 |
|
|
|
 |
 |
A mindenség vadásza (Archívum)
Lator László köszöntése 75. születésnapján
|
| Szerző: I-Web.hu
2002. november 20. 11:12
|
|
Személyiségének és verseinek ereje csak hasonlatokkal írható le. Megfeszített figyelme, célratör? pontossága bennem mindig a vadászat ?si képzetét idézi. ? az íjász és ? az íj: egyszerre elegánsan könnyed és feszülten felajzott. Soha nem remeg a keze, pedig a mindenséget veszi célba.
Lator László kortalan. Órája és lírája a kozmikus id?t méri, nem az emberit. De talán nem is pontos rögtön a mindenségr?l beszélni, hiszen ami ?t érdekli, az els?sorban az élet, a teremt?d? világ a maga törékenységében, mulandóságában, "a könyörtelen világegyetem" energiáinak kiszolgáltatott "sokformájú lét". Az ember itt óriási áramok részese, de csak annyiban kiválasztottja, hogy megsejdítheti és megfogalmazhatja a létezés fájdalmát és gyönyör?ségét - azt, amit egyébként ugyanolyan intenzíven érzékel egy állat vagy akár egy növény is.
A vegetáció, a szület?-pusztuló, rothadó-csírázó tenyészet ugyanúgy központi képe a költészetének, mint a rögzíthetetlenül sokféle égbolt a maga örökös fény-sejtelmeivel, léten túli sugallataival; vagy a kopár mez?, az elhagyatott lapály, az ijeszt? valós és látomásos fennsík, az életet-halált egyaránt ígér? konkrét és képletes határ. Az ? háborúban feln?tt, állandó morális és fizikai fenyegetettségben élt nemzedéke még tudja, hogy a civilizáció törékeny, az ember tömeges halálra vagy erkölcsi pusztulásra ítéli önmagát, a kultúra s a hétköznapi élet vékony burka alatt ugyanolyan er?k feszülnek, mint a természeti törvények által irányított világban.
Aki így lát és így él, aki ismeri "a naponként feltámadó anyag" egyetlen bizonyosságát, annak valóban "egymásba feszül? er?k villáma minden pillanat". Amíg van fény és van sötét, van születés és van halál, addig létezik költészet is - ember sem kell hozzá. Elég az anyag, az energia és az információ folytonos egybeolvadása és elkülönülése. A költ? csak meglátja és leírja.
Mintha ez olyan egyszer? lenne. Hiszen a legegyszer?bbnek tudott emberi érzelmekr?l is nehéz tisztán beszélni, nemhogy az elemekr?l. A Lator-vers erejét az adja, hogy egyszerre szól mindkett?r?l, ugyanolyan érzékletesen, tapinthatóan és sejtet?en. A jelentés nem leválik a jelentettr?l, hanem a felmutatás által túl is mutat rajta. Az íjász nyila sosem ér célhoz, de célba talál röptének minden pillanatában. Ritka, egészen ritka költ?i képesség ez, csak az igazán nagy mesterek adománya.
|
| |
| |
 |
|
Jelenleg 2 olvasó böngészik a Papiruszon |
Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés
|
 |
