Hozzászoktunk, hogy bármely pillanatban elb?völhet, de sosem tudjuk igazán, hogyan, miként. Jelenség, épp ezért sokan imádják, és nagyjából ugyanannyian utálják. Azt azonban, hogy üdít? oázis az el?re gyártott, tompán kopogó m?anyagok sivatagában, senki sem vitatja. S azt sem, hogy id?r?l-id?re igen kellemes perceket szerez mindazoknak, akik kíváncsiak éppen aktuális albumára. Amely 2002 végén a Scarlet´s Walk címet viseli.

Az új lemez egy fiatal n? története, aki körbeutazza Amerikát. Fiktív, ám nagyon valóságos mese ez, amely tizennyolc hosszabb-rövidebb történetb?l áll. Séta a kontinensnyi országon keresztül: néhány ezer mérföld 74 percbe s?rítve. S hogy merrefelé barangol a f?h?s? Útját nyomon követhetjük a dalszövegek segítségével, illetve - ha sikerül megszereznünk a dvd-t, fotóalbumot, matricákat is tartalmazó, korlátozott példányszámú kiadványt - térképen még könnyebben. Azt, ahogy elindul Los Angeles-b?l és megismerkedik hazája mítoszaival: belekóstol Hollywood áporodott forrásvizébe, imádkozik az indián ?slakosokkal, kockáztat a hamisan csillogó Vegas-ban, látja a porig rombolt New York-ot, hogy végül anyává legyen Washington-ban.

Amos h? rajongói persze felismerik, hogy alig leplezett alteregóval van dolguk: a szövegekben szép számmal bukkanhatunk önéletrajzi utalásokra. Ezeket leszámítva azonban gyakran alig marad fogódzkodónk, amelybe kapaszkodhatnánk; mi is történik épp Scarlet-Tori-val. Mert hát vajon mit is jelent az, hogy "Amikor a hidak megfagytak, és nem jöttél haza, mikroszkóp alá tettem hópelyhünket"...? Amos verseiben viszont éppen az a zseniális, hogy nem fogjuk fel a látszólag csak véletlenszer?en egymás mellé helyezett szavak értelmét, mégis összeáll a kép, bár nem annyira értjük, mint inkább érezzük, mir?l is van szó. A hétköznapokban beszélt angol hasznos fordulatait nem t?le fogjuk ellesni, de abban segíthet, hogy megtanuljuk szeretni a nyelvet, szépségéért, játékosságáért, ezerarcúságáért, s azért, mert bármi kifejezhet? vele.

Persze ha csak a szavak érdekelnek, máshol is keresgélhetnénk. Merthogy akármilyen nagyszer?ek is a szövegek, a középpontban a zene áll. Illetve egész pontosan a kett? egysége, hiszen Amos mindig is mestere volt annak, hogy tökéletes harmóniát teremtsen köztük; ezt már tíz évvel ezel?tti bemutatkozó albumával, a "Little Earthquakes"-szel bizonyította. Azóta talán csak annyi változott, hogy a felváltva gyönyör? és kísérteties, simogató és borzongató ének, valamint a virtuóz zongora mellé az elmúlt években - és ez e lemezre különösen igaz - gitárok és dob alkotta zenekar társult. Így Amos muzsikája olyan módon vált kicsit könnyebben emészthet?vé, ha tetszik, populárisabbá, hogy semmit nem adott fel abból, ami azonnal felismerhet?vé teszi ?t.

Hosszasan lehetne lelkendezni a tizennyolc dal bármelyikér?l - csak a címadó szerzeményben például annyi finomság és ötlet van, amennyit mások évtizedes pályafutással a hátuk mögött sem tudnak felmutatni -, de inkább azt javaslom, mindenki sétáljon egyet Scarlettel. Amerikában ezt már az els? héten több mint százezren meg is tették, a Billboard lemezlista hetedik helyére segítve ezzel az albumot. Idehaza sem lenne szabad, hogy kevesek kiváltsága maradjon.

www.toriamos.com