Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Igenis, fáj! (Színház)
Agota Kristof regénye színpadi változatban
Szerző: PVÁ
2003. április 30. 14:00

Pálfi Ervin és Szőke Attila (Lucas és Klaus)

papirusz: Ilan Eldad, azaz Lengyel József Szabadkán született és 1948 óta él Izraelben. Mi késztette arra, hogy ilyen hosszú távollét után ezt a darabot rendezze meg szülővárosában?

Ilan Eldad: A véletlenen múlott, hogy a szabadkai színház meghívott. Akkor ezt a darabot ajánlottam, mert úgy éreztem, hogy a történet Szabadkára vonatkozik. Ez egy határmenti város, ahol a lakosság több generáción át szenvedett a háborúktól, az elosztástól, az elválástól, a gyűlölettől. A darabnak mi adtuk a címet: Nem fáj! -  mert mindannyian keressük valahol azt a bizonyos "Igen, fáj"-t. Ötven év után tértem vissza Szabadkára, ahol gondtalan, rózsaszín, kispolgári szép gyermekkorom volt, és ahhoz, hogy az ember visszatérjen, kell egy bizonyos fájdalmat keresni. Megtaláltam. Ez a darab visszahozott engem, nemcsak mint rendezőt, hanem mint emlékezőt is Szabadkára, ahol a szüleim háza és a nagyapám kávéháza állt, ahol a temetőben számtalan rokonom nyugszik, ahol a gettó volt, ahonnan a vonatok elvitték apámat. Nagyon is fájó élmény. Ez a két érzés, a darabhoz való viszonyom és a személyes érzelmeim összeforrtak, és mi, színházi alkotók önzők vagyunk, kihasználjuk a saját érzéseinket ahhoz, hogy a színpadon valamit mondjunk.  Úgy érzem, sikerült ezzel a darabbal elgondolkodtatnom - az ilyen színházat szeretem. A színház nem változtatja meg a történelem menetét, de gondolkodásra késztet.

- Agota Kristof magyar származású, Svájcban élő írónő 1987-ben írta meg első nagysikerű regényét, a Nagy Füzetet. Ezt követte nemsokára A bizonyíték és A harmadik hazugság. Európa-szerte a Trilógia első részéből készül színpadi változat. Önök miért döntöttek úgy, hogy mindhárom regényt feldolgozzák?

- Szerintem dramaturgiailag a három regény összetartozik, a második és harmadik részben megmagyarázódnak - vagy éppen nem magyarázódnak meg dolgok. A rendezőnek végeredményben az a feladata, hogy szolgálja az anyagot. Ahhoz, hogy Agota Kristof munkáját továbbvigyem, ezáltal párbeszédet alakítsak ki a közönséggel, minden szemszögből láttatni kellett a művet. Ugyanitt, a Trafóban láttam ugyanezt a darabot két évvel ezelőtt, egy briliáns belga társulat, a De Onderneming előadásában. Négy színész játszotta az összes szerepet, óriási bravúr volt - de úgy éreztem, a bravúr mögött elveszett valami a dolog érzelmi és tartalmi részéből. Akkor jött az a gondolatom, hogy ezt valahogy másképp kell színpadra állítani, bár ilyen nagy anyagot egy színpadi estébe beleerőszakolni nehéz, majdhogynem lehetetlen.

- A darab megnyerte a vajdasági színházi találkozó díját, beválogatták a III. Pécsi Országos Színházi Találkozó előadásai közé, meghívták a kisvárdai szemlére. Mit jelent ez a siker egy nagy tapasztalattal bíró rendezőnek?

- Van egy kegyetlen színházi vagy filmes törvény: mindig olyan jó vagy, mint amilyen jó illetve rossz az utolsó munkád. Messziről jöttem, bár a kulturális gyökereim itt vannak, a színházat itt szerettem meg gyerekként. Tudatában vagyok annak, hogy illuzórikus dolog szenet vinni Newcastle-ba vagy homokot a Negevi-sivatagba. Itt számtalan fiatal, tehetséges rendező működik, és ahhoz, hogy valami fontosat itt létrehozzak, meg kellett találni a személyes motivációmat. Nekem az utolsó élményem a kakastollas Magyarország, és jó érzés az, hogy hoztam egy anyagot, amit egy újabb generáció, egy újabb Magyarország örömmel fogadott.

- Milyen élmény volt együtt dolgozni a szabadkai társulattal?

- Idegen rendezőként jöttem, nem ismertük egymást, úgy osztottuk le a szerepeket, hogy a színészeket alig láttam játszani azelőtt. Ösztönösen választottam ki a szereplőket. Az egész darab konstrukciója minimalista, a színészek a színpadon ülnek, felállnak a székről és belépnek a szerepbe. Szóval nincs szerep-építés, és ez nagyon nehéz munka volt nekik is, nekem is. Az elején éreztem a bizