Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
A zseniális szerencsefi (Életrajz-tár)
Beszélgetés Koltai Lajos operatőrrel, a Sorstalanság rendezőjével
Szerző: Eszéki Erzsébet
2003. április 22. 12:31

Amikor Koltai Lajos 1963-ban amatőrfilmes fesztiválon szerepelt a Kerítés című kis etűdjével, Szabó István ott ült a zsűriben. Később, amikor az ifjú Koltai felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Szabó István a felvételi bizottság tagja volt, s egy idő után kérdezgetni kezdte őt a Kerítésről.

Dobó László felvételei

Szerencsés véletlen, hogy látta a komoly tehetségről árulkodó kisfilmet. Így juthatott Koltai Lajos azon 10 diák közé, akit a 700 jelentkező közül fölvettek.
Később jöttek jelentős filmek, a Szabó Istvánnal közösen készített mozidarabok, a Mephisto Oscar-díja. Majd megint egy véletlen: Koltai Lajos összefutott a filmgyár büféjében Gárdos Istvánnal, s a Hungarofilm osztályvezető helyettesének eszébe jutott, hogy érkezett egy fax a tengerentúlról, az Angi Vera operatőrét keresik. Így kezdődött az együttműködés az Egyesült Államokban élő Louis Mandokival, akivel aztán négy filmet készítettek együtt. Majd ezzel indult el a már csaknem két évtizedes, intenzív amerikai munkafolyam, amelynek során Koltai Lajos világhírű rendezőkkel és színészekkel forgatott.

Néhány évvel ezelőtt a neves olasz rendező, Giuseppe Tornatore is a magyar operatőrrel akarta elkészíteni Az óceánjáró zongorista legendáját, amely aztán megkapta az egyik legrangosabb filmes szakmai elismerést, a David de Donatello-díjat. Majd jött Tornatorével a szép Maléna, amelyért Oscar-díjra jelölték Koltai Lajost (sokak szerint 2001-ben a Szabó Istvánnal forgatott A népfény íze képi világáért is megérdemelte volna az Oscar-díjat). Így ott ült a díjátadó gálán a legjobb öt operatőr egyikeként. Ha végül az Oscar-t nem is, a David de Donatello-díjat másodjára is megkapta a Malénáért. Azóta Szabó Istvánnal befejezték a Szembesítést, s már tervezik az újabb közös opuszt. Koltai Lajos meg az első saját rendezését: Kertész Imre Sorstalanság című regényét viszi filmre. Mivel évtizedek óta ismerjük egymást, megmaradunk írásban is a tegezésnél.

- Történelmietlen a „mi lett volna, ha” kérdése, de mi azért játszhatunk kicsit. Mi lett volna, ha nem Szabó István felvételiztet? Mi lett volna, ha nem futsz össze Gárdos Istvánnal egy büfében? Mi lett volna, ha nem forgatsz Louis Mandokival? Mi lett volna, ha nincs aztán sok-sok amerikai munkád, s ha mindezek közben Szabó István nem ragaszkodik továbbra is minden filmjénél hozzád?   

- A szerencse nagy mértékben irányítja az életünket, ha elérünk bizonyos eredményeket,  mögénk áll, s megtámaszt – ha te magad is mindent megteszel, hogy az életutad úgy alakuljon, ahogy szeretnéd. Döntően meghatározza az ember további életét, hogy éppen szembejön-e valaki a folyosón, ki mellé sodródsz egy vacsoránál. A szerencse önmagában nem elég, de kell ahhoz, hogy az ember útjai arra vezessenek, ahol majd találkoznia kell valakivel. Arról azonban fogalmam sincs, mi lett volna, ha nincs a sok szerencsés véletlen.  

- A dolgozószobádban roskadoznak a polcok a képzőművészeti albumoktól. Milyen segítséget adnak a festők egy-egy munka előtt-alatt?  

