Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Aki itthon sokáig csak titkos író volt (Archívum)
Beszélgetés Kertész Imrével
Szerző: Eszéki Erzsébet
2002. december 5. 15:33

 

- Elmúlt negyven éves, amikor napvilágot látott az első regénye, a Sorstalanság, de valójában csak 1988 óta jelennek meg itthon folyamatosan a kötetei. Milyen érzés volt 46 évesen fiatal írónak lenni?

- Tudatosan határoztam úgy, hogy Magyarországon nem jelentkezem semmi mással, csak kész regénnyel. Semmi kedvem nem volt részt venni az Aczél-féle vircsaftban, ezért nem írtam mást, mint a regényemet. De amikor a Sorstalanság megjelent, az kicsit valóban fiatalító érzés volt.

A fotókat Dobó László készítette
- Lehet, hogy éppen emiatt, mert nem vett részt az irodalmi "vircsaftban", ezért nem keltett feltűnést akkor az első regénye, a Sorstalanság?

- Semmilyen visszhangja nem volt.

- Utólag ez azért döbbenetes.

- De ma mégsem olyan döbbenetes, mint akkor volt. Most, amikor nagyobb nemzetközi perspektívám van, már tudom, hogy a Sorstalanság nálunk korai könyv volt. Gyakran tapasztalom, hogy még ma is sokkszerűen hat, és a németeket például hallatlanul izgatja.

- Miként élte át a kiugró németországi sikert, akkor, amikor ez a könyv egy tizenötéves fiúról szól, aki Auschwitzból tér haza?

- Természetes, hogy éppen ott ekkora sikere lett, hiszen Németországot erősen foglalkoztatja a történelme.

- A német irodalomban külön irányzat is született, az úgynevezett Vaterliteratur, az apairodalom. A fiatalabbak szembesülni akartak apáikkal, meg akarták és akarják tudni, őseik mit tettek.

- Németországban viszont nehézségeket okoz a történelemmel, a nemzettel való azonosulás. A felolvasóestjeimen tapasztalom: minden újabb nemzedéknek újra és újra el kell végeznie ezt a vizsgálódást, szembesülést.

- Ezen a tapasztalon kívül mit adnak Önnek a felolvasások? Visszajelzést, ami különösen fontos lehet egy írónak?

- Kivált eleinte, de most is borzasztóan érdekes számomra minden felolvasókörút, hiszen a nyilvános írói pályafutásom Németországban kezdődött. Itthon sokáig inkább csak titkos író voltam. Olykor megjelent egy könyvem, de valójában idegen nyelvterületen találkoztam a közönséggel. Talán ezért is jellemző, hogy általában minden felolvasás friss hangulatú. A szöveg hallatán akkora feszültség támad, hogy igénylik az utána való beszélgetést. Csodálkozva nézem, hogy ez a régi, jó negyed századdal ezelőtt megírt könyv újra és újra feltámad a felolvasóesteken. Általában felizgatja a közönséget, s ez arra ösztönöz, hogy újra és újra beszéljek a regényről.

- Míg a Sorstalanság regény, fikció, tehát az Auschwitzból hazatért fiút nem azonosítjuk Önnel, Valaki más című kötete viszont rendkívül személyes. Szinte mezítelenül áll az olvasók előtt.

- Akkor kifejezetten ez volt a célom, mert újra kellett gondolnom bizonyos dolgokat. Amiket 1989-ig végiggondoltam, azok egyszerre érvényüket vesztették. A választásaim, a gondolataim helytállóak maradtak, csakhogy az ember egyszerre olyan világba került, ahol az egyéni választások jóval nagyobb szerepet kaptak, mint az előtte lévő 40 évben. Akkor inkább adottak voltak a szerepek. 1989 után viszont ezek az igazságok egyszerre sugárvédő pajzs nélkül maradtak. Illetve az ember hirtelen védőpajzs nélkül kapta a sugárzást az egész világból.

- Furcsa: sugárvédő pajzsnak nevezi például a cenzúrát?

- Meg azt az óvodás életformát, amibe itt az embert kényszerítették. Akkor a valódi kérdések sosem valódi kérdésekként jelentek meg. Most viszont minden valósággá vált. A maga meztelenségében.

- A Valaki más őszintén közvetíti egy író kételyeit. Például a kételyét, amiért nem ír, nem tud írni - aztán ebből a negatív érzésből új érték, új kötet születik.

