Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Színházak legyenek - így, jelző nélkül (Archívum)
Beszélgetés Schilling Árpáddal, a Krétakör Színház vezetőjével
Szerző: Szabó Edit
2002. október 21. 13:49


"Ha külföldön elmesélem, hogy van egy lovagkeresztem, harsány hahotára fakadnak. Nem hisznek a fülüknek, miképpen lehet az, hogy magas állami kitüntetésben részesítenek, miközben tízmillió forintot kapok egy évre, harminckét ember eltartására, és három bemutató megtartására. Akkor mi a fenének nekem a lovagkereszt? Inkább adjanak még harmincmilliót, hogy ki tudjuk húzni év végéig."

- Milyen volt a nyár?

- Nagyon aktív nyarunk volt. Szerencsésen összeállt egy bővített társulat. A régi társulatban hét színész volt, most érkezett másik hét, s az új tagokkal kiegészülve végigdolgoztuk a nyarat.

- Kik az új tagok?

- Rába Roland, Csákányi Eszter, Mucsi Zoltán, Gyabronka József, Scherer Péter Magyarországról szerződött hozzánk. Katona László és Viola Gábor Marosvásárhelyről, Werner Tilo pedig a Schaubühnéből érkezett.

- A Krétakör rendszerint elvonul valahová, amikor egy új produkción dolgozik. Most is így történt ez?

- Igen, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van egy aprócska falu, Bódvarákónak hívják. Az ottani vadászházba költöztünk be nyolc napra, hogy a Hazámhazám című új produkciónkon dolgozzunk.

- A történet készen volt már a fejedben, vagy minden ez alatt a néhány nap alatt született meg?

- Természetesen voltak ennek előzményei. Úgy két évvel ezelőtt Tasnádi Istvánnal azt terveztük, hogy Magyar ponyva címmel írunk valamit az elmúlt tíz év magyar maffiatörténetéből. Tasi kutatni kezdett, és az derült ki, hogy bár veszélyes, meglehetősen kisstílű, semmitmondó történet ez. Mi azért nem adtuk volna fel, a társulat azonban inkább olyan előadásra vágyott, amelyben nem az improvizáción, hanem a színészi feladatokon van a hangsúly. Így jött létre akkor a Megszállottak. Az idő azonban haladt, s számunkra egyre izgalmasabbá vált mindaz, ami ebben az országban történik. Már nem csupán a maffiatörténetek érdekeltek, hanem a rendszerváltás óta eltelt tizenhárom év politikai, történelmi eseményei is. Fölkértem Tasnádi Istvánon kívül más írókat is, hogy dolgozzunk együtt ezen a témán, ami végül olyan formában valósult meg, hogy Kárpáti Péter meséket gyűjtött nekünk, Forgách András tanácsadóként, dramaturgként egyfajta "külső szemként" vett rész a munkában, mi pedig Tasival írtuk a történetet.

- Mi volt ebből készen, mire megérkeztetek Bódvarákóra?

- A kanavász és a jelenetcímek. Tasi a párbeszédeken dolgozott. Azt kértem a színészektől Bódvarákón, hogy a jelenetcímekre improvizáljanak. Így került "terítékre" a menekült sztori, a választás, a népünnepély, a nacionalizmus, a liberalizmus és ehhez hasonló könnyű kis témák.

- Hogyan boldogultak ezzel a feladattal azok az új tagok, akik nem ebben az országban nőttek fel, sőt, egy közülük nem is tud magyarul?

- Őrületesek voltak. Megint bebizonyosodott, hogy a színház nyelve nemzetközi, és ha jó emberek jönnek össze, akik kreatívak és nyitottak, bármire képes lehet egy csapat. Rengeteget beszélgettünk, és nagyon aktívan dolgoztunk. Szerencsések voltunk a helyszín kiválasztásában is, hiszen ez egy nagyon izgalmas terület, ahol van patak, nagy mező, lerobbant bánya, és alig járnak arra emberek. A színészek kis csoportokban dolgoztak egész nap, aztán este bemutatták az eredményt. Kapa (Mucsi Zoltán) és Gyabi (Gyabronka József) minden este főzött valamit, együtt vacsoráztunk, és közben megbeszéltük a napot. Ez a szinte ősközösségi állapot a legideálisabb erre a munkára.

- Hogyan hangolódtatok rá a korra?

- Filmeket, színházi előadások videofelvételeit, és Hofi Géza műsorait néztük. Ez volt majdnem mindenki számára a legnagyobb élmény. Nagyon sokat tanultunk tőle. Voltak, akik nem is láttak még Hofit előtte, és teljesen megdöbbentek, mennyire korszerű volt élete utolsó pillanatáig, milyen erősen hatottak a műsorai.

- A Bódvarákón létrehozott előadással mikor találkozott először a közönség?

- Zsámbékon. Az persze nem volt még az a darab, ami most elkészült. Etűdök sorozata volt, ami izgalmas közegben, nagyon erősen hat. Sem a szöveg, sem a mozgás nem volt rögzítve, a színészek szabad lehetőséget kaptak az improvizációra, előadás közben is. Ettől lett mindegyik zsámbéki előadás egyszeri és megismételhetetlen. És valószínűleg provokatív is, mert az egyik előadáson a közönség egy része annak rendje és módja szerint paradicsomot kezdett dobálni a színészekre. Én egy idősebb nőtől olajoshal konzervet kaptam a nyakamba. A dobálók aztán eltávoztak, mi pedig mintegy kétszáz rendíthetetlen néző előtt végigjátszottuk az előadást.

- Mi hozhatta ki őket ennyire a sodrukból?

