Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Francia (Képhatás)
Párizsi találkozás Kristin Scott Thomas-szal
Szerző: I-Web.hu
2002. november 26. 12:58


Azt hallottam Önről, hogy minden előadás előtt keresztet vet és imával kezdi a színpadra lépést.

Erre mondhatnám azt, hogy hithű katolikus családban nevelkedtem, ahol súlya volt a hitnek, a keresztényi szeretetnek. Hiszem, hogy Jézus velem van, segít. Hozzá imádkoztam akkor is, amikor elhatároztam, hogy színésznő leszek, ami a mi családunkban reménytelen álomnak, szégyenletes dolognak számított. És valóban velem volt, mutatta az utat nekem, ami egyenesen Párizsba vezetett, a rue Blanche színiiskolájába.

Azóta mondhatni sok víz folyt le a Szajnán. És Párizs nem “ eresztette el”. Itt vert gyökeret, ide házasodott és itt játszik színpadon estéről-estére. Hollywoodot mai szemmel izgalmas kitérőnek, sztárcsináló fejezetnek tartja?

Nem vagyok sztár. Soha nem voltam az. Egyszerűen csak jó színésznő szeretnék lenni. Nincs BMW-m, nem varratom fel a bőrömet, hogy szebbnek, kortalanabbnak, vonzóbbnak tűnjek. Sokak szemében lehet, hogy furcsa, különc dolognak számít, hogy a Beverly Hills-i kényelem, a hollywoodi magamutogatás helyett a névtelenebb, csendesebb utat választottam.

Megkérdezhetem, hogy miért?

Szeretek filmezni, szeretek jó rendezőkkel dolgozni akár a tengerentúlon, akár Európában. Amit nem szeretek Hollywoodban, legfőképpen az, hogy az érzelmeket a kamerák előtt jól működő fogásként értelmezik. Sztereotípiákkal dolgoznak. A női szerepekről nem is szólva. Hollywoodban a nők a filmvásznon, tisztelet a kivételnek, nem hús-vér figurák, hanem a férfiak megmutatkozásának csinos, ostoba, ravasz, zavaró és egyéb kellékei. Elérhetetlenek, megfoghatatlanok, papírmasék, legyenek akár szex szimbólumok, akár szentek. Nincs önálló értékük, létjogosultságok, többnyire csak a férfiak által léteznek.

A női látásmódot hiányolja tehát?

És ezzel nem vagyok egyedül. Egyik nagy kedvencem, Meryl Streep is azon a véleményen van, hogy az amerikai filmekben a női főszerepek lényegében másodrangúak a férfiak mögött. Ha meg nem, akkor a nőket az erőszakkal, a szexuális erőszakkal, a kiszolgáltatottsággal társítják.

Nem fél, hogy emiatt feministának tartják?

 Nem félek, mert nem vagyok feminista. Sőt, mit több, nem szeretem a feministákat. Elhitették ugyanis velünk, hogy egy nő mindenre képes, mindenben megállja a helyét: forró szerető az ágyban, odaadó, áldozatos anya a gyerekeivel, szuper háziasszony, egyszóval csodalény, akinek valójában nincs is szüksége férfiakra. Ez merő ámítás, csalás, hazugság. Ha azt vesszük, én magam is olyan anya oldalán nőttem fel, aki ennek a női felszabadulásnak az összes előnyét és hátrányát élvezte. És sikerült bennem is elültetni némi bűntudatot, amiért nem vagyok elég jó anyja a gyerekeimnek, ha az esti elalvás és meseolvasás helyett magukra hagyom őket, és dolgozom.

Hollywoodban nem nézték jó szemmel, mint családanyát?

Nem erről van szó. Szerencsére felvilágosult, hozzám hasonlóan szabad gondolkodású rendezőkkel hozott össze a jó sorsom, mint Robert Altman, Robert Redford, Anthony Minghella vagy Sidney Pollack. A krémek krémje jutott nekem színésznőként, és ezért nagyon hálás lehetek. De, és itt jön az, amiről beszélni szeretnék, a kiskorúságot, az úgymond rövid pórázon tartást rettenetesen nehezen viselem el. Hollywoodban pedig ez a játékszabályok része. Nem bújhatsz el, nem élhetsz a magad szakállára, megkövetelik tőled, hogy sikkes helyeken, sikkes emberekkel mutatkozz, jó képet vágj akkor is, amikor legszívesebben sírni volna kedved. Egyszerűen nincs magánéleted. Párizs, a francia szabad szellemiség az egészen más.

Pontosan miben más?

Itt nem a Kristin Scott Thomas nevű sztár vagyok, aki úgy megy a filmstúdióba, mint egy érzéketlen, érzelem és hangulatmentes valaki, hanem Kristin lehetek, akit nem frusztrál, hogy mit szólnak hozzá, mit írnak róla, mit sugdosnak a háta mögött. Párizsban maradéktalanul megőrizhetem a nyitottságomat, a szabadságomat. A hírnév hatalmas gát sokszor abban, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen a valós élettel. Engem rettenetesen zavar, ha felismernek az utcán, és rémült tekinteteket látok, mintha az mondanák, de hisz ez szörnyű, ez a nő, akit tegnap még Redford karjaiban láttunk a mozivásznon, nem sokban különbözik tőlünk. Ő is farmerben jár, ráadásul nem is sminkeli magát!

