Legalább a születési helye fel?l biztosak lehetünk: a romániai Slatinán, román apa és francia anya els? gyermekeként jött világra. E kett?s kulturális és nyelvi köt?dés egész életét meghatározza. A család nem sokkal a gyermek születése után Párizsba költözött, az apa még az els? világháború alatt visszatért Romániába, a család 1925-ben követte. Óriási meglepetéssel értesültek arról, hogy az id?közben rend?rfelügyel?vé vált családf? titokban elvált els? feleségét?l, majd újran?sült. A család szétvált, Eugene apjával maradt Romániában, anyja és húga visszatért Párizsba.

Az ifjú Ionesco nézeteit meghatározták apjával szembeni ellenérzései. Apja vasgárdista volt, majd sztálinista. Az államot mindenek felett álló hatalomként dics?ítette, amelyet katonai-rend?ri er?vel kell fenntartani. Ionesco már egészen fiatalon a román katonaság és állam ellen tüzel? cikkeket publikált, ezért le is tartóztatták.

Tizennyolc éves korában jelentkezett a bukaresti egyetem francia szakára. Anyja támogatásával végezte el az egyetemet, közben azzal próbálta megélhetését biztosítani, hogy franciaórákat adott. A diploma megszerzése után különböz? lapoknak írogatott cikkeket, esszéket, majd 1934-ben jelent meg Nu (Nem) cím? kötete. Két évvel kés?bb feleségül vette Rodica Burileanut.

1938-ban a francia állam ösztöndíjával utazott Párizsba, hogy megírja disszertációját. A m? nem készült el, viszont Ionesco kapcsolatba került az Esprit folyóirat körével, Gabriel Marcellel és Henri Thomasszal, s ez meghatározta irodalmi ténykedését. A második világháború alatt ismét Romániában tartózkodott a család, majd lányuk, Marie-France 1944-es születésekor végleg Franciaországban telepedtek le.

Els? abszurd drámája, A kopasz énekesn? 1948-ban készült el. A darab 1950-ben megbukott, ám 1957-es sikere után folyamatosan játszották 1994-ig. 1950-t?l haláláig sorozatosan írta a drámairodalom nagy m?veit: A lecke, a Székek, Az új lakó, Az orrszarvú, A király halódik, stb. Ionesco regényíróként is megmérette magát (A magányos), valamint kritikusként és esszéíróként is. 1970-ben a Francia Tudományos Akadémia a tagjává választotta, ugyanabban az évben megkapta a Becsületrend lovagja címet is. 1984-ben súlyosan megbetegedett, de nem adta fel: még tíz évig keményen dolgozott. 1994-ben Párizsban hunyt el, és a Montparnasse temet?jében nyugszik.

Ionesco így vallott: "mindig azt akartam, hogy megértsenek, mármint, azt akartam, hogy értsék meg teljes mértékben azt, amit mondani akartam, hiszen el akartam mondani". Darabjainak fekete humora mögött átgondolt társadalomkritika, egzisztenciális problémák feszegetése rejlik. Életm?ve egyik alapvet? kérdése a szabadság. Innen ered Ionesco színházértelmezése: a közönség kívülálló marad, a kommunikáció értelmetlen és lehetetlen.

Az üzenet azonban célba ért, Ionesco ma a 20. századi drámairodalom egyik legfontosabb szerepl?je.