Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Plázaszínház (Archívum)
Az új Nemzeti Színházról
Szerző: I-Web.hu
2002. szeptember 12. 10:01
Az új Nemzeti Színház külcsíne „lerágott csont”; ett?l ugyan nekem még nem tetszik jobban, de nyilván nézni fogom az elkövetkez? id?ben. A belbecs viszont sz?nni nem akaró, mondhatni, krónikus tragédia. Els?ként azért, amir?l már a tervrajzok láttán is sokan beszéltek: a statikus és ósdi színpad-néz?tér elrendezés miatt. Ennek következtében ebben a színházban csak olyan el?adás születhet, amilyenb?l egyre kevesebb születik mostanság: kukucska. Itt a néz?, ott a színpad – mindenki marad a helyén és punktum. A tragédia másik oda az a szakmai dilettantizmus, amely a színház két alapvet? kritériumát illet?en vétett szarvashibát: a zsöllyék jó részér?l a színpad jó részét nem látni, illetve a néz?tér egészér?l a színpad egészét rosszul hallani. Nem kéne itt beperelni a felel?st?
Az ember tragédiája, amellyel a színház a kapuit megnyitotta, most, hetek távolából visszatekintve annyira nem rossz el?adás – s hogy mennyire nem rossz, arra alább térek rá. Jól bemikrofonozva túlteszi magát az akusztikai defekteken, hatalmas apparátussal még hatalmasabb látványvilágot teremt – tehát hallani lehet, nézni meg van mit. Hogy Madách m?véb?l jól svájfolt képeskönyv lett, afféle történelmi „csináld magad”, okozhat tán némi szomorúságot néhány embernek, de ett?l még szép hosszú szériára számíthatna, meg tisztes szakmai sikerre is. Utóbbira alighanem azért nem számíthat, mert a brutális audiovizuális beöntés gondolatilag szegényes, színészileg sivár. Mondjuk, az egy Alföldi Róberten kívül, aki Lucifert öntörvény? kívülállással adja, nemigen van kit nézni – marad a nagy kék strandlabda, meg a vetített metró, meg a repül?gép orra.
Szikora János mindent beáldozott a produkcióba. Akik eddig látták – még látatlanban vettek rá jegyet.
Schwajda György is mindent beáldozott a második bemutatóba – hiszen búcsúrendezésnek szánta -, igaz ugyan, hogy ez a minden jóval kevesebb Szikora mindenénél. A magyar színházi élet legnagyobb lemondós-fenyeget?z?je (azt jelenti ez, hogy Schwajdánál többször senki sem mondott le posztról, fenyeget?zésképpen vagy igaziból) ezúttal búcsúzni akart a saját rendez?i életm?vét?l, és megmutatni, hogy ez az ? plázaszínháza ezernyi süllyed?vel, meg bármikor ráapplikálható ezernyi forgóval is bír, azazhogy oda is benyomult a huszonegyedik század. Ezt láttuk Shakespeare A vihar cím? drámájának el?adásában (a Murphy-féle technikai szünettel együtt), semmi mást. És itt térek vissza a fentebbi annyira-amennyire összevetéshez: Szikora Tragédiája ugyanis annyira tényleg nem rossz, mint Schwajda rendezése, merthogy ez utóbbi annyira rossz, hogy nincsen olyan részlete vagy aspektusa, amely egy els?éves rendez?-vizsgán kettest érdemelne. Hiszen nincsen az egész – és senkit ne tévesszen meg a színpadon elveszetten tébláboló rengeteg színész, mert ebben az el?adásban ?k sincsenek. A darabról nem volt gondolva semmi, a színészekr?l sem, a színházról sem – meg rólunk, a közönségr?l sem.
Elkezd?dik most egy új korszak ebben a színházban – és lehet, hogy színház is elkezd?dik vele. Nem is bátorság – józan ész kérdése csak: a plázaszínházban plázam?veket kell játszani.
 
 
Jelenleg 12 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény