McLuhan után szabadon
A Gutenberg-galaxisban az üzenet hordozója a bet?, a leírt szó. Marshall McLuhan rendszerében a televíziós kép. Évek óta súlyos viták dúlnak, vajon mi veszi át az üzenetet a McLuhan-galaxis után? Az Internet? A digitális jel? Az összekötött gépek halmaza? Teoretikus felvetések egyel?re, mert mi még ott nem tartunk. Mi még a Nagy Magyar Sztárok örök és megbonthatatlan uralmánál tartunk, társbérletben az intermediális jelleg? televíziós csatornákkal, amelyek képet már egyre kevésbé, ám annál több puszta hangot és arcot közvetítenek felénk. ?k a mi igazi üzenetközvetít?ink, hordozóink. Az üzeneteik pedig meglehet?sen egyszer?ek. Akinek füle van, hallja meg!
A kereskedelmi jelenség
? például amir?l a bulvárlapok címoldalai tudósítottak bennünket, miszerint: Anettka megveszi Friderikuszt. A megfogalmazás nem bulvár-túlzás, valóban, ez a helyzet. Fridink m?sorvezetése a Hétben adásonkénti egymillerért meghiúsult, s erre havi 8 milliós ajánlatot kapott az önjelölt m?sorvezet?t?l, a magyar televíziózás ultrakellemetlen jelenségét?l. Most ne menjünk a hír mögé, az is megérne pár sort, a lényeg ismét a de genere össze nem tartozók találkozása egy médiumközi felületen. A pénz felületén. No és, baj ez? Baj bizony, súlyos, komoly baj.
Legalább annyira, mint amikor egyébként hírnevet, szakmai respektust szerzett emberek kormányozzák magukat méltatlan helyzetekbe. Lásd Havas, Koltai a Big Brotherben, Gálvölgyi a VV-ban, Váncsa a Heti Hetesben. Amikor nézettségért, önreklámért, film-könyv-zene promócióért gyakorlatilag bárki, bármire hajlandó. Eperjes felbukkan a Fábry-show-ban a Hídember premierje el?tt. Mindenféle két percig híres zenészek bármelyik reggeli m?sorban képesek egy kis playback-haknira. Sámánok, jósok, csontkovácsok Gyurcsok Józsefet megszégyenít? kitárulkozással kínálják egyetlen portékájukat, önmagukat.
A közszolgálati jelenség
Elfeledett, megbántott, egykor kiebrudalt vagy fénykorukban is csak televíziós arcnak vélt személyek lépcs?koptatása indult meg az MTV felé, amely persze csak egy újabb fejezete az elektronikus médiában évek óta tapasztalható gyors fluktuációnak. (Nyoma sincs nálunk egyel?re annak, hogy egy-egy station-voice, pláne station-face, azaz a csatornát képvisel? és hitelesít? arc pár évnél tovább húzza és kihúzza. Lassan egyetlen kivétel a Szell?-Er?s páros, mely er?síti a szabályt.)
Még egy jelen állapotában nézhetetlen televíziónak is, úgy látszik, akkora tömegvonzása van, hogy ragacsos polipkarként ragadja magához a legkülönfélébb embereket. Pálffy István, Simon András, D. Tóth Kriszta, Fiala János, Friderikusz Sándor - hogy csak a legismertebbeket említsük. ?k azok, akik megjártak már egy vagy két kereskedelmi csatornát, s amelyek csak ideig-óráig váltották be hozzájuk f?zött reményeiket. Ha azonban a teljesség igényével akarnánk felidézni, ki, mikor, melyik csatornára mozdult té s tova, bizony nem két oldalt töltene meg.
Egyébként, hogy mennyi képerny?re való, szakmájához ért?, azt akár hivatásszer?en ?z? arc mozog a közszolgálati felületen - azt inkább ne firtassuk. Nagyon kicsi számot kapnánk. És ezen nem segít az innen-onnan iderángatott emberek tudása, jószándéka, vélt vagy valós hitelessége sem. A hitelesség ugyanis nem önmagában létez?, a személyiségbe eleve integrált és örök id?kre fennálló valami. A televíziós szakmában meg különösen nem az. A hitelességet a kemény, évek hosszú sora alatt önmaga és m?sorai alá pakolt munka, izzadtság, felkészültség, rátermettség, vér és könnyek teremtik meg. Mindezek ellenére ráadásul törékeny dolog is ez. Elég egy rosszul sikerült meztelenked?s-fotózás, egy megkérd?jelezett hitelesség? riport, egy-két bukott m?sor és nem tiszta pillanat, s máris nem ugyanaz az arc köszön ránk a képerny?r?l.
Arcok egy harcban
A fenti képlet azonban nem érvényes Magyarországra. Nálunk mindenki ?ugyanabban a takonyban úszik? (Pallagi Ferenc kiszólása a Népszabadságban, 2002.október 26.), itt mindenkib?l - bel?led is - lehet sztár, jelentsen ez bármit is. Színész, bemondó, id?járásjelent?, zenész, súgógépolvasó arcok, barát- barátn?, ismer?s ismer?se, szóval ?m?sorvezet?k? szórják az igét és a magyartalan mondatokat pillanatnyi, csupán a képerny? generálta hitelességük teljes tudatában és öntudatában. Arcuk egy értékesíthet? felület. Arcuk közelében egy ideig mindent jobban el lehet adni. Arcuknak nem kell hitelesítenie senkit és semmit, legf?képpen magamagát nem. Arcuk, hangjuk, gesztuskészletük csak egy önmagáért létez? intermédium. A siker és a népszer?ség oltárán egészen elég? áldozat, cserélhet? modul, reklámok közötti azonosító felület, a pénzgyártás televíziós kelléke.
Sajnáljuk vagy féltsük ?ket?
