A két régió földrajzi hasonlósága még csak összemérhet?, mindkett? több országnyi méret? összefügg? területet alkot egy kontinensen belül. Ami ezen túl közös (lehet) bennük, számomra igencsak kérdéses. De nézzük, a fotográfián, mint médiumon keresztül mi jön át a hasonlóságokból.

A két régió múltjában annyi közös azért akad, hogy - bár eltér? társadalmi-politikai folyamatok eredményeképpen - a múlt század harmicas-ötvenes éveiben zárult le az agrártársadalomból az iparosodott társadalomba való átmenet. Ennek a nagyszabású társadalmi átalakulásnak a fotográfia történetében is jelent?s lenyomatai keletkeztek mindkét régióban. Az Amerikai Farmbiztonsági Hivatal (Farm Security Agency, FSA) kezdeményezésére elindult másfél évtizedes fotográfiai anyaggy?jtés az amerikai szociofotó történetében teljesen új fejezetet nyitott. Dorothea Lange és társai a Közép-Nyugat drasztikusan elszegényed? népességének életét dokumentálták.

A harmincas évek kelet-európai, cseh, magyar és szlovák szociofotóját, noha fotósai sokkal lazább szálakkal köt?dtek egymáshoz, szintén az irányzat egyik csúcskorszakaként tartja nyilván a fotótörténet. Azóta természetesen a két irányzat közötti különbségek is jól látszódnak. Az egyik egy állami intézmény által anyagilag is támogatottan, dokumentálási céllal jött létre, és csak a második háború közeledtével, az FSA határozott nyomására mozdult el az amerikai nemzet egységét kifejez? propagandisztikus irányba. A kelet-európai szociofotó végig meg?rizte er?s társadalomkritikáját, a hatalommal szembeni határozott ellenállását. Természetesen a két irányzat esztétikai és médiatörténeti vonatkozásai több évtized távolából sokkal fontosabbak, mint a köztük lév? különbségek.

A Catherine Evans ohiói kurátor és magyar asszisztense, Niklai Judit által válogatott kiállítási anyagban számos párhuzamos tendencia fedezhet? fel. Az els? három teremben látható munkák többsége a tájfotó-városfotó (landscape-cityscape) m?fajának különböz? variációit képviseli. Az utolsó terembe kerültek a kulturális identitással foglalkozó és koncept art-os képek.

Tyagan Miller dohánymunkásokról készített Árkádiai alkony cím? sorozata például az FSA-hagyomány vonalába illeszkedik, Stephen Szoradi chicagói víztisztítóról készített képei a 20-as évek Németországából elindult Új tárgyiasságnak a stílusát folytatják Amerikában, míg Andrej Bán kelet-szlovákiai zarándokokat bemutató sorozatának némelyikén a szlovák szociofotó legszebb pillanatai idéz?dnek meg.

Milá Preslová fotója

Gregory Conniff wisconsini és nebraskai tájfotói között van egy, amelyen a szürkületben fényképezett dombhátak hajlatai az óceán hullámainak látványát idézik, rokonítva a Tom Bamberger számítógépes nyomatain végtelennek ábrázolt szántófölddel. A Jasansky-Polak cseh páros itt kiállított sorozatának darabjain többnyire nem szerepelnek emberek, mégis az ember által a természeten hagyott nyomokat mutaják fel, egy képükön láthatók apró emberi alakok, teljesen eggyé olvadva a szántóföld barázdáival.

Krzysztof Zielinski krakkói Szül?város cím? színes sorozatának jelenkori képein a bonyolult múltú város múltjának rétegei úgy hámlanak el?, mint salétromos falon a vakolat különböz?, egymás alatt lév? színei. Andrew Borowec, Eric Rippert városi-tájképei (cityscape) mutatnak hasonlóságot az el?bbi fotóséval, kissé h?vösebben, távolságtartóbban beszélnek szül?földjükr?l. Paul Shambroom nagyméret? színes fotóvásznai az amerikai Közép-Nyugat ikonjait mutatják fel. Kisvárosi önkormányzatok vezet?it ábrázolják munka közben, az alkalmazott technika (vászonra átvitt számítógépes nyomat + lakk) a fotórealista festmény stílusát idézi meg, még jobban elmélyítve a téma megkopott pátosza és a valóság között feszül? ellentétet.

Melissa Ann Pinney Chicago el?városában, Evanstonban készített elidegenít? stílusú gyermekfotói a 60-as évek pop art-os stílusát idézik. A Gerhes Gábor poszt-koncept art-os képein lév? stílus-csavarok megfejtése nem okoz nagy gondot a néz?nek - Millenneumi képek-sorozat, Elrontott összeadás - azonban ebb?l a kiállítási anyagból kilógnak. Könnyen az a gyanúnk támadhat, hogy a magyar anyagot er?sítend?, a kurátorok szétnéztek a Ludwig múzeum raktárában, mit lehetne még a kiállításba belepasszírozni. Úgy t?nik, a hetvenes-nyolcvanas évek koncept art-jától való szabadulás képtelensége olyan átok a magyar vizuális m?vészeteken, mint a mikszáthi anekdota volt az irodalom számára.

Bozsó András camera obscurával készített Hajléktalanok cím? sorozata viszont méltán szerepel az Innen nézve anyagában. Az alsó gépállásból felvett képeken a mélységélességgel való játék segítségével úgy tereli a néz? figyelmét, hogy a kép terébe belépve óhatatlanul átvesszük a hajléktalanok néz?pontját, s ezáltal a kiállítóteremben átéljük a kiszolgáltatottság lelkiállapotát.

www.ludwigmuseum.hu
www.heartlandproject.org