Úgy véli, nehéz önmagát adnia civilben, ha felismerik, ha nézik?

Sokszor valóban hátrányként élem meg, hogy nem lehetek olyan, nem viselkedhetem úgy, mint bárki más. Az őszinteség elérése és megtartása azt hiszem az egyik legnagyobb kihívás, nehézség a mi szakmánkban. Mindenesetre nagyobb bátorság kell hozzá, mint mindig mindenhez jó arcot vágni. Aki mindenkinek meg akar felelni, azzal szerintem alapvető baj van, mert lényegében önmagát nem képes vállalni. Én túlontúl szabad madár vagyok ahhoz, hogy akaratomon kívül bármire rákényszerítsenek. Egy szó, mint száz, ha néznek, soha nem tudom pontosan, hogy az érdeklődés, a kíváncsiság nekem szól-e vagy annak a színésznőnek, akit ebben vagy abban a szerepben láttak.

A szabadságon kívül mit szeret leginkább Párizsban, a francia életformában?

Párizst magát. Az életstílust, sokszínűséget, energiát, amit ez a város csak úgy áraszt magából. Szerintem olyan, hogy francia életforma nem igazán létezik, talán csak a kívülálló, az egyszeri látogató szemével. Egy biztos, errefelé az emberek elég öntudatosak, individualisták ahhoz, hogy ne avatkozzanak be egymás életébe, szokásaiba.

És a híres francia divattal például hogyan áll?

A szépérzékemet, az esztétikai kíváncsiságomat  kielégíti olykor, ha divatbemutatókat nézek vagy valami eredeti tervezésre bukkanok. Mint bármelyik nő, én is szeretem jól érezni magam a bőrömben, aminek kelléke, velejárója az öltözködés. De nem viszem túlzásba. Különösen a kiegészítőket, az egyedi anyagokat és színeket kedvelem. Nincs kimondottan kedvenc divatmárkám vagy tervezőm.

Angol nőként Párizsban élve mi a véleménye a britek és franciák örökös egymást fricskázásáról?

Hogy idejétmúlt, nevetséges dolog. Attól izgalmas a világ, hogy olyan sokszínűek, sokfélék vagyunk benne, mi emberek, akár a La Manche csatorna innenső vagy túlsó oldalán. Ennek igazán nincs sok jelentősége az életemben. Megfigyeltem azonban, hogy a francia nők amennyire önállóak, öntudatosak, és rendkívül sokat adnak általában a látszatra, a külcsínre, annyira hajlamosak sokszor alámenni a férjeiknek, az élettársuknak. Társaságban például a férfiak szava, véleménye, akarata a döntő.

Ön is hasonló problémákkal küzd a férjével?

Nem akarom elkiabálni, de az én férjem egy földre szállt angyal, aki türelem és megértés dolgában valóban szerencsés kivételnek számít. Egy párkapcsolatban tapasztalatom szerint az egyik legfontosabb összetevő, ha szellemileg, ízlés és érdeklődés szempontjából férfi és nő képes közös nevezőn lenni. Képtelen volnék együttélni valakivel, aki mondjuk nagyokat ásít az oldalamon egy komolyzenei koncerten vagy egy kiállításon. Amúgy is gyengém a zene és a kortárs képzőművészet.

Milyen irányban képzeli el a szakmai jövőjét?

Szeretem a minőségi munkát, a jól, hitelesen eljátszható szerepeket, legyenek akár epizódszerepek, mint például egyik legutóbbi filmemben, az Angliában forgatott Vágyak és csalódásokban. Egyszerűen szép, igaz, átélhető történeteket szeretnék tolmácsolni. Az utóbbi időben alapítottam egy vállalatot, amelyik filmtervek megvalósításán dolgozik. Az én szerepem ezen belül annyi, hogy amolyan összekötő kapocs, közvetítő vagyok írók és rendezők között. Megveszem bizonyos könyvek megfilmesítési jogait és rendezőkkel tárgyalok a forgatókönyvekről. Tudja, a színészet önmagában testileg-lelkileg fárasztó, ha még oly gyönyörű hivatás is. Önmagában már nem elégít ki. Hálás vagyok azért, hogy közel húsz év színészi tapasztalattal a hátam mögött nagyobb léptékű tervekre is lehetőségem nyílik. De ezek egyelőre még nem publikusak. Jelenleg arra koncentrálok, hogy tisztességgel megbirkózzam egy fárasztó színházi turnéval. De amikor olyan visszajelzéseket kapok, mint például egy munkanélküli többgyerekes anyától, aki levélben megköszönte nekem, hogy a játékom reményt és bátorságot nyújt neki, akkor rettenetesen boldog vagyok. Boldog, hogy azzal, amit csinálok segíthetek talán másokon.

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!