- Az előadás alapgondolata a totális kiábrándultság volt. Valamennyi alkotó - az író, a rendező, a színészek - mindannyian egyet értett abban, hogy az eltelt tizenhárom év alatt jelentős változás az országban, a politikában, az emberek gondolkodásában, a politika és a nép viszonyában nem következett be. A legfontosabb társadalmi kérdésekben nem történt előrelépés. Helyette kicsit megsuhintott minket a diktatúra szele, eljutottunk újra a nacionalizmusig, s kiderült, hogy a nép olyan, mint a kiselefánt: az icipici agyunkkal mindent azonnal képesek vagyunk elfelejteni. És ez minket bosszant, így tehát igyekeztünk az aggodalmainkat - természetesen politikailag függetlenül - megfogalmazni. Háromszor kétszáz ember látta Zsámbékon ezt az előadást, s számunkra izgalmas tapasztalat volt, hogy többségükben nyitottak voltak ennek a kritikai szellemnek a befogadására. Úgy látszik, másoknak erről más a véleménye, ami persze természetes.

- Az elkészült előadást szokatlan helyszínen, a Fővárosi Nagycirkuszban fogjátok játszani. Hogy kerül egy színház a cirkuszba?

- Erre a kérdésre van két jó válaszom. Az egyik: ennek a darabnak a cirkusz a legideálisabb helyszíne. A másik: mert nincs más helyünk. Mind a kettő igaz. A történet szépségét az adja, hogy a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója maga keresett meg, és ajánlotta fel a helyszínt. Szerte a világban új utak keresésével próbálkozik a cirkuszművészet, ők is szeretnének nyitni, s talán ez megfelelő kezdet lehet. Megnéztük az épületet és elkezdtük a próbákat. Egy álló hónapon át próbáltuk a nyári improvizációs anyagot előadássá sűríteni. Nagyon kemény munka volt, de azt hiszem, megérte.
Az előadás bemutatója Párizsban volt. Hogyan fogadta ezt a magyar történetet a külföldi közönség?
Nagyon sokan kíváncsiak voltak az előadásra, és mi is meglepődtünk, milyen nagy sikert arattunk. A szakma is elismeréssel fogadta, pedig az általában ott is hűvösen nyilatkozik. Vették a játék humorát, iróniáját, sok mindent megértettek belőle, és egy kicsit talán érezték a saját felelősségüket is, hiszen mi más szemszögből mutattuk most be a NATO-hoz és az Európai Közösséghez valós csatlakozás problematikáját.

- A magyar közönség ugyanazt az előadást fogja látni, amit a párizsiak?

- Majdnem teljes egészében. Néhány apró változtatás lesz, de nem azért, mert most magyar közönség előtt játszunk, hanem mert egyszerűen eszembe jutott még néhány dolog. Aki látta Párizsban, azt mondja, itthon botrány lesz. Nem csodálkoznék rajta, mert úgy gondolom, vannak Magyarországon olyan politikai csoportok, amelyek nem bírják a kritikát, öniróniával pedig egyáltalán nem rendelkeznek.

- A Nemzeti Színház megpályázásától végül visszaléptetek. Maradtok továbbra is épület nélküli színház, vagy találtatok valami alkalmas helyet?

- Nagyon hosszan kerestünk, és végül találtunk egy remek épültet a metró Dózsa György úti megállója közelében. Az ELMŰ-nek van ott egy épülete, amelyen belül egy épülettömbből úgy húsz éve színházat akartak kialakítani. Az építkezés aztán félbe, vagy inkább negyedébe maradt, de a tér ma is fantasztikus. Felkértük Kiss Péter építészt, készítsen rá tervet. Megtörtént, és kiderült, hogy nagyon sok pénzbe kerülne. A tervek jelenleg a Minisztériumban vannak, és minden létező fórumon megpróbálunk érvelni amellett, hogy ez a színház megvalósuljon. Azt szeretnénk, ha lenne végre egy helyünk, amit ki tudnánk nyitni a fiatalok, a társművészetek, a világ felé, ahol létrehozhatnánk egy valódi kortárs kulturális központot. Tudom, hogy manapság divatos erről beszélni, több ilyen tervről hallani, de a mi csapatunk ezt valóban létre is tudná hozni. Nyolc éve működtetek egy színházi műhelyt szinte a semmiből. Tudom, hogy mire vállalkozom.

- Olyan, mintha folyamatosan "állna a bál" körülöttetek. Keresed a botrányt?

- Nem keresem, de megtalál. Hidd el, akkor lennék a legboldogabb, ha végre lenne egy színházunk, ahol nyugodtan dolgozhatunk, és nem mennének el másra az energiáink. Rongyosra koptattam a számat, és mélységesen belefáradtam már. Nem keresem a botrányt, amiről beszélünk, az maga botrányos, egyszerűen csak mi mondjuk ki, vagy mi irányítjuk rá a figyelmet. Így volt ez a Nemzeti Színházi pályázat vagy a Kritikusok díja esetében is. Ha te színházigazgató vagy, hogy nézel a vezető színésznőd szemébe, aki nap mint nap meghal a színpadon? Próbáld neki elmondani, hogy amit csinál, az csak az alternatív kategóriában méltó elismerésre! Nem érdekel az alternatív színház, hat éve nem vagyok tagja az Alternatív Színházi Szövetségnek, nem akarom, hogy alternatív színházak legyenek. Színházak legyenek, így jelző nélkül. Minden erőmmel azon dolgozom, hogy azok az előadások, amelyeket a Krétakör Színház létrehoz, ezt a szemléletet igazolják.


Hazámhazám
A Krétakör Színház előadása a Fővárosi Nagycirkuszban
Rendező: Schilling Árpád
Előadások: 2002. október 22. és 23.

 
 
Jelenleg 4 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!