- Milyen sajtóvisszhangja volt az eseménynek?

- Semmilyen. Sem az írott, sem pedig az elektronikus sajtó nem érdekl?dött a filmbemutató iránt.

- Mi lesz a filmekkel?

- Ami a sajtóval... A roma vezet?k sem jöttek el. Nem találkoztam a PHARE-program képvisel?ivel sem. Pedig megnézhették volna, mire költöttük a pénzüket. Ezt ne vegye panaszkodásnak, az lett volna a meglep?, ha van érdekl?dés olyan roma téma iránt, amely nem hordoz negatív szenzációt.

- A diákok els? filmes létükre nagyon jó filmeket készítettek....

- Senki sem hiszi el nekem, de mindent önállóan csináltak. Az alapötlett?l a megírt forgatókönyvön át. Egyedül mentek forgatni, csak egyszer segítettünk bevilágítani az egyik helyszínt. Tizenkét éve tanítok, de ilyen tehetséges osztályom még sohasem volt. A Lóvásár egy szinte senki által sem ismert világba röpít, a Szül?falum vasárnap a korai cseh vígjátékra emlékeztet. A Kaffka cím? film egy kafkai világot idéz.

- Hogyan válogatták ki a diákokat?

- Nem tekintettük alapfeltételnek az érettségit, viszont a rátermettséget igen, amit a Film- és Színházm?vészeti Egyetemen alkalmazott profi szempontok szerint mértünk. Az írásbeli egy, a szóbeli három napig tartott. Hét-nyolc tagból állt a felvételiztet? bizottság, és szavazással, pontozással döntöttük el, hogy a hatvan jelentkez?b?l ki legyen az a tizenkett?, akit felveszünk. A végén viszont úgy éreztük, hogy ha többfelé is kell elosztani az ösztöndíjakat, még két hallgatót nem utasíthatunk vissza. És mit ad Isten, éppen ?k tartoztak a legjobbak közé.

- Hat éve tanít romákat médiaismeretekre, dokumentumfilmezésre. Mennyiben voltak mások ezúttal a lehet?ségeik?

- Az eddigi tanfolyamokat sz?kre szabott keretek között, nagyon kevés pénzb?l, nagyon gyors átfutással kellett megszerveznünk. Most viszont PHARE-támogatás útján az RMI-hez végre annyi pénzt sikerült szerezni, amennyibe egy ilyen iskolában az egy éves oktatás ténylegesen kerül. A 14 diák fele vidéki volt, akiknek módunkban állt lakást bérelni, utazási költséget fizetni, és az összes diáknak húszezer forintos havi ösztöndíjat tudtunk adni. A 10-12 tanár havonta átlagosan 40 ezer forintot kapott. A filmekre is volt pénz - nem rengeteg, de filmenként úgy ötvenezer.

- Mit vártak el ezért cserébe Önökt?l?

- A PHARE-támogatások komoly segítséget jelentenének a cigány gyerekeknek. Az úgynevezett anyagi jólétnek viszont az volt az ára, hogy majdnem belehaltam ebbe a programba, mert olyan adminisztráció kísérte, ami külön menedzsmentet kívánt volna. Viszont arra már nem engedélyeztek semmilyen kifizetést. Éjszakánként elszámolásokat könyveltem, jelentéseket írtam, bornírt kérd?ívekre válaszolgattam. Volt egy ilyen kérdés: tartunk-e pszichoszociális tréninget? Erre azt mondtam, mi beszélgetni szoktunk a diákjainkkal. Azt válaszolták, hogy ilyen rovat náluk nincsen. Ráadásul a szerz?déskötést addig húzták-halasztották, amíg a másfél évesre tervezett oktatási programunkat tíz hónapba kellett belezsúfolnunk. Minden pénteken-szombaton jöttek a gyerekek, nem volt egyetlen szabad hétvégéjük sem.

- Tényleg, milyen volt a tanárok és a diákok közötti viszony?

- A diákok el?ször találkoztak azzal, hogy a nem romák úgy viselkednek velük, mintha romák lennének, tökéletes egyenrangúság volt tanárok és diákok között. És ezzel ?k sohasem éltek vissza.

- A vizsgafilmek vetítése után, amikor bemutatta az alkotókat, az látszott, hogy szinte pótanyaként viszonyulnak Önhöz...

- Amikor az ELTE-n tanítottam, nem tegez?dtem a diákokkal, itt viszont az els? perct?l fogva olyan légkör volt, hogy nem lehetett nem tegez?dni velük. Azt hiszem tényleg jóban voltak velem. Persze a többi tanárral is, csak én sokkal több id?t töltöttem velük. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítványtól tartott néhány el?adást, és utána azt monda, hogy még életében ilyen órái nem voltak. Csillogott a gyerekek szeme, bátrak voltak, okosak, jól kérdeztek. Ez a könnyedség a filmjeiken is meglátszik.

