Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Szerelmi üdvözletek Jaltából (Archívum)
Január 29-én született Anton Pavlovics Csehov
Szerző: Eszéki Erzsébet
2003. január 29. 13:56


Különc - amolyan magányos, remete életet él?, zsugori, csak az önmaga szenvedélyeinek és munkájának él?, hisztériára hajlamos, ?önz? fráter? volt, aki egy-egy kaviár vagy lazac fenséges ízét?l határtalanul boldog és elégedett tudott lenni. Legalábbis ezt vallották szerelmei, Lika Mizinova és Olga Knyipper egy-egy elégedetlenebb és csalódottabb pillanatukban.

A Csehov szerelmei cím? könyv létrejöttének apropója az a színházi el?adás volt, mely 2001 tavaszán született Kiss Csaba rendez? ötletéb?l. A színházi szöveg az orosz író életében fontos szerepet játszó hölgyek levelezését tartalmazta. Radnai Annamária - édesanyja, Szirotina Szvetlana segítségével - százhúsz levelet fordított le, az érdekesebb írásokra szorítkozva. A levelek alapján született el?adás fölkeltette a Magvet? Könyvkiadó érdekl?dését, s lehet?vé tette, hogy a könyv közel száz levéllel b?vebb legyen.

A kötet Anton Pavlovics Csehov két, életében meghatározó szerepet betölt? asszonnyal folytatott levelezését mutatja be 1891-t?l 1904-ig. El?fordul, hogy két levél közt akár hónapok maradnak ki - mert a szerepl?k vagy sokat találkoztak, vagy mert érdekl?désük lanyhult és másfelé fordultak, vagy mert abban az id?szakban nem írtak annyira érdekes leveleket. A két szerelem más-más h?fokú, jelleg? és kimenetel?, de mindkett? hosszú éveken át meghatározó volt Csehov számára.

A levelek között találunk tisztán gyakorlati információkra hagyatkozó írásokat, valódi szerelmi vallomásokat, szemrehányó, elégedetlen hangvétel? panaszokat. Nem utolsó sorban pedig, f?ként az Olga Knyipperrel folytatott levelezéseinek hátterében az egész Moszkvai M?vész Színház krónikája áll. Bepillantást nyerünk a színház mindennapjaiba, Tolsztoj, Gorkij, Sztanyiszlavszkij, Nyemirovics- Dancsenko és sok más jelent?s, korabeli m?vész alakja is körvonalazódik. Ez a könyv nem az izgalmas, váratlan cselekményfordulatokkal zsúfolt történet, nem is a választékos, magával ragadó írói stílusa miatt érdekes, hanem azért, mert lehet?séget nyújt a benne rejl? pszichológiai, lélektani és emberismereti problémák továbbgondolására és elemzésére.

Lika Mizinova tanítón? volt, de próbálkozott énekléssel, fordítással, divattal és természetesen színészettel is. Élete jórészt azzal telt, hogy önmagára, valódi énjére és egyéniségére találjon. Nem volt tisztában azzal, hogy tehetséges-e. Csehov, aki megismerkedésük idején már sikeres írónak számított, Lika egyetlen menedékének és kitörési lehet?ségének számított. Érzéseit, ragaszkodását, és szerelemét is hajlamos volt túldimenzionálni, mindamellett büszke és jól nevelt tanítón?höz mérten képtelen volt igazán ?szinte lenni Csehovhoz. Ezért folyamatos szerepjátszásokba kényszerítette önmagát. Nyilván érdekesnek és kiismerhetetlennek akart t?nni Csehov el?tt, taktikázott, ám azért volt szerencsétlen, mert a tempót, a stílust nem ?, hanem Csehov diktálta.

Csehov képtelen volt viszonozni érzéseit, ezért gyakran meg is sért?dött, vagy rosszabb esetben tudomást sem vett arról, ha Lika, kizökkenve szerepéb?l, szívére hallgatott és megvallotta érzéseit az írónak. Csehov még csak el sem szólja magát Lika kimondott vagy kimondatlan érzéseivel kapcsolatban, mély sebet ejtve ezzel Likában. Ezért a n? kés?bbi levelei tele vannak panaszokkal, sérelmekkel: ?Ön természetesen nem tudja, s így nem értheti meg, mit jelent rettenetesen kívánni valamit, és nem kapni meg - ilyet Ön még nem tapasztalt!? Csehovnak azonban boldogságra és harmóniára volt szüksége, és ebbe nem fért bele egy problémás n?. Be lehet tudni annak, hogy önz? volt, de annak is, hogy nem volt szerelmes. Levelezésük 1901-ben megszakadt.

Amikor Csehov életébe megérkezett a valódi szerelem, Olga Knyipper, hozzáállása a n?i nemhez mit sem változott. Olga Knyipper a M?vész Színház vezet? színészn?je volt, akivel a szerz? a Sirály próbáján ismerkedett meg. Egy ideig Moszkvában találkoztak, ám Csehov betegsége okán Jaltára költözött. Ott kezeltette magát. Önként vállalt szám?zetése miatt jóformán alig találkozott kés?bbi feleségével. Távházasságukban Olga folyamatos lelkiismeretfurdolással küszködött, amiért nincs a férje mellett, és nem ápolja, támogatja ?t. Hiányérzetr?l panaszkodik, mégsem hagyja ott a színházat, nem költözik Jaltára. Emiatt folyamatos támadások érik. Éppen Csehov az, aki megnyugtatja, hogy minden jól van, így legalább nem lesz elegük egymásból.

Végül Olga azzal vádolja Anton Pavlovicsot, hogy csak azért vette feleségül, mert szép és sikeres színészn?, s nem többért. Addig szereti, amíg hallgat, és jó feleség módjára viselkedik, nem panaszkodik, t?r és vágyakozik, ám ha hangot ad sérelmeinek, akkor Csehov hátat fordít neki, nem vesz tudomást róla: ?Duckó, légy feleség, légy barát, írj rendes leveleket, ne ess melankóliába és ne gyötörj engem.!? Olgának b?ntudata lett ezért ?rendessé? vált, jó feleség módjára t?rt és hallgatott, önfeledten szeretett, és mindig vidám maradt. Nem hagyta el a "babaházat", nem volt olyan er?s és elhatározott, mint Ibsen Nórája. Csehov kétségtelenül szerette ?t, boldog volt vele. Házasságuknak csak az író 1904-ben bekövetkezett halála vetett végett.

Csehov szerelmei (Magvet?, válogatta Radnai Annamária, fordította: Radnai Annamária és Tussingerné Szirotina Szvetlána, 349 oldal)

http://www.magveto.hu

Ha szeretné megvásárolni a könyvet, kattintson ide: http://www.fo.hu

 
 
Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon

Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés