Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Olvassunk pályázatot! (Archívum)
Dr. Friderikusz Sándor: Elnöki pályázat
Szerző: I-Web.hu
2002. szeptember 28. 19:02

MTV: a közszolgálati reality-show
A mi játékunkban a nyertes még 15 milliónál is többet kaphat (amit végkielégítésnek hívunk), ám e bánatpénzért cserébe előbb kicsinyt a nyakába kell vennie egy csekélynek nem mondható csődtömeget. Egy igazi, reméljük, tényleg tétre menő közszolgálati valóságshow-ban tizenöten pályáznak egy olyan intézmény élére, amelynek jelen pillanatban:
- nincs székháza és már megint nincs alaptőkéje;
- hiányos a szakembergárdája s minden munkatársának tartozik;
- tízmilliárdos adósságaiés minimális (reklám)bevételei vannak;
- nézettsége a statisztikai hibahatár körül mozog;
- hitelessége és egykori értékteremtő ereje romokban.
E feladatsort kellene az elnöki szoba nyertes lakójának hatékonyan és gyorsan megoldania. Az alapos renoválásra szoruló intézmény neve: Magyar Televízió (miért nem hívja senki M1-nek 2-nek??). No, de hátrébb a könnyed hangvétellel, elvégre mégiscsak a legfontosabb tömegkommunikációs intézményünk és súlyos adóforintok forognak itt kockán.
Számos szakmabeli azzal érvel, hogy soha ennél kedvezőbb pillanatot egy gyökeresen új, friss televízió létrehozására. A kormányváltás óta megtett lépések és az elmúlt öt év (nyugodtan mondhatunk persze tízet is) tapasztalatainak birtokában legalábbis szkeptikusak lehetünk. Egy biztos: nem látszik az alagút vége és semmilyen biztosíték nincs arra, hogy egy akár sikeres, akár sikertelen elnökválasztási procedúra után ezt a televíziót, ezeken az alapokon újjá lehet szervezni. A Nahlik Gábor emlékezetes regnálása óta bevett “tejfa” (teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök) intézménye stabilan konzerválta a káoszt, s engedte át mindenkor az egyik legfontosabb nemzeti intézményünket (az enyémet és az Önét) a politika játékterére. Maradjunk most csak annyiban, hogy az MTV egyik “interregnumból” sem jött ki jól. Ugyanakkor egy ujjunkon meg tudjuk számolni, hány olyan elnök volt, aki határozott és világos koncepcióval közelített az intézményhez. Egy:  Hankiss Elemérnek hívják. De hogy a határozott és világos koncepció a valóságban is jó lett volna-e – az idő hiányában nem derült ki.
A 2002-es elnökjelöltek mindenesetre még lelkesek, tettre készek és bizonyára tele vannak jobbnál-jobb koncepciókkal. Kár, hogy a nagyközönség nem ismerheti meg a gondolataikat. A tizenöt aspiráns közül ugyanis tizenegy név és mindössze egyetlen pályázat vált ismertté: Dr. Friderikusz Sándoré (továbbiakban: FS). A pályázó sikerorientált személyisége, vitathatatlan szakmai érdemei és népszerűsége kitüntetett figyelmet szült, ám a nemzet Fridije volt annyira bátor, hogy személyén kívül pályamunkáját is a szélesebb nyilvánosság elé bocsátotta. A gesztus ugyan önmagában értékes és fontos, ám magában hordja azt a veszélyt, hogy esetleg akadnak majd népek, akik nemhogy elolvassák, de meg is kritizálják írását.

