Már csak egy évünk maradt arra, hogy szavazzunk a világ legújabb hét csodájára. A jöv? év januárjában ugyanis lezárul a mintegy öt éve zajló játék az interneten. A Föld lakossága 77 építészeti csoda közül válogathatta ki, hogy melyik kerüljön a legjobb 21 közé. A hátralév? évben ebb?l a 21-es listából kell kiválasztani azt a hetet, amelyik a jöv?ben a világ hét új csodája büszke címet viselheti majd. A sorozat els? részében a Colosseumot, az Akropoliszt, az agrai Tádzs Mahalt és Angkor Vatot mutatjuk be.
Az ókori világ hét csodáját eredetileg az i. e. 2 században élt görög költő és utazó, Antipatrosz leírásaiból ismerhetjük. Az építészeti és művészeti remekműveket egyfajta utazási leírásnak szánta athéni polgártársainak, és az építmények egytől egyig a Mediterrán-tenger medencéjében - az akkori világ központjában - találhatók. Az utazó az alexandriai világítótornyot, az epheszoszi Artemisz-templomot, az egykor Olümpiában állt hatalmas Zeusz-szobrot, a ródoszi kolosszust, a Halikarnasszoszban lévő Mauszóleiont, a babiloni függőkerteket és a gízai piramisokat tartotta a világ legnagyszerűbb emberi alkotásainak. Mindegyik építmény és műalkotás i. e. 2500 és i. e. 200 között készült el, és közülük ma már csupán az egyiptomi piramisok láthatók.
Az UNESCO 1999-ben szavazást kezdeményezett arról, hogy a modern kor embere mit tart a világ hét új csodájának. A The New Seven Wonders projekt keretében interneten és telefonon szavazhatnak a Föld lakói arról, hogy szerintük melyik épület, műemlék vagy akár város érdemes a kitüntető címre. Az interaktív kampány élére egy svájci filmproducer, Bernard Webber állt. A szabályok szerint olyan ember alkotta építményre adhatók le szavazatok, amelyek még ma is láthatók, megcsodálhatók. Feltétel volt, hogy az épületeknek 2000-ig már állniuk kellett, azaz most épülő vagy a közelmúltban elkészült hatalmas építmények, felhőkarcolók, hidak már nem vehettek részt a szavazáson. A szavazás egyik favoritja a három gízai piramis, amely ha nyer, egyedüliként az ókori és a legújabb kori csodák közé is bekerülhet.
A szavazáson a 2005. december 24-ig beküldött épületek, szobrok vehettek részt, a határidő után pedig egy Webber által felkért héttagú, építészekből álló nemzetközi zsűri választotta ki a 77 legtöbb szavazatot elért épületet, majd innen egy további szűkítéssel kiválasztották azt a 21 építményt, amelyre a következő egy évben leadhatók a szavazatok. A világ hét új csodáját hivatalosan 2007. január 1-jén jelentik be élő adásban a világ minden pontján.
Az 21-es listára toronymagasan került be a szavazás ideje alatt szinte végig vezető kínai Nagy Fal, a szintén biztos befutónak számító indiai Tádzs Mahal, a perui Machu Picchu, a Húsvét-szigetek híres szobrai, a párizsi Eiffel-torony, a Colosseum és a moszkvai Kreml. A szűkített listára bekerült a kambodzsai Angkor Vat templomegyüttese, a jordániai Petra sziklatemplomai, a mexikói Chichen Itza piramisai, Timbuktu városa az afrikai Maliban, az Alhambra erőd Granadában, az isztambuli Hagia Szophia, a viszonylag újnak számító építmények közül pedig a New York-i Szabadság-szobor és a sydneyi Operaház.
A 21-es listáról lemaradtak viszont olyan híres és népszerű építmények, mint a kínaiak által szintén erős támogatásban részesített Potala, a dalai láma egykori főpalotája a tibeti Lhászában, vagy a San Franciscó-i Golden Gate híd, de nem került be az elit mezőnybe Versailles, a barcelonai Sagrada Família, Gaudí gyönyörű alkotása és a Jemenben található Szaana városa sem. Ezek helyett a zsűri a lista hátsó részéről választott be épületeket a győzelemre esélyes 21 építmény közé. Így kerülhetett a legjobbak mezőnyébe a németországi Füssen mellett lévő Neuschwanstein vára, amely a mesebeli kacsalábon forgó kastélyhoz hasonlít, Stonhenge sziklaszentélye és az athéni Akropolisz is. Némileg meglepetést jelent, hogy a szűkített listán van a Rio de Janeiróban található Krisztus-szobor és a kiotói Kyomizu templom is. A budapesti Parlament is szerepelt a 77-es listán, az előkelő 33. helyen, de sajnos végül nem került be a legjobbak közé.
