Az Akárki cím? Hoffmannstahl-darabban fölelevenített középkori legenda örökérvény?ségét az adja, hogy az emberi természet, a gyarlóság és erény aktuális felfogását teszi lehet?vé. A történet f?h?se a gazdag ember, az ? élete, illetve inkább halála a téma, gyötrelmes várakozása a mennybejutás el?tt - sokféle bölcsességgel és nagy rendez?i szabadsággal. Az új prózai igazgató most végre belevágott abba, amire el?dei nem vállalkoztak: alapjaiban újította meg az el?adást - igaz, sokak szerint nem eléggé, lehetett volna még inkább szakítani a múltbéli színpadi megjelenítésekkel.
Mindenesetre a szereposztás sikeres volt: az "akárki"-t - a valóban bárkivel helyettesíthet? f?h?st és az ördögöt egyaránt a német nyelvterületen ismert férfiszínész, Peter Simonischek játszotta, a szeret? szerepében pedig Veronica Ferrest láthatta a közönség, akinek figyelemreméltó bájait a magukra valamit adó magazinok nem mulasztották el címlapon közszemlére tenni.  Az el?adások helyszíne a hagyománynak megfelel?en a Dóm tér volt, díszletként a tekintélyes templomépület lehet?ségeit  használták - a látvány most is imponáló volt, a közönség és a kritika szokás szerint megosztott. Salzburg egyik báját éppen ezek a viták adják: az idén ad abszurdum vitte a fesztiválvezetés, hiszen egész estés tévém?sort is fabrikált bel?le. A népszer? talkshow mestert, Thomas Gottschalkot hívták meg a m?sor moderálására, ? kérdezgette az el?adás korábbi szerepl?it véleményükr?l, tapasztalatukról. Nem sikerült túl jól: Gottschalk csak magát tudja nyújtani, ami más esetekben megfelel?bb, a színészek és színészn?k pedig kényszert éreztek a hosszas moralizálásra.
Jürgen Flimm, a prózai m?sor új, most debütált intendánsa merész húzással visszahozta az oly sokat bírált Claus Peymannt, aki 13 év Burgtheater-igazgatás után két éve ment el Ausztriából. Most megint kedvenc szerz?inek egyike, Peter Turrini számára teremtett lehet?séget, ?sbemutatón színpadra állítva új darabját. A  Da Ponte Santa Fe-ben azonban inkább fanyalgást, mint tetszést aratott. Mozart libretto írójának története túl giccsesre sikeredett, még a Peymannra oly jellemz? maró gúny is elmaradt, helyette teret nyert a Mozart kultusz.
 Nagyobb tetszést aratott a fesztivál utolsó dekádjára hagyott Schnitzler -bemutató:  A távoli vidék rendez?n?je, Andrea Breth legnagyobb teljesítményének paradox módon a kritika azt tartotta, hogy a darabról lefaragta a nagyon "schnitzlerest". És persze a remek szereposztás mindig beválik: a bécsi Burgtheater legjobb színészei most is kitettek magukért.
Bevált Jürgen Flimm újítása, a fiatal rendez?k részére kiírt verseny. Három ifjú tehetség is akadt - egy orosz, egy litván és egy francia rendez? -, akinek munkáját a bemutatott darab alapján díjazásra méltónak tartotta a zs?ri. A fiataloknak ez nemcsak a fejenként 10 ezer eurós jutalmat, hanem a bemutatkozási lehet?séget, karrierjük egyengetését is jelentette.
A fesztivál kiemelked? eseménye volt az Európai Irodalom Állami Díjának átnyújtása, Umberto Eco remekbeszabott köszön?beszédét hallhatta ebb?l az alaklomból a közönség. És persze a látogatás alkalmat adott  író-olvasó találkozóra. Hogy az osztrákok is magasra értékelték az eseményt, azt jelzi: maga a kancellár adta át a díjat, amire pedig más években nem sikerült rávenni ?t. Igaz, Peter Ruzicka intendánsi megbízatásának els? fesztiválja az idén hírességek kavalkádját hozta. Mások ezt inkább "a hiúság vásárának" nevezik, utalva arra, hogy visszatértek azok a pénzarisztokraták, akiket Mortier gúnyoros stílusa el?zött. Ez persze a fesztivál gazdasági léte számára nem nagy baj: az els? számítások szerint 155 millió euró a bevétel. A fesztiválvendég napi 222 eurót költ - ami sokszorosa az egyszer? nyaraló kiadásainak. Pedig az árvíz nem kímélte Salzburgot, a Salzach is kiöntött medréb?l és néhány napig víz alatt volt a rakparti rész.  A többi osztrák tartományt sújtó ennél is sokkal nagyobb katasztrófa pluszkoncertek, el?adások beiktatását eredményezte - jótékonysági céllal, tekintélyes bevétellel.
Az idei fesztivál, ha lehet, a korábbiaknál is többet nyújtott a képz?m?vészeti kísér?rendezvények terén. Tavaly Hermann Nitsch, az idén Alfred Hrdlicka kiállítása borzolta a rendhagyó m?vészetet kevésbé kedvel?k kedélyét. Miután Hrdlicka készítette Zemlynski Kandaules király cím? operájának színpadképét, a színház el?csarnokában a 75 éves alkotó m?veit állították ki. Els?sorban azokat, amelyek az el?adás sugallta exhibicionizmust önmagukban is kifejezik.
Galériák tucatjai igyekeztek különkiállításokkal híveket - és sok esetben vev?ket - szerezni érdekes, néha ellentmondásos kortárs m?vészek alkotásainak. Kétely nélküli, mindent elsöpr? sikert aratott azonban a Rupertinumban Fernand Léger kiállítása, amely egyébként október 20-ig nyitva tart.

http://www.salzburgerfestspiele.at