Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
„Visszaadni a világnak a békében való hitet…” (Archívum)
11’09”01 – szeptember tizenegy
Szerző: Sulyok Máté
2002. szeptember 23. 11:36


A világ tizenegy tájáról tizenegy rendezőt kért fel a Galatée Films és a Studio Canal, hogy emlékezzenek meg a 2001. szeptember 11-i terrortámadásról. Az évfordulón az egész világon mozikba került a 11’09”01 – szeptember tizenegy című filmhez járuljanak hozzá egy-egy rész elkészítésével. Egyetlen megkötés volt, az időtartam: a tizenegy epizód mindegyikének szimbolikus hosszúságúnak, 11 percnek, 9 másodpercnek és 1 képkockának kellett lennie.

Az iráni Samira Makhmalbaf, talán életkora (22 éves) miatt is egy iskolába helyezte cselekménye színhelyét. A tanítónő körúton gyűjti be tanulni a sártéglákat kézzel tapasztó 6-7 éves kisiskolásokat. Egy épület árkádos folyosóján, a „tanteremben”, a fekete csadorba öltözött pedagógus megkérdezi a mezítlábas, szutykos lurkókat, tudják-e milyen szomorú dolog történt a világban tegnap. A tanulók elmondják, hogy a faluban valaki beleesett a kútba, és meghalt, egy másik ember pedig a lábát törte. A tanárnő hiába próbálja rávezetni őket, elmagyarázni sem tudja nekik a „globális jelentőségű” tragédiát, a több ezer ember halálát, a WTC ikertornyok romba döntését. S hiába kéri tőlük, maradjanak egy percig csendben, az áldozatokra emlékezve.

A francia Claude Lelouch egy süketnéma lány, és egy süketnéma turistákat New Yorkban kalauzoló idegenvezető kapcsolatának végét jelző vitával indítja történetét. A férfi elindul a munkába, a lány pedig leül a számítógép elé, hogy megírja érzéseit, és szakításának okait párjának. Úgy ül, hogy nem látja a televízió képernyőjét, ahol közvetítik a Világkereskedelmi Központ tornyainak összeomlását. Nézi ugyan, hogyan fodrozódik a kávé felszíne a csészében, de inkább csak könnyeit látja, annyira megrázta a kettejük reggeli jelenete. A süketnéma lány így nem észlel semmit a tőle pár (száz) méterre levő katasztrófából. Egyszercsak visszaérkezik barátja, talpig hamuszürkén a portól: „Te nem nézed a tévét?” – kérdezi tőle.

Az egyiptomi Youssef Chahine rendezője egy bevetésen elhunyt amerikai katonával beszélget képzeletében, aki egészen utolsó estéjéig nem tudta mi a szerelem. Akkor találkozott egy muszlim lánnyal, de másnap megölték a csatában. A filmkészítő többször is társalog a halott tengerészgyalogossal, és szeptember 11-i sajtótájékoztatóján pedig már nem képes beszélni New Yorkban forgatott filmjéről.

A bosnyák Danis Tanović balkáni történetében csupa nő szerepel, akik minden kedden tüntetnek a háború ellen. Az egyetlen férfi, egy lábát vesztett tolókocsis, a főszereplőnőnek próbál udvarolni finoman. A lány tiltakozó feliratával érkezik a szétlőtt mostar-i téren lévő épületbe. Az összegyűlt asszonyok néma csendben hallgatják a rádiót, az amerikai tragédiát. A nhttp://www.papirusz.hu/browser/ők néma tiltakozási menete végigér a téren.

A burkina faso-i Idrissa Ouedraogo rendezte kisjátékfilmnek a főszereplője egy kisfiú, aki iskolába járás helyett dolgozik, hogy beteg édesanyjának gyógyszert tudjanak venni. Az újságot áruló fiú észrevenni véli Osama Bin Ladent a helyi piacon. A lap címoldalon közli a nemzetközileg körözött terrorista fényképét, és hogy a nyomravezetőnek 25 millió dollár üti a markát. A rikkancs osztálytársaival együtt elhatározza kétséget kizáró bizonyítékkal fogják leleplezni a bűnözőnek hitt egyént, és a pénzből nemcsak a leleményes kölyök édesanyját, hanem minden beteg, éhező afrikait meggyógyítanak, javítanak sorsukon. Egyikük apjától „szereznek” egy videokamerát, hogy imádkozása közben lefilmezzék Osama Bin Ladent, majd felfegyverkeznek, hogy el is kapják. A férfi azonban taxiba száll, és hiába rohannak utána a gyerekek, az őr nem engedi be őket lándzsástul a repülőtérre. Máshonnét kell pénzt szerezni az orvosságra.

A brit Ken Loach játék- és dokumentumfilmes elemeket kevert tizenegy percében. Az Angliában élő chilei férfi levelet ír az amerikai áldozat hozzátartozóinak. Szeptember 11-ről „neki” (illetve Ken Loach-nak) a hazájában, Chilében 1973 szeptemberében (és akkor 11-én) lezajlott események jutnak eszébe. A demokratikus választásokon győztes kommunista elnököt, Salvador Allende-t puccs buktatja és öli meg; a CIA és Henry Kissinger, amerikai külügyminiszter segítségével Augusto Pinochet ragadja magához a hatalmat. Az Allende-szimpatizánsok országos tüntetéseken tiltakoznak a demokratikus választások eredményének erőszakos megváltoztatása, a letartóztatások, a terror, a kivégzések, a stadionnyi hullahegyek ellen.