A kampány kezdetben nem volt túlságosan sikeres, ezért az eredetileg 2000-ben lezáródó szavazás határidejét előbb 2002-ig hosszabbították meg, majd, mikor kiderült, hogy még mindig túlságosan kevés voks érkezett be, 2005-re módosították a határidőt. A szervezők egyébként azt szeretnék, ha a szavazás végére 60 millió szavazat gyűlne össze, ami a Föld lakosságának 1 százaléka.
Az egész világra kiterjedő interaktív szavazás nem csak a méltó elismerést és dicsőséget jelenti, hanem a nyertes építmények, műemlékek anyagi hozzájárulást is kapnak állagmegóvásra és dokumentálásra. A szavazás révén az első kedvezményezett műemlék az afganisztáni Bamijanban lévő két hatalma Buddha-szobor volt, amelyet a tálib rezsim romboltatott le 2001-ben. A monumentális műemlékek renoválására 13 ezer euró gyűlt össze.
A Colosseum és az Akropolisz
A római Colosseum
Az egyik biztos végső befutónak tartják a szakemberek Róma emblematikus hatalmas stadionját, a Colosseumot. Az eredetileg Flavius amfiteátrumaként ismert építményt i. sz. 72-ben, Vespasianus császár idején kezdték építeni, és fia, Titus császár uralkodása alatt, i. sz. 80-ban fejezték be. Az épület fénykorában mintegy 80 ezer ember befogadására volt képes, és a gladiátorviadalok és különböző látványosságok nézőit még behúzható tető is védte a napsugarak ellen. A játékok rendszerint 100 napig tartottak, és a látványosságok éjjel-nappal követték egymást. Egyik, Traianus császár által megrendezett játékokon nem kevesebb, mint 9000 gladiátor küzdött egymás ellen 117 napon keresztül.
A császárság hanyatlásával a Colosseum is lassú pusztulásnak indult, és a középkorban már erődként funkcionált. Az épületet több alkalommal rongálta meg földrengés, és később a Colosseum márvány építőköveit egyszerűen elhordták, hogy ezeket használják fel a Palazzo Venezia és más épületek építéséhez. A Colosseumot folyamatosan károsítja a környező utcák, sugárutak és a metró miatt keletkező rezonancia és légszennyezés is. Az épületen folyamatos restaurálási munkálatokat végeznek, a legutóbbi - 10 éves - munkálat 2002-ben fejeződött be. A belépőjeggyel a lelátó egy részére, illetve a küzdőtér alatti területekre juthatunk el, ahol megcsodálhatjuk a gladiátorok várakozóhelyiségeit, illetve azokat a termeket, ahol a vadállatokat tartották. A lelátó felsőbb részeire külön belépődíjat kell fizetni.
Az athéni Akropolisz
Meglepetésre került be a legjobb 21 közé az athéni Akropolisz. Az ókori Görögország az akkori ismert civilizáció kulturális és gazdasági központja volt. A legtöbb ókori emlék az ország szárazföldi részén, ezen belül is elsősorban Athénban található. Az ókori városállam központja az Akropolisz dombja volt, a legtöbb részben vagy egészben megmaradt épület itt található, így érthető, ha minden Athénban tartózkodó turista ellátogat ide. Az Akropolisz legmagasabb pontjáról a város egykori védelmezője, Pallasz Athéné temploma, a Parthenon tekint le a városra. A dór stílusú épületet sokan a klasszikus Görögország legszebbjének tartják. Mellette áll a nem kevésbé lenyűgöző, jón stílusban emelt Erechtheion híres ember formájú tartóoszlopaival, a kariatidákkal.
Az Akropolisz lábának közvetlen közelében találhatók az ókori Athén további fontos emlékei. Említést érdemel két színház, a Dionüszosznak szentelt aréna és az Odeion, amely még ma is használatban van. A szomszédos domb, az Areioszpagosz volt a várost vezető tanács székhelye, itt született meg a demokrácia eszménye. Az Akropolisztól néhány száz méterre található Agora volt a város valódi központja, itt volt a piac, és itt adták elő a népnek gondolataikat a városban megforduló gondolkodók Szokratésztől Szent Pálig.
A Tádzs Mahal és Angkor Vat
Az agrai Tádzs Mahal
Az Agrában található Tádzs Mahal, a szerelem híres emlékműve talán a leghíresebb indiai építmény, jó esélye van arra, hogy bekerüljön a világ hét új csodája közé. Az épületet 1631 és 1648 között építtette Sah Dzsahán mogul uralkodó felesége tiszteletére, aki mikor tizennegyedik gyermekét szülte, a szülés közben meghalt. A legenda szerint az asszony halálos ágyán azt kérte férjétől, hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, s hogy olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.
