Többször megérintett már minket az irodalmi Nobel-díj szele. Végül mindig csak a szele. Már a két világháború között fölmerült Móricz Zsigmond és Herczeg Ferenc neve, majd 1957-ben Füst Miláné a Feleségem története franciaországi sikere után. Kés?bb többször rebesgették, hogy esélyes lehet Illyés Gyula, majd az is el?fordult, hogy Illyést és Weöres Sándort együtt ajánlották az irodalmi Nobel-díjról dönt? akadémikusok figyelmébe.

Nem árt eloszlatni egy hazai tévképzetet: jelölésre sem a Magyar Tudományos Akadémiának, sem a Magyar Írók Szövetségének nincs joga. Neves tudósok, irodalomprofesszorok, írók, korábbi díjazottak sem jelölnek, ?k is csak fölhívhatják az akadémikusok figyelmét kiváló kortársakra, akiknek aztán a díjat odaítél? bizottság öt akadémikusa utánanéz, elolvassa az angolul, német, netán svédül föllelhet? m?veket. 

Csatlós János m?fordító 1956-tól haláláig Stockholmban élt, s számos kit?n? fordítás köszönhet? neki, például Illyés Gyula és Juhász Ferenc válogatott versei, de ? ültette át svédre sok más regény mellett Esterházy Pétert?l A szív segédigéit is. Csatlós János ezt mesélte Stockholmban, 1986-ban: nem számít, hogy kicsi-e az adott nyelv, irodalom, hiszen az akadémikusoknak az egész világirodalmat kell figyelemmel kísérniük.

Sokszor hajszálon múlik, megkapja-e valaki a díjat, Illyés Gyula esetében például "még a döntés nyilvánosságra hozása el?tti estén felhívott egy szerkeszt? a svéd televíziótól, hogy szóljak egy-két szót, amennyiben illyés kapná meg a Nobel-díjat" - emlegette Csatlós János. A többit tudjuk... Egyébként Csatlós János azt is elmesélte, hogy itthonról egyszerre jelölték Illyést és Weörest, hogy legyen egy népi és egy urbánus író is...

Két évvel ezel?tt és tavaly is fölmerült, hogy esélyes lehet talán Szabó Magda (akit?l Csatlós János remek fordításában olvashatók svédül is regények), néhány esztend?vel korábban pedig Mészöly Miklós neve bukkant fel. Nádas Péterr?l a legutóbbi években sokat és rendkívül elismer?en írtak a svéd újságok, sokan reménykedtek abban, hogy Nádas hatalmas németországi, franciaországi, s?t: tengerentúli (ott az Emlékiratok könyve néhány hónap alatt több mint 10 ezer példányban fogyott el, s ez arrafelé hatalmas eredmény) sikerei után egyszer talán ? veheti át a legrangosabb irodalmi elismerést. Ráadásul az Emlékiratok könyve rendkívüli fordításban olvasható svédül is - a nehezen átültethet? regény kit?n? svéd tolmácsolója az 1956 óta Stockholmban él? Ervin Rosenberg. Az a m?fordító, aki Kertész Imre egyik fordítója is. 

Ez is sejteti talán, mennyire sokat számít egy-egy jó fordítás. Az, ha nincs svéd változat a jelölt regényeib?l, még nem lehet probléma, hiszen angol és német köteteket olvasnak a svéd akadémikusok. Az már sokkal inkább gondot okoz, ha valamelyik fordítás nem képes visszaadni az eredeti m?vet. Ezért az akadémikusok rengeteg információs anyagot gy?jtenek össze az írókról, olykor egy-egy szerz?r?l 6-8 szakért?t is megkérdeznek, kérnek t?lük véleményt.

Évente így körülbelül 150 név jön össze - ebb?l kezdenek válogatni a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjat odaítél? tagjai. Akik a nyilvánosságra hozatalig nem árulják el még azok névsorát sem, kik kerültek végül a legbels? körbe.  

Kertész Imrét?l nem kellett az akadémikusoknak csak szakért?kre, jó vagy rossz német vagy angol fordításra hagyatkozniuk. A magyar írónak ugyanis négy kötete jelent meg svédül - ráadásul rendkívül jó fordításban, Maria Ortmannak és Ervin Rosenbergnek köszönhet?en. A Sorstalanság kétszer is napvilágot látott svédül, a második fordítás 1998-ban jelent meg. A Kaddis a meg nem született gyermekért 1996-ban, A kudarc 2000-ben jelent meg, a Gályanapló pedig az idén. 

Lehet, hogy ez utóbbinak, a svédül éppen az idén megjelent Gályanaplónak is köszönhet?, hogy Kertész Imre kapta a 2002-es irodalmi Nobel-díjat? Mindenesetre amikor a Svéd Akadémia titkára, Horace Engdahl október 10-én 13 órakor kihirdette Stockholmban, hogy Kertész Imre az idei irodalmi Nobel-díjas, valaki hangosan bekiabálta: "äntligen". Azaz: "végre"! 

http://www.nobel.se