- Jó, ha látja az ember, nagy mesterek milyen kompozíciós rendben építettek föl valamit, mi volt a fontos számukra, milyen szín volt az uralkodó. Ebből az is leszűrhető, nekünk az megfelel-e, esetleg éppen az ellenkezőjét kell keresnünk. Vannak dolgok, amikről az emberek jórészt csak azt tudják, amilyennek egy filmen látták, mert a képek hatása borzasztóan erős lehet. Emiatt nagy az ember felelőssége, mit mutat meg egy korról. Szabó István számára szerencsére döntően fontos a kép. De nála minden egymásra épül, például A napfény íze forgatásakor minden reggel úgy kezdődött, hogy bejött Ralph Fiennes, s megkérdezte: miért mondom ezt a mondatot? Akkor István akár egy órán át mesélte, mi előzte meg azt, hogy valaki kimondjon egy bizonyos mondatot.  

- 1997-ben kérdeztem, amikor tengerentúli munkáid miatt alig voltál itthon: ha egy jóságos angyal felajánlaná, hogy minden vágyadat teljesíti Amerikában, ahol a lehető legjobb körülmények között, az általad választott rendezővel és színészekkel forgathatsz, vagy elkészíthetitek itthon a saját filmeteket Szabó Istvánnal, kérnél némi gondolkodási időt? Emlékszel, mit feleltél?  

- Azt felelhettem, amit most is mondok: Amerikában tényleg kitűnő munkáim voltak és továbbra is lehetnének. De gondolkodás nélkül Szabó István mellett döntenék… Amit Amerikában csináltam, az munka. Jó munka, néha alkotás. De egy Szabó film – az a lelkem, a szívem. Hosszú ideje jellemző ránk a „belül kerülés” az alkotás során, az, hogy az ember partnerként gondolkodik a filmkészítés teljes folyamatában.  

- Pedig nem is azonos a korotok.  

- De egy generáció a miénk abból a szempontból, hogy egyformán gondolkozunk a világról. Ha olykor vitatkozunk is, ugyanolyan problémák izgatnak, ugyanaz az érintettségünk. Ezért könnyű egyfélét mesélnünk. Általában István hozza az irodalmi anyagot, attól kezdve mindent megbeszélünk: hogyan lépjünk tovább, tudunk-e a témáról mást, újat mondani?  

- Tehát alapvetően mégis a történet a leglényegesebb?  

- Mostanában, amikor a Sorstalanság rendezésére készülök, gyakran gondolok arra: pokolian fontos minden Szabó-filmben a történet és a dramaturgia. István szépen kibontja a cselekményt, alaposan belehelyezi a színészeket a szituációkba, rendkívüli empátiával segíti a színészeket abban, hogy tudják, miért vannak ott. De abból indulunk ki, hogy a film képek sorozata. Mindezen az elejétől együtt dolgozunk. Már 23 éve minden Szabó-film forgatásakor én ültem a kamera mögött.  

- Ezek szerint 23 éve megvan köztetek a bizalom, ami egyébként olyan fontos Szabó Istvánnál, a filmjeitek egyik kulcsszava. És most hasonló bizalomra lenne szükség a Sorstalanság leendő operatőre és közted...  

- A bizalom alapvető, minden film a rendező új „gyermeke”, nem mindegy, milyen lesz. István tudja: az esetek 99 százalékában azonnal látom, hogy úgy sikerült-e a jelenet, ahogy mi szeretnénk. Koncentráltan látok egy képet, amit István forgatás közben nem, én pedig nem látom azt, ami őt körülveszi. Ha egy jelenet fölvételekor váratlanul elindulok valamerre, ő akkor is hagyja, mert megbízik bennem, s tudja, hogy nem véletlenül csinálom azt, amit. A leírt forgatókönyv mellett lényegesek a ráérzések, ezért olyan fontos, hogy borzasztóan egyformán gondolkodunk a világról. Ez a titka. És ez nagyon ritka. Ezért rendkívül nehéz kiválasztanom a Sorstalanság operatőrét. Csak olyan valaki lehet, akiben tökéletesen megbízom. 

- Világhírű rendezőkkel dolgoztál a tengerentúlon is - ők vajon miért bíztak meg éppen Benned? Tudod, miért választottak éppen Téged?   