A mexikói Alejandro González Iñárritu alkotta részben sokáig csak a sötét vásznat látjuk. Hangok hallatszódnak a tudósításokból, és alatta mantraszerűen ismétlődik egy monoton indián ima. Képek villannak fel. Zuhanó testek a toronyból. Iñárritu szerkesztése azt sugallja: semmi sem lehet borzalmasabb, rémisztőbb a valóságnál. A kép, a fikció mit sem ér. A lehetetlent nem lehet megmutatni. A fájdalomról, szenvedésről, arról a döntésről, lélekállapotról, hogy valaki inkább önként kiveti magát a századik emeletről, beszélni nem lehet. A borzalom borzalom marad, akárhányszor is látjuk. A valóság ez, nem pedig a film.

Az izraeli Amos Gitaï országa a mindennapi pokolgépes merényletek hazája. Egy újabb autó robban föl az utcán. Az utcai kavarodásban egy riporternő szeretne adásba jelentkezni, és nem érti, miért nem adják be, miért érdekesebb az, hogy több ezer kilométerre tőlük, Amerikában történt valami.

Az indiai Mira Nair filmjében annak a muzulmán családnak a kálváriáját mutatja be („igaz történet alapján”), akiknek eltűnt fiát terroristának titulálták Amerikában. Újságok hozták címoldalon „a kapcsolatot”, FBI-nyomozók törnek rájuk otthonukban – a fehér szomszéd nem fogadja az anya köszönését az utcán. Azután fordul a kocka: kiderül, hogy a fiú segíteni ment a bajbajutottakon, és nem tért vissza. Hősnek kijáró temetésben részesül. A „hős vagy terrorista?” kérdést Mira Nair nyitva hagyja azzal, hogy nem válaszol meg egy másikat: ha a férfi segíteni indult, miért nem szólt otthon a családnak?

Az amerikai Sean Penn epizódjában egy lepusztult, sötét szobában tengődő elborult elméjű öregemberhez visz bennünket. Az idős férfi elhunyt feleségéhez beszél, miközben „felöltözteti”, vagyis aznapi ruháját kikészíti az ágyra, ő maga pedig mellé fekszik. „Megbeszélik”, hogy miért is nem költöztek egy kertes házba, ahol növényektől körülvéve élhettek volna boldogan, itt, a toronyház-rengeteg dzsungelében az egy cserépnyi virág is elpusztul a fényhiánytól. Azután egyik reggel nagy égzengés-földindulás, és a remete házfaláról „lecsúszik” két hatalmas árnyékoszlop, a napsugár beragyogja a szoba-konyhát, a virág kivirulva fotoszintetizálni kezd, főszereplőnk pedig zokogva gyűri maga alá a rózsaszín kosztümöt.

A japán Shohei Imamura áldozata az a férfi, aki kígyóként tér vissza a háborúból. Családja ketrecben tartja, a „kígyóember” patkányt eszik, és megmarja rokonát, amikor ennivalót nyújt neki.

„Számunkra (mármint az alkotók számára – a szerk.) a 11’09”01 című film arról szól, hogy vissza kell adni a világnak a békében való hitét… és arról, hogy mindenkinek be kell látnia, hogy a nemzetek közötti tartós kapcsolatok csakis a kulturális különbözőség elfogadásán alapulhatnak. A filmművészet csak így járulhat hozzá a békéhez.” (Idrissa Ouedraogo, Burkina Faso)


11’09”01 – szeptember tizenegy (11’09”01 – september 11; 2002, 122 perc)
Rendezte: Samira Makhmalbaf, Claude Lelouch, Youssef Chahine, Danis Tanović, Idrissa Ouedraogo, Ken Loach, Alejandro González Iñárritu, Amos Gitaï, Mira Nair, Sean Penn, Shohei Imamura; a forgatókönyvet írta: Samira Makhmalbaf, Claude Lelouch, Pierre, Uyterhoeven, Youssef Chahine, Danis Tanović, Idrissa Ouedraogo, Ken Loach, Paul Laverty, Vladimir Vega, Alejandro González Iñárritu, Amos Gitaï, Marie-Joe Sanselme, Sean Penn, Sabrina Dhawan, Daisuke Tengan; producer: Jacques Perrin; gyártásvezető: Jean de Trégomain; főcímzene: Alexandre Desplat; szereplők: Maryam Karimi, Emmannuelle Laborit, Jérôme Horry, Nour el-Sherif, Ahmed Seif Eldine, Dzana Pinjo, Aleksandar Seksan, Tatjana Sojic, Lionel Zizréel Guire, René Aimé Bassinga, Lionel Gaël Folikoue, Rodrigue André Idani, Alex Martial Traoré, Vladimir Vega, Keren Mor, Liron Levo, Tomer Russo, Tanvi Azmi, Kapil Bawa, Taleb Adlah, Ernest Borgnine, Tomoro Taguchi, Kumiko Aso, Akira Emoto, Mitsuko Baisho, Tetsuro Tamba.
Magyarországon forgalmazza az SPI International.

Világpremier: 2002. szeptember 11., 59. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

A film honlapja: http://www.bacfilms.com/september11/

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!