FS motivációi és kampánya
Egyik legtehetségesebb televíziós műsorkészítőnk újbóli pályázását a tavalyi, (mellesleg borítékolható) kudarc és az idei kormányváltás után szinte biztosra lehetett venni. Nincs más választása, mert amennyiben nem bulvárhírek szereplőjeként, hanem tevékeny és befolyásos alkotóként akar a média-mainstream-ben megmaradni, pozícióba kell kerülnie. Tegyük hozzá: helye sincs máshol a befogadó “királyin” kívül. A televíziós szakmában ugyan magas a műsorkészítők fluktuációja, ám a közszolgálati értékek iránt igazán elkötelezett alkotók döntő hányada soha nem tudott végleg beleidomulni a kereskedelmi létbe. FS az akkor még egyeduralkodó MTV-ben fantasztikus sikereket és elképesztő nézettségeket produkált, ám valószínűsíthető, hogy mind ő maga, mind a nézői szokások alaposan megváltoztak 1997 óta. Az utóbbi öt évben, a közszolgálatban szerzett kereskedelmi tapasztalatai ellenére számos, súlyos kudarcot gyűjtött be. A nézett show ellenére botrányosan vált el az RTL-től, a per azóta is tart. Tisztázatlanul futottak korábbi produkcióinak válogatásai a TV2-n, ahol aztán a műsorai sem igazán váltották be a csatorna túlfűtött reményeit. A Friderikusz Szubjektív, az Osztálytalálkozó, a Fantasztikus Európa rendre elvérzett. FS pedig nem adja fel, mert egyszerűen nem az a típus. A műsorkészítésben begyűjtött siker- és kudarcszéria után, túl a hazai televíziózás és önmaga zenitjén a legfontosabb közszolgálati médium elnöke kíván lenni.
Elszántságát is bizonyítandó komoly kommunikációs kampányt folytat maga mellett. A promóció nem csupán sajtónyilatkozatokban és tájékoztatókban, illetve az MTV nézettségéről folyó polémiákban merül ki. Az exshowman-nel ma is jó kapcsolatot ápoló, s részben belőle élő bulvárlapok egyként sorakoztak fel az elnökjelölti kampány megsegítésére. A Friderikusz online-on többtucatnyi sztár és közéleti szereplő foglalta írásba gondolatait a névadó elnöki ambícióival kapcsolatban. Akit érdekel, hogyan tudja ötvenkét ember különböző mondatokkal, ám meglepően egysíkúan megfogalmazni ugyanazt: FS dicséretét és e baráti felkérés okozta kommunikációs zavarát, az olvassa őket figyelemmel. Kivétel szerencsére azért van: Aczél, Vitray, Hankiss. A kampány része még az elnökjelöltek közötti vita a Magyar ATV-n, amit kihívó félként szintén Friderikusz kezdeményezett, valamint a politikusok és kurátorok nyilvános és zártkörű lehengerlése. Az elmúlt napok eseményeiből kiderült, hogy ez utóbbi egészen furcsa módon zajlik, és bizony felveti a kérdést, hogy vajon Friderikusz nem jut e ismertsége - és ismeretségei - által jogtalan előnyhöz a politikusok meggyőzése során. Akkor nem lenne kifogásolható, hogy FS prezentációkat tart pályázati anyagából a dologhoz mit sem értő politikusok előtt, ha ugyanezek a politikusok hajlandók lennének más pályázókat is ugyanilyen érdeklődéssel végighallgatni, biztosítva így az esélyegyenlőséget. Nem FS a hibás, ő csak felkínálja a lehetőséget, hanem a politikusok, akik élnek ezzel, s így látszat-demokratikussá teszik a kuratórium elnökválasztási igyekezetét.
Magyarországi közintézmény vezető posztjáért vívott harcot biztos nem kísért még ekkora érdeklődés. Remélem, hogy nemcsak a pályázó személye, hanem maga a pályázat is ér annyit, hogy továbbolvassák ezt a cikket.

A pályázat egészéről
Nem kell aggódni: a 27 oldalas anyag részletes, kritikai elemzését nem végzem el; dolgozzanak meg a tévékurátorok is a pénzükért. A pályamunka alapos átolvasása után azonban vitába szállnék az elnöki koncepció egyes elemeivel.
Általánosságban és elöljáróban szót kell ejteni a mű egy-két alaphibájáról és erényéről. A pályamunka gördülékeny stílusban íródott, de a kelleténél gyakrabban kioktató a hangnem. Végig érezhető, hogy a szerző nem tudott az elvárható mértékben függetlenedni sem műsorkészítői/üzletemberi énjétől, sem személyes ambíciójától, és ez a tartalmon bizony lenyomatot hagy. A pályamunkát politikusok, civilek, de nem tévés szerkesztők olvassák, s ami még kellemetlenebb, nem is ez utóbbiak szavaznak róla. A definíciók, alapelvek megfogalmazásai, a tendenciák felvázolásai is gyakran homályosak, inkoherensek és csúsztatottak. Nem ildomos például a piac- és vagyonvesztést illusztráló grafikonokat 1997-es adatsorokkal kezdeni, amikor az MTV még egyeduralkodó volt a teljes reklámpiacon. És egy példa az inkoherenciára is: az értékközvetítés mellett érvelve FS kijelenti, hogy unalommal nem lehetértéket közvetíteni, itt az ideje tehát, hogy a minőséget is számon kérjék. Az unalom és a minőség nem tükörfogalmak, és roppant szubjektív, kinek mi az unalmas (minőségi dokumentumfilmen, vagy hangverseny-közvetítésen is nyugodtan lehet hortyogni).
Az öt fejezetben jó ötletek, friss gondolatok és érdekes műsorpolitikai elképzelések sorjáznak – ahogy az egy tapasztalt tévéstől el is várható -, ám hiányzik belőlük az a rendezőelv, ami koherens egésszé gyúrná e szilánkokat. Nem derült ki, mi az az alapérték, amely mentén FS közszolgálati, magyar televíziója újjáépül és működik. A nézettség, az értékteremtés, a pénzügyi egyensúly, az új szervezet, a reklámbevétel? Bizonyára a szoros határidő, az új munkatársak gyors bevonása a team-be is közrejátszhatott e tartalmi, koncepcionális hiányosságok kialakulásához.