- A negatív dolgokban sok minden az ember hasznára fordítható. Ez gyakran sokkal erősebb, mint a pozitív hatás.

- Amikor az ötvenes-hatvanas években a megélhetés kedvéért könnyű, zenés darabokat írt, ott is felmerül a kérdés: azok a munkák csak időt raboltak el Öntől? Vagy azok is adtak valamit?

- Az a szórakoztató műfaj, amely semmiféle módon nem keveredett a saját írói világommal, sok mindenben a hasznomra vált. Nemcsak azért, mert a zenés vígjátékok biztosították a megélhetésemet, s közben nyugodtan írhattam a Sorstalanságot tizenhárom éven át, hanem azért is hasznosnak bizonyultak, mert óriási fegyelemre tanítottak. Szigorú szerkesztésmódra, a kis formák nagy tiszteletére. Szóval, nem ártott az a kis külső korbács, amit pusztán pénzkeresetnek használtam.

- Ott volt például kettősségként a koncentrációs tábor is: ilyen élményre igazán nem vágyik az ember. És lám, a negatív történésekből ismét pozitívat, új értéket, írói életművet tudott teremteni.

- Arra kellett rájönnöm, hogy a század legfontosabb tapasztalata a negatív tapasztalat. Nincs másunk, csak negatív tapasztalatunk, amely Auschwitzban kulminált. Tehát abból kell kiindulnom, abból kell megpróbálnom értéket teremteni.

- Amint az ember a legszörnyűbb helyzetekben is a boldogságot keresi, hiszen az örömteli pillanatok adnak erőt a folytatáshoz?

- Másképp nincs következő pillanat. Egy koncentrációs táborban is hihetetlen boldogságot érezhet az ember, s ez erőt ad a folytatáshoz. Ez a felismerés hat újdonságként például Németországban, ahol sokat beszéltek már Auschwitzról mint lidérces borzalomról, rémálomról, csakhogy éppen ezáltal sikerült eltávolítaniuk maguktól a saját történelmüket. Mert hányzik belőle az, amit Ön mond: a boldogságnak az a motívuma, amely egyszerre átélhetővé teszi az olvasó számára a történéseket. Az ugyanis átélhető, ha kiderül, hogy az ember ilyen helyzetben egyszer csak hallatlanul boldog, amikor például végre lefekhet.

- Mi manapság kevésbé vagyunk képesek megtalálni a boldogító momentumokat?

- Szerfelett nehéz, mert az emberek nem értik, hogy mi történik velük. Részint nincs távolság, részint pedig nem keresik meg tudatosan a helyzetek örömteli oldalát. Pedig a boldogságérzet erőt ad, energiát szabadít fel.

- Bármennyire megkésve is, de mit jelent Önnek az, hogy sikeres, elismert író lett? Érez elégtételt?

- A legutóbbi évek sikere legalizálta a tevékenységemet. Természetesen mindenkinek fontos, hogy kapjon visszajelzést, mindenki számára megnyugtató, ha elismerik a munkáját. Amikor 1975-ben megjelent a Sorstalanság, akkor mindenki azt mondta: milyen kár, hogy ez a könyv nem aktuális, hiszen hol van már 1944! De kiderült, hogy a 20. század központi eseménye a totalitárius tapasztalat általában. Ennek a századnak a diktatúra a nagy újdonsága. Ha ezzel nem foglalkozik az európai tudat, akkor vége mindennek. De mert igenis foglalkoznak vele sokan, ez folytatásra ösztönöz. Mindig úgy gondoltam, ha nem ismerik fel, hogy Auschwitzban összedőlt a kétezer éve fenntartott kultúra, akkor semmi értelme a tevékenységemnek. Úgy látszik azonban, felismerik, tehát a siker az esetemben sokkal több örömteli visszajelzésnél. Legalizálta a létemet, a munkámat. Szellemi elégtételt jelent. 

x

Furcsa dolog mindehhez megjegyzést fűzni, most mégis megteszem. Ez az interjú ugyanis 1997-ben készült. Szép, nyári napon, amikor olyannyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy jóval tovább folytattuk a párbeszédet, mint amennyi szöveg egy újságban megjelenő változatba befér. Így maradt meg ez a beszélgetés, amely most, öt év után is elképesztően aktuálisnak hat - Eszéki Erzsébet

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!