Már a szombati beszéd elhangzása el?tt üdít? kivételnek számított, hogy az MTI tudósítója, Hofer László utánanézett annak, amir?l ír - igaz, ? a Magyar Távirati Iroda munkatársa, ott minimális követelmény az alaposság. De vajon miért nem az minden újságnál, tévénél, rádiónál? Az MTI december 5-én kiadott anyagban az is olvasható, kik és miként döntenek az irodalmi Nobel-díjról, s itt következetesen Svéd Akadémia szerepel. Az egész magyar sajtóban viszont Svéd Királyi Akadémiát emlegettek - helytelenül. Ráadásul például egyik országos nagy napilapunk szombati számában, az els? oldalon, a cikk legels? mondatában ez olvasható: "Ma este fél hatkor az uralkodói pár jelenlétében a Svéd Királyi Akadémián magyarul mondja el az ünnepi alkalomra írt beszédét Kertész Imre..." Legalább ezen a jeles napon illett volna pontosan tájékoztatni az olvasókat: a szombati beszéd tulajdonképpen egy akadémiai ülés volt. Amelyen nem szokott jelen lenni a svéd uralkodói pár.

A hasonló félretájékoztatások hosszan sorolhatók, de mert értelmetlen ismételni a sok hibát, így ezt nem is teszem. Csak annyit f?zök hozzá: egyetlen kattintással föl lehetett volna  keresni a www.nobel.se honlapot, amelyen rengeget PONTOS információ található. Vagy minimális tájékozódásként meg kellett volna nézni az MTI-t. Legalább egy kicsit utánanézni a témának. Ha már els? ízben kap magyar író Nobel-díjat...

A legnagyobb stockholmi könyvesbolt, az Akademiska Bokhandeln kirakata /fotó: Dragos Erzsébet/

Sajnos, tünetérték? az is, hogy bár a Magyar Televízió él? adásban közvetítette Kertész Imre beszédét - megjegyzem: közszolgálati csatornaként ez a minimum - , ám az el?tte leadott interjút egy ijedt ifjú hölgyre bízták. Róla megint csak egy valami mondható el: ha már ez a hatalmas megtiszteltetés érte, akkor ki kellett volna találnia sok-sok érdekes, eredeti kérdést. Szerencsére Kertész Imre így is a rá jellemz? türelemmel válaszolgatott. De vajon ezt a lehet?séget miért nem olyan valaki kapta, aki "képben van"? Vagy ha nincs, legalább most felkészül, s ha napokon át töri is a fejét, kitalál eredeti kérdéseket. Netán nemcsak most, a legutóbbi két hónapban figyelt föl Kertész Imrére, nem most olvasta el az eletm?vét.

Szerencsére akadt ilyen, ha  kivételként is: a vasárnapi Gondolatjelben hallhattunk egy Berlinben készült interjút, amely a legutóbbi két hónap kiemelked?en mély és ?szinte beszélgetése volt. Igaz, azt Váradi Júlia készítette, aki az egyik legfölkészültebb kulturális riporter hazánkban. Talán rá kellett volna bízni azt a megtisztel? feladatot, hogy tévékamerák el?tt beszélgessen a Nobel-díjas íróval. Ráadásul tévézett is korábban - tisztelettel, alázattal igen, de ijedten aligha nézett volna a kamerába és Kertész Imrére.

Az is tünetérték? a magyar állapotokról, hogy szombaton, a beszéd elhangzása után az egyik kereskedelmi tévécsatorna híradójában hosszú-hosszú percek teltek el, mire elhangzott egy hírecske arról, hogy Kertész Imre elmondta stockholmi beszédét. Az els? hír nem más volt, mint hogy újra megnyílt a Moulin Rouge...

Tulajdonképpen a nem közszolgálati Klubrádió "vizsgázott" a legjobban, hiszen kereskedelmi rádió létére is küldött saját tudósítót (igaz a Pannon GSM-nek köszönhet?en, de ez ebb?l a szempontból mindegy), s a tudósítások rendben voltak. Igaz, nem tapasztalatlan pályakezd?t küldtek ki Stockholmba, hanem Orosz Józsefet, aki ugyan nem kulturáis újságíró, de még akkor tanulta a szakma fortélyait, amikor alapkövetelmény volt a fölkészülés.

Az már nem is számít hazánkban csodának, hogy miközben a hétf?i napilapok közül a Népszabadság és a Magyar Hírlap is a legrangosabb irodalmi elismerésnek megfelel? helyen, az els? oldalon adott hírt fotóval együtt a szombati beszédr?l, a Magyar Nemzetben az 1. oldalon nyoma sincs ennek az eseménynek. Egyetlen sorban sem. Csak a 14. oldalon olvasható róla kis cikk.

A felkészületlenség és a világraszóló, sok-sok országban hírérték? esemény elbagatellizálása mellett különösen megdöbbent?, amir?l hosszú évek óta Stockholmban él? barátaim számoltak be a hét végén. Az történt állítólag, hogy szombaton már 17 órakor elfoglalták helyüket a vendégek a Svéd Akadémián, s megillet?dötten, izgatottan vártak arra, hogy kinyíljon az ajtó. Ez pontosan fél hatkor meg is történt: a vendégek felállva üdvözölték Kertész Imrét. Amikor Horace Engdahl, a Svéd Akadémia titkára elindult a pulpitus felé, az egyik magyarországi "tudósító" ekkor állítólag megkérdezte: ki ez a pasi? Történt ez Stockholmban, rangos vendégek, akadémikusok társaságában. És volt köztük, aki értett magyarul...

A legutóbbi napok alapján csak egyet mondhatunk: Gratulálunk!

http://www.nobel.se