A közszolgálatról
A legfontosabb fejezetben, a közszolgálat lényegének megfogalmazásában FS kísérletet tesz egy önálló definícióra, bár korábban maga is elismeri, hogy a fogalmat lehetetlen egzakt módon körülírni. Erre még a BBC sem volt képes, s nem véletlenül. A közszolgálat fogalma ugyanis egy olyan gumicsont, amit nálunk is közel tizenkét éve rágnak és alakítgatnak publicisták, televíziósok, jogalkotók egyaránt. FS megállapításainak jó részével épp ezért egyet lehet érteni, bármennyire közhelyesek, önkényesek és kiragadottak a hívószavak, jelesül: a közszolgálat korrekt, érdekes, türelmes, sikerorientált stb. (A közszolgálatnak persze része lehet a sikerorientáltság is, de első körben mégse a pénzzé transzformálható értéket jelentse, csak mert “reklámbevételekhez juttatja az emelkedő nézőszám miatt a televíziót”. A siker túldimenzionálása és állandó harsogása posztmodern korunk sajátossága, ami egy idő után taszítást és Story-magazin szintű siker-érdeklődést vált ki a nézőből, fogyasztóból.) Idézve Friderikuszt: “a közösségi érték (kispolgári, vallási és személyiségben integrált értékek) és a fogyasztói érték (anyagi és örömértékek) közvetítésének feladata” a közszolgálat egyik funkciója. A közszolgálat azonban jóval több ennél, s elnevezésében már benne rejlik a lényeg: egy ilyen médium a köz érdekében szolgáltat. Ha csak egyszerűen kiszolgálja nézői igényeit, abból egy mutáns Rex-felügyelő, Dáridó, Vad angyal és ValóVilág születik az MTV-n is.  A közszolgálati tévé vezeti nézőit, alakítja igényeiket, színesíti világlátásukat, értéket alkot és közvetít. FS itt zavarban van, s ez az értékközvetítés kérdésében tapasztalt fogalmi zavar is jelzi, hogy a pályázó a saját maga számára már bizonyítást nyert, sikeres életvezetési receptjét szándékozná közszolgálati fedőnéven abszolutizálni. A munka, a család, a szeretet, a másik/mások tiszteletének és megbecsülésének értékei (nem feltétlenül a siker prizmáján keresztül) szintén a köz szolgálatának részei, főleg egy olyan értékvesztett és értékzavaros társadalomban, mint az ezredforduló Magyarországa. FS mindezt tudja, hiszen a Millennium évében “Alaphangok” címmel az emberi alapértékekről filozofáló, magas fajlagos költségű etűdöket szállított az MTV-nek.

