Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Már padlózzák a Himaláját! (Archívum)
Ég és jég közötti tudósítás a világ tetejérõl
Szerző: Szabó Péter
2002. október 30. 11:33

Ha már a honlap neve Papirusz, szóljon a könyvismertetés egy hegyitúráról. Persze nem valami átlagos, középhegységi kényelmes „kék túráról”, annál magasabbra törünk – fotelünkben ülve. És addig is, amíg nem jelentkezik túlélő show élőben a Világ Tetejéről, a távirányító helyett kezünkbe vesszük Jon Krakauer könyvét. Hisz az irodalom sok esetben megelőzi a televízió világát (vö. Defoe Robinson vs. Survival, Orwell 1984 vs. Big Brother, Agatha Christie Tíz kicsi néger vs. Tégla).

Az alaptábor
Krakauer a csúcs meghódítására készülő több tucat társával várakozik az alaptáborban, és itt keresik a választ a bevezetőben említett kérdésre. Válaszként elhangzik itt minden közhely, ami csak elhangozhat: gyermekkori álom, nemzeti büszkeség, vetélkedés, rekordfelállítás, női öntudat, na és persze a pénz. És amíg elmélkedéseiket, vallomásaikat olvassuk, kényelmesen hátradőlünk a fotelunkban, s átjárja lelkünket a megnyugtató érzés, hogy mi tudunk egyszavas választ is adni a kérdésre: csak.
Sok könyvet olvashattunk már a Mount Everest megmászásáról. Megjelent magyarul Sir Edmund Hillary, Reinhold Messner és még jó néhány hegyi „félisten” beszámolója „egetverő” szenvedéseikről, kalandjaikról. Az Ég és jég szerzője, Jon Krakauer azonban olyan közönséges halandó, mint mi. (Jó, legyünk hűek az igazsághoz: ő fiatalkorában ügyes  sziklamászó volt, de azért magashegyi tapasztalata nem volt!) Átlagos halandóként azonban elég, ha elmondhatjuk magunkról, hogy egyszerűen megmásztuk az Everestet, s ha erre nincs reményünk se, akkor legalább olvassunk róla.

Az egyiknek sikerült, a másiknak nem
Az első hivatalos – de sikertelen - expedíció 1921-ben indult az Everest meghódítására. 1924-ben tűnt el a legendás Mallory és társa, Irvine, akiket 8500 méter felett láttak utoljára. (Az azonban sosem derült ki, hogy vajon jártak-e a csúcson. Mint ahogy Krakauer is írja, az Everestet nem elég megmászni, hanem élve le is kell jönni onnan. Bizony sokan nem tudtak – ma sem tudnak – idejében visszafordulni.) 1953 májusában Hillary és Tenzing Norgaj elsőként tértek vissza a csúcsról, 1978-ban Messner és Peter Habeler  már „tisztességes eszközökkel” (by fair means), oxigénálarc nélkül, viszonylag kis létszámú és költségvetésű csapatban mászta meg a hegyet. Messnernek nem az volt az elsődleges, hogy elmondhassa, hogy járt a csúcson. Ő az emberi állóképességet akarta próbára tenni a világ egyik legextrémebb helyén.

Jönnek a rossz fiúk… 
Elanyagiasodott, globalizálodó, rossz, csúnya stb., stb. világunkban azonban mindenből bizniszt csinálnak. A Mount Everest sem úszta meg…
1985-ben egy texasi milliomos szerény mászó tudással jutott fel a csúcsra. Összevásárolta a kellékeket, hegymászókat, vezetőket, akik saját hírnevük öregbítésére (és bankszámlájuk jelentős gyarapodásával) felvitték őt a hegyre.
Krakauer történetének időpontjában, 1996-ban már több cégnél lehetett jelentkezni csúcsmászásra. Volt, amelyik azzal dicsekedett – és nem is alaptalanul –, hogy bárki épkézláb embert felvisz a hegyre. Egy dolgot kellett csak tennie a csúcsra vágyónak: leperkálni 65 ezer amerikai dollárt. Voltak ugyanott olcsóbb kereskedelmi expedíciók is, sokan pedig az északi oldalon próbálkoztak, Tibet felől, potom 20-40 ezerért…
A turistákat a legkönnyebb úton és legdrágábban a csúcsra szállító vállalatok (Adventure Consultants, Mountain Madness) természetesen a rivalizálás mellett szorosan együtt működtek, szinte baráti kapcsolatban álltak egymással. A vezető hegymászóik (Rob Hall, Scott Fischer) minél több gazdag, nem megfelelően felkészült amerikait akartak feljutatni a csúcsra – hiszen micsoda reklám, ha elmondhatják, hogy ők vitték fel a legtöbb „ügyfelet”.

