedig sztrájkokkal még hetekig ellenálltak.

A megtorlás évekig tartott: kivégzések, bebörtönzések, elbocsátások és internálások sorozata következett, Nagy Imrét és társait pedig 1958-ban végezték ki. Emellett zajlott a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb kivándorlási hulláma: több mint kétszázezren hagyták el az országot, közülük sokan fiatal, képzett emberek.

Miért lett világesemény?

1956 nemzetközi hatása aránytalanul nagy volt az ország méretéhez képest. Egyrészt azért, mert első ízben mutatta meg, hogy a szovjet blokk országaiban a rendszer nem élvez széles támogatást, és csak katonai erővel tartható fenn. Másrészt azért, mert a nyugati közvélemény napi tudósításokból, fotókból és filmhíradókból követhette az eseményeket.

A harmadik ok az időzítés: az események a szuezi válsággal estek egybe, ami lekötötte a nyugati nagyhatalmak figyelmét és mozgásterét. A magyar forradalom így a hidegháborús rendszer működésének tankönyvi példája lett – megmutatta, hol húzódnak a befolyási övezetek valódi határai.

Hogyan emlékezünk rá ma?

Október 23. 1989 óta nemzeti ünnep, és egyben a köztársaság kikiáltásának napja is. A megemlékezések súlypontja a fővárosban a Kossuth téren, a Corvin köznél és a Műegyetemnél van, de gyakorlatilag minden településnek megvan a maga emlékhelye. A lyukas zászló – amelyből kivágták a címert – a forradalom legismertebb jelképe lett.

A történeti kutatás az elmúlt évtizedekben rengeteg új forrást tárt fel: perdokumentumokat, korabeli felvételeket, visszaemlékezéseket. Ezek jelentős része ma már digitalizált formában is elérhető, ami a kutatás mellett az oktatást is átalakította – erről a közgyűjteményi digitalizálásról szóló írásunkban számoltunk be. A korszak hétköznapjait pedig a nagy fotóarchívumok mutatják meg a legjobban, amelyekről külön cikkünkben írtunk.

GYIK – gyakori kérdések 1956-ról

Meddig tartott a forradalom? A tüntetés 1956. október 23-án indult, a szovjet fegyveres beavatkozás pedig november 4-én hajnalban kezdődött – vagyis a forradalom szűkebb értelemben tizenkét napig tartott, a sztrájkok azonban hetekig folytatódtak.

Mi történt október 23-án este? A követeléseket beolvastatni kívánó tömeg és a rádió épületét védő államvédelmi erők között fegyveres összecsapás tört ki, a Városligetben pedig ledöntötték a Sztálin-szobrot.

Mit jelentett a semlegesség kinyilvánítása? November 1-jén a kormány bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést és az ország semlegességét, egyúttal az ENSZ-hez fordult – ez a szovjet vezetés számára elfogadhatatlan lépés volt.

Hányan hagyták el az országot? A forradalom leverése után több mint kétszázezren emigráltak, jelentős részben fiatalok és képzett szakemberek.

Miért a lyukas zászló a jelkép? Mert a felkelők kivágták a zászló közepéből az államszocialista címert; az így keletkezett üres kör lett a forradalom legismertebb vizuális jele.

Miért nem avatkoztak be a nyugati hatalmak? A hidegháborús befolyási övezetek logikája és az egyidejű szuezi válság együtt zárta ki az érdemi katonai fellépést; a nyugati támogatás politikai nyilatkozatokra és menekültsegélyezésre korlátozódott.