A televízió víziójáról
A fogalmak tisztázásán túl egy tévéelnöki pályázatnak tartalmaznia kell azt a konkrét elképzelést, ami benyújtójában kialakult a közszolgálati csatornáról. Tartalmaznia kell azt a koncepciót és cselekvési tervet, ami mentén a jelölt valóra válthatja vízióját. Az aspiránsnak tudnia kell, kiket akar megszólítani, kikre számít nézőkként, milyen terméket állít elő, ezeket hogyan értékesíti valamint, hogy kikkel és hol kell versenyeznie. Az elnökjelöltnek tisztában kell lennie azzal, hogy Magyarországon ma a tévénézők döntő hányada a kereskedelmieket nézi, onnan tájékozódik, oda orientálódik, onnan veszi életvezetési mintáit. S tudnia kell azt is, hogy a jelenleg rossz kereskedelmi tévéként működő Magyar Televízió soha olyan kilátástalan helyzetben nem volt, mint most. A pályázatból úgy tűnik, Friderikusz mindezeket tudja, ám a szigorúan lefektetett rendezőelv hiánya miatt sorozatosan rossz válaszokat ad.
Egy kicsi és szegény (értsd: forráshiányos) ország, amely három, teljes értékű közszolgálati tévéprogramot, monstre állami rádiót és távirati irodát tart fenn, nem valószínű, hogy megengedhet magának egy ötcsatornás műsorszóró központot – eleinte javarészt közpénzekből. A digitális terjesztésű tematikus csatornarendszer ötlete remek, de: hogyan és miből kerül rá terjedelmes műsorfolyam? Ha vásároljuk, az sem kevés pénz, legyártani pedig a lehetetlennel határos: ebben az országban nincs elég és megfelelő tudású szakember és olyan, hatékony produkciós bázis, amely ezt elbírná. Az is kérdéses, hogy lehet-e a köz pénzét olyan televíziós szolgáltatásba fektetni, amely amúgy csak nem is kis plusz összeg havi befizetése révén válik a köz számára hozzáférhetővé. Hiszen a digitális terjesztésű csatornákat csak parabola antennák vagy a kábel szolgáltatók révén lehet elérni, s így a mindenki által finanszírozott intézmény tematikus programjai legjobb esetben is csak a lakosság fele számára lesznek hozzáférhetőek.
Az internetes portál és egyéb mobilkommunikációs terjesztésű szolgáltatások ötlete szintén kiváló, de számolt-e azzal FS, hogy a jóval tőkeerősebb és e téren tapasztaltabb Matáv négy éve folyamatosan önti a pénzt a portáljába – s a megtérülés talán majd két év múlva lesz esedékes. Az elérendő nézőszám (2,1 millió/nap) és a műsorsáv-prioritások megadása a pályázatban példaértékű, hiszen a konkrétumokat számon lehet majd kérni az elnökön. A hozzá vezető út és eszközök kijelölése azonban a valóságtól elrugaszkodott idea, főleg annak ismeretében, hogy a Magyar Televízió részvénytársasággá válása óta nem akadt ember például, aki forintosítani tudta (merte?) volna a belső kapacitást és a tényleges működési költségeket. Egy ennél is nagyobb és átfogóbb szervezet kialakítása, működtetése és a műsorok gyártása/vásárlása belátható, hogy akkora összegeket kívánna, amelynek nagyságára még csak utalás sem történik a pályázatban. Mind az országnak, mind az MTV-nek sajnos tucatnyi, ennél fontosabb fejlesztése halasztódik évek óta.

És minden egyébről – röviden
FS jól látja, hogy egy tévé legfontosabb vagyona a műsorideje, ám legfontosabb “terméke” nem a műsora, hanem a nézői. A néző, akin a reklámok átfutnak ugyan, de arra már jobban figyel - mert joga van tudni - hogy az adóforintjait okosan használják-e fel. Ha egy vállalat főként állami finanszírozással tartja fenn magát, akkor elvárható, hogy olyan terméket állítson elő, olyan szolgáltatást nyújtson, ami jól és több helyen értékesíthető. A közszolgálati tévé ne csak a pillanat kiszolgálója és konzerválója legyen: dolgoztassa embereit hatékonyan, az értékek és ne a reklámtorta felé törleszkedjen, használja fel sokrétűen műsorait és kapcsolati tőkéjét (könyvkiadás, oktatás, oral-history archívum, információ-szolgáltatás, rendezvényszervezés, közérdekű tájékoztatás stb.). Végezetül egyáltalán nem biztos, hogy az MTV-nek kizárólag a kereskedelmi televíziókkal kell versenyeznie a hirdetési piac kegyeit keresve.
Igaza van Friderikusznak: a közszolgálati csatorna legelőször szerezze vissza a nézőit, azt a több százezer embert, aki elpártolt tőle. S hogyan? Szakmai alázattal és elfogulatlansággal, tisztességgel és megbízhatósággal, kőkemény munkával és kiváló műsorokkal – csupa olyan értékkel, melyek nélkülözhetetlensége vitán felül áll, s ebben remélhetőleg Friderikusz Sándor is egyetért.
És még valamivel: szuverenitással.
Hisz minden más csak ezután jöhet.

 

 
 
Jelenleg 6 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!