A Vegyépszer kimaradt…
Ahhoz azonban, hogy az elkényeztetett, de pénzes – és csúcsra vágyó – amerikaiakat, vagy akár bennünket, fotelban üldögélő olvasókat felvonszoljanak a Világ Tetejére, komoly építkezésbe kellett fogni. A profi hegymászók és a serpák kiépítették az alaptábort (5400 méteren, több mint 240 férőhelyes sátorváros, telefonnal, internettel, konyhával, kórházzal), további négy tábort (a legfelső 7900 méteren), előre felcipelték a kuncsaftok tartalék élelmiszereit, oxigénpalackjait, végig kiépítették a mászóutakat (fix kötelek, létrák stb.). A különböző szakaszokat más-más vállalkozók (BT-k, kft-k, közép- és álvállalkozók) építették ki, és mindegyik sápot szedett saját útvonalán. A komoly hegymászók közül sokan lenéző megjegyzéseket tettek az Everest meghódításának elüzletiesedésére, hiszen olyan turisták is feljutottak a csúcsra, akik nemcsak hágóvasat vagy jégcsákányt nem tudtak rendesen használni, de felkészültségük alapján még egy lift kezelését sem bízná rájuk az ember.

1996 májusa
Krakauer könyve arról az időszakról szól, amikor a különböző vállalkozások éppen csúcsra járatták a csúcs-bizniszt. És mivel érdeklődő újságíró - mint tudjuk, komoly sziklamászó múlttal -, aki felmérte, hogy nincs elegendő magashegyi tapasztalata, lapjával befizettette magát egy exkluzív hegy hágásra. Szerencsés fickó, mert beteljesült gyermekkori álma, ráadásul életben maradt és testközelből számolhatott be arról, hogy a sok pénz a Világ Tetején kevésnek bizonyulhat.
1996 május tizedike és tizenharmadika között kilenc ember halt meg a Mount Everesten, a csúcs közelében. A két konkurens cég egymással vetélkedő világhírű hegyivezetői, Fischer és Hall, jóval a visszafordulás előre kijelölt időpontja után sem fordították vissza ügyfeleiket. Talán arra vártak, a másik lép előbb, és „futamodik meg” a kuncsaftokkal együtt. A Hall csapatában mászó Krakauernek is több társa maradt a hegyen örökre. (Így fotelben üldögélve-olvasgatva az ember elgondolkodik azon, hogy vajon érdemes-e előre retúr jegyet váltani…)
 Pár nappal később az alaptáborban a túlélők próbálják magyarázni, mi és miért történt. Sok apró tévedés, félreértés, de legfőképp a heggyel szembeni alázat hiánya okozhatta történteket. A serpák ezt viszonylag egyszerűen meg is fogalmazzák: szerintük a nyugati hegymászók valamivel úgy felbosszantották az istenasszonyt, a világ anyját, hogy rettentő haragra gerjedt, s ennek az őt háborgatók itták meg a levét.

Epilógus
1996 szeptemberében Krakauer még az élmények hatása alatt megírta a történetet az Outside című magazinban. Cikke komoly visszhangot kapott, így aztán érthető, hogy nemcsak ő foglalkozott a történtekkel bővebben az Ég és jég című könyvében, hanem más résztvevők és érintettek is kötetekben számoltak be a tragédiába forduló kalandról. Ebből is látszik, hogy a hegymászásba fektetett pénz – már ha túléli az ember a kalandot -, ha másként nem, de a könyvkiadás területén részben visszanyerhető.

Jon Krakauer: Ég és jég (Into Thin Air)
328 oldal. 2000, Park Könyvkiadó, Budapest.


Kapcsolódó linkek:
További olvasnivalók a Hegymászó könyvek című honlapon bőven találhatók.



 

 
 
Jelenleg 9 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!