- Sok amerikai rendező elmondta: azért választott engem, mert európai a gondolkodásom. A gyökereim mélyen európaiak, az itt tanult kultúra és történelem jelen van a képeken. A tengerentúli munkáim sem hollywoodi filmek. Másképp, hagyományosabban bonyolítják a történetet, szeretik az embert.  

- Ez a filmes mesélés képeiben, érzelmi világában visszatér a klasszikus szépséghez. Nem rohan el a felületen, hagy időt arra, hogy megszülessenek az érzelmek. Mi a legnehezebben megvalósítható törekvés az ilyen filmek forgatásakor?  

- Az, hogy sikerüljön olyan közeget teremteni, amelyben a szereplők úgy tudnak mozogni, mint a színházban, a színpadon. A Szembesítésben is azt kellett elérnünk, hogy minden természetes legyen. Az volt a cél, hogy eszünkbe se jusson: itt két színészt látunk, hanem csak azt érzékeljük, hogy két ember küzd egymással, s ennek tanújaként még kettő birkózik önmagával. Ezt a természetességet kellett a szűk térben, a lámpák és a kamera ellenére megteremtenünk. Azt a helyzetet, mintha én magam is ott ülnék.  

- A lágy, meleg színek segítenek abban, hogy a néző együttérezzen a szereplőkkel, hogy ne kívülállóként nézze a filmet. Furcsa, hogy ezek a finom színek mintha csak úgy ott lennének.  

- Azért azokat is elő kell csalogatni, meg kell teremteni azt a fényvilágot, de nagyon jó, ha úgy látszanak, mintha csak úgy ott lennének. Ez is a vágyott természetesség része. Igyekszem nem zavarni a színészeket. A természetességet kell megteremteni, azt, hogy a színészek otthonosan mozoghassanak az adott helyzetben.   

- Éppen ezért az egyik legkényesebb kérdés a Sorstalanságnál, első rendezésednél is: ki áll majd a kamera mögött?  

- Egy biztos: nem szabad, hogy én legyek a rendező és az operatőr is, különösen nem gyerekszereplők esetében, akikkel jóval többet kell a rendezőnek törődnie, mint egy profi színésszel. Pedig a sztárok lelkét is kell ápolni eleget… De gyerekszereplőkkel még intenzívebben kell foglalkozni. Nem szabad magukra hagyni őket a forgatás közben, ha sikerül elérnem valamit egy gyerekszereplőnél, akkor nem bújhatok el utána a kamera mögé. Legföljebb néha megkérem majd az operatőrt, akit választok, hadd nézzek bele a kamerába, mert szeretnék néha nagyon közel menni. Fontosak a jó közeliek.   

- Éppen ezért nagy kérdés: átengeded a kamerát másnak?  

- Nem tudom még, hogy kinek, de át. Van több külföldi és magyar jelöltem. Szeretném májusban eldönteni, kit választok, mert jó volna, ha minél előbb megnéznénk együtt a külső helyszíneket.  

- Megtaláltátok a helyszíneket?  

- Néhány budapesti felvételen kívül szinte mindent a főváros 30 kilométeres körzetében veszünk fel. Három helyszínen föl kell építenünk a három koncentrációs tábort (az auschwitzit, a buchenwaldit és a zeitzit). A gyári jelenethez remek helyszínre bukkantunk: a Dunaferr épületei elég romosnak hatnak itt-ott, s ez fontos, mert a regényben többször bombázták a gyárat. Az utómunkálatok viszont valószínűleg Londonban lesznek, s erre azért is szükség van, mert a külföldi koprodukciós partnerek sokszor ahhoz a feltételhez kötik az általuk nyújtott pénzt, hogy annak egy részét az ő országukban költjük el. Ha például német a producer, mint a Szembesítésnél volt, ő feltételül szabhatja, hogy német helyszínek legyenek, s a berlini Babelsberg stúdióban forgassunk, mert az munkahelyet teremt, munkát ad a német szakembereknek, ott él, alszik, eszik egy nagy nemzetközi stáb, az újságírók viszik a helyszín hírét. Reméljük, így lesz ez itthon is. Ráadásul az se mindegy, hogy otthonról mehet el az ember minden reggel, vagy egy szállodából, amiből már borzasztóan elegem van.

 
 
Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!