Az emlékmű közel húsz évig épült, és húszezer munkás dolgozott rajta a világ minden tájáról összehívott építőmesterek irányításával. Az épület hófehér márványkupolájával, a sarkain álló minaretekkel a mogul építészet remekműve lett. A királynő sírhelye egy 26 méter magas, 18 méter átmérőjű boltív alatt helyezkedik el, a látogatók elől sűrűn csipkézett márványrács választja el. Az épület szépségét és a térélményt kiemelik az emlékmű környezetében lévő mesterséges tavak. A király eredetileg úgy tervezte, hogy a Jamma folyó túloldalán felépítteti saját síremlékét, a Tádzs Mahal pontos mását, fekete márványból, de az uralkodó fiai ezt a tervet meghiúsították.
Angkor Vat - Kambodzsa
Délkelet-Ázsia legnépszerűbb turistaattrakciója sem véletlenül került be az első 21 közé. Mindenki, aki látta már ezt a hatalmas templomegyüttest, teljességgel hatása alá került. Angkor tulajdonképpen nem is templom, hanem sok-sok templomot körülvevő hatalmas város, amely az évszázadok során terjeszkedett, központi részei vándoroltak, így a ma látható angkori templomok más-más évszázadokban voltak a terület központjai. A város lakosságát tulajdonképpen a templomokat és benne a szerzeteseket, táncosokat ellátó parasztok és kézművesek tették ki.
Angkor virágkorát a khmer birodalom életének csúcspontján, a 9-13. század folyamán élte, ebben az időben érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését is. Angkorban és környékén a 12. században közel 1 millió lakos élt, ebben az időben Londonban mintegy 50 ezren laktak. Ekkor hatalmas építkezések zajlottak Angkorban, szentélyeket, utakat, óriási, több négyzetkilométer nagyságú víztározókat építettek a város ellátására.
A khmer birodalom hanyatlásával a város is fokozatosan elvesztette jelentőségét, ráadásul a környező földeket gyakorlatilag teljesen kimerítették, így a város méreteihez képest viszonylag hamar vált elhagyatottá. Az utolsó lakosok a 15-16. században hagyták el a romokat, amelyeket aztán lassan benőtt a természet.
Angkor templomromjai a 19. század második felében kerültek be ismét a köztudatba, amikor egy francia régész, Henri Mahout rátalált a dzsungel mélyén rejtőző romokra. Ekkor kezdődött Angkor szisztematikus kifosztása is, amiben a franciák szintén élen jártak. A régészt elsősorban egy bizonyos épület ejtette rabul, az öt csipkézett toronyból és több udvarból és díszes épületből álló monumentális Angkor Vat temploma.
Angkor Vatot Szurajavarman khmer király építtette 1113 és 1150 között, és az egyes épületek a körülöttünk lévő univerzumot jelképezik. A középpontban a szent Meru-hegyet megtestesítő torony áll, a körülött lévő épületek és udvarok pedig az óceánokat és kontinenseket jelképezik. Az épület tervezői és építői hihetetlen technikai bravúrt hajtottak végre, de az eredmény nem csak méreteiben, hanem díszítettségében és bonyolultságában is lenyűgöző. A templomok falain látható faragványok és domborművek a hindu mitológia fontos történéseit jelenítik meg. Istenábrázolások, oroszlán- és állatfaragványok és apszara-táncosok képei láthatók mindenfelé.
A város elnéptelenedésekor szerzetesek vették birtokba az épületeket, és amennyire lehetett, próbálták óvni a természet erőitől. 1907-től kezdve egy régészekből álló francia intézet, az École d´Extreme Orient dolgozott a templomok állagának megőrzésén egészen a vietnami háborúig. Az épületegyüttes állapotára katasztrofálisan hatott a ´70-es években a Pol Pot vezette kommunista rendszer uralma. Ekkor az addig végzett munkálatok és eredmények nagy részét elpusztították, a dokumentációkat elégették, a gondosan sorrendbe állított épületelemeket szétdobálták. A munka kezdődhetett elölről.
Szerencsére mára a terület nagy részét sikerült helyreállítani, de a restaurációs és feltáró munkák folyamatosan zajlanak. Az ide sereglő turisták jelentős bevételeket biztosítanak egyrészt az államnak, amely a befolyt összegekből a környék fejlesztésére is sokat fordít, másrészt a templomok állapotának javítására is jut belőle.
Forrás: [origo]
