A Honvéd Együttes által a Nemzeti Táncszínház színpadára állított mesemusical éppen ezeket az elfeledett hagyományokat viszi tovább. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Novák Ferenc a néptánc és -m?vészet lelkes gy?jt?je a darab rendez?je, és Péter fia a dalszövegek írója. Dicséretes ötlet, hogy a kötelez? olvasmányként a tantervben is szerepl? m?vet a kor hangulatát legkifejez?bb módon, egy vásári mulatság keretében tálalják elénk. És ha vásár, akkor zene, tánc, rikkancsok és mutatványosok, szerelem és mézeskalács jut az eszünkbe. Nekünk. A kicsiknek azonban teljesen új, szárnyaló, és kacagtató élmény.

A néptánc, népzene és népdal nyelvén ilyen könnyedén játszani rengeteg tudást és gyakorlatot igényel. A Honvéd Együttes és vezet?i sikerének a titka, hogy a népm?vészetet nem darabolták m?fajokra. Nem különültek el, és nem zárkóztak be kizárolag a tánc kultúrájába. Több mint ötven esztendeje kutatják és gy?jtik a táncok, muzsikák különböz? elemeit. Egészében figyelik és elemzik a m?fajokat, nem felejtve el a legfontosabb tényez?t, az embert sem.

A népi kultúra és a hagyományok tiszteletének szellemében felnöv? Novák Péter sokoldalú m?vésszé vált. Tökéletesen ötvözi a tiszta, ékes magyar nyelvet a modern kor ízével. A színpadon is egyszer?, mégis nagyszer? ötletek diadalmaskodnak sorra. Csupa rég elfelejtett dolog, amit újra felfedezünk, és szívesen hozunk vissza hétköznapjainkba. A liba hófehér vászon jelmeze, hímzett, csipkés, fodros tolla, a legények b?szárú rojtos nadrágja, a csikorgó b?rcsizma édes vágyakozással tölt el. Döbrögi uraság palotájának cifraságát pedig a hatalmas kékfest? kelmék pompázatos mintái imitálják.

A színpadra állítás legjellemz?bb tulajdonsága a harmónia. A színek és anyagok összeválogatása a díszlet- és jelmeztervez? odaadó munkáját dicséri. A tárogató, a citera, a fuvola és a sípok a mez?k és tanyák friss illatát varázsolják a néz?térre. Ebben a régi-új történetben a liba szerelmes Matyiba, Döbröginek házsártos és nagyravágyó felesége van, és a vásárok f? attraktora egy öreg képmutogató, aki valós mesetörténetekkel tanítgatja az ifjúságot, és lesz mestere az igaz utat keres? fiatal Mátyásnak. Igazi csemeg a feln?tteknek, hogy az illusztrációkat Sajdik Ferenc, a régi Lúdas Matyi cím? lap vezet? karikaturistája készítette.

A mese új felfogásában háttérbe szorul a bosszú és az ütlegelés, sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak a "miért" és a "kiért" kérdésre kapott válaszok. Nagyon fontos üzenet ez akkor, amikor a pedagógusok folyton agresszív és elvadult gyerekekr?l beszélnek.

Szégyen ide, szégyen oda, bizony a sorok között nem egy kisiskolás gyerek ült, aki még nem is hallott Lúdas Matyiról. Pedig szüleik minden bizonnyal tör?dnek fejl?désükkel, hiszen nem a sarki multiplex mozijába vitték ?ket. Az el?adás után sokáig ingadoztam én is, amíg meg mertem kérdezni fiamat, mire emlékszik a történetb?l. Nem vártam t?le sokat, hiszen nem a legegyszer?bb módját választottam a m?vel való megismerkedésnek. A szeme csillogott, és fülig ért a szája: nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy nagyon jó volt. Nagyon tetszett.

Kés?bb a lelkiismeretfurdalás büszkeséggé változott. Olvasás órán a m? feldolgozására és szövegértésre egy-egy ötöst kapott. És külön dicséretet. Megérte. Igazán megérte.

Koreográfus-rendez?: Novák Ferenc
A koreográfus munkatársa: Sz?cs Elemér
Zene: Rossa László
Dalszöveg: Novák Péter
Dalok: Jiling Jácint
Díszlet: Götz Béla mv.
Jelmez: Imrik Zsuzsa mv.
Rajzok: Sajdik Ferenc

Nemzeti Táncszínház Budapest I., Színház u. 3. Tel./Fax: 2201-4407, 391-5923. Pénztár: 375-8649. honlap: www.nemzetitancszinhaz.hu