- Különösen a Fradi jobbközép törzs-szurkolóival készített filmnél éreztem úgy, hogy a diákok mintha kívül helyezkedtek volna minden társadalmi csoporton azáltal, hogy kamera mögött álltak.

- Az elmúlt hat-hét évben azt láttam; önbecsülést, magabiztosságot ad számukra, ha kamera mögött állnak vagy mikrofon van a kezükben. Az interjúalanyok is komolyan veszik ?ket. Ha nem is lesz bel?lük Oscar-díjas operat?r vagy rendez?, azt tapasztalják, az ? felkészültségük az alapja annak, hogy elfogadják ?ket.

- Mi lesz velük?

- Semmilyen támogatásunk nincs egyel?re a folytatáshoz, de mégsem lehet azt mondani nekik, hogy fiúk-lányok ennyi volt és ki merre lát... Hat-hét diák a Fekete Doboz Alapítványnál folytatja a filmezést, ösztöndíjat ugyan nem tudunk adni, de rendelkezésükre áll stúdiónk összes felszerelése: kamerák, vágóasztal, nyersanyag. És lehet, hogy a Magyar Televízió roma magazinjában gyakornokoskodhatnak. Talán. De ez egyáltalán nem biztos.

- Pedig ha a diákok filmjeit levetítenék, azzal talán olyan példát mutathatnának, ami bátorítaná a következ? generációt. Ez a hang egyébként is hiányzik a magyar médiából.

- Például az egyik hallgatónk intelligens, okos, még szép is, jól beszél, és az a vágya, hogy sportriporter legyen. És miért is ne mondhatná bármelyik televízióban ? a sporthíreket? A pályázatom egyik kiindulópontja az volt, hogy a jelenlegi hivatalos médiaképzésb?l, tekintettel a szemeszterenkénti 100-200 ezer forintos tandíjakra, ezek a fiatalok automatikusan kiszorulnak. Holott semmivel sem tehetségtelenebbek, mint akiknek szüleik meg tudják fizetni ezeket a képzéseket. S?t. Szerintem közöttük több a tehetséges, mint a nem roma hallgatók között.

- És ?k maguk hogyan képzelik el a jöv?jüket?

- Mindenki máshonnan jött, más szintr?l indult. Baranyi Tünde például, aki a Kaffka cím? filmet csinálta, s amellyel elnyerte a 2002. évi Diákfilmszemle egyik f?díját, amikor hozzánk került, szinte nem is tudott leírni egy mondatot sem. Három hónapig meg sem szólalt, aztán gyönyör? dolgozatokat kezdett írni, kés?bb ? adta be a legjobban kidolgozott forgatókönyvet. ?k már egy teljesen új generáció, olyanok, mint a rendszerváltozás idején az akkori huszonévesek. Új stílus, új felfogás jellemzi ?ket, szabadok, vidámak, demokratikusak. A fele osztályt felvették az idén valamelyik f?iskolára. Most már az ? szüleik is fontosnak tartják, hogy a gyerekük tanuljon és továbbtanuljon. Ez hatalmas változás a roma szül?k szemléletmódjában.
 

A Roma Média Iskola hallgatói az egyéves képzés során dokumentumfilmes, újságírói, operat?ri, szerkeszt?i, vágói ismereteket sajátítottak el. A szakmai tantárgyakon túl, többek között szociológiát, politológiát, beszédtechnikát is tanultak. A diákok tíz videóet?döt és tíz dokumentum-vizsgafilmet készítettek.

Tanárok:
Almási Tamás / filmelemzés, film- és dokumentumfilm-készítés
Révész Márta / vágás
Rácz Albert / vizuális nyelv, operat?ri ismeretek
Bernáth Gábor / újságírás
Putnoki A. Dávid / beszédtechnika
Havas Gábor / szociológia, közéleti ismeretek, roma történelem
Révész Béla / politológia
Lángh Júlia / riportkészítés
Elbert Márta / dokumentumfilm-készítés, dramaturgia, filmtörténet, filmgyártás, filmelemzés

El?adók:
Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Furmann Imre, Kemény István

Hallgatók:
Andrási Katinka, Fátyol Zsuzsanna, Balogh Máté, Csík Juci, Baranyi Tünde, Cserenkó Gábor, Setét Tamás, Kökény Anna, Orsós Róbert, Szirmai Norbert, Révész János, Varga Zsolt, K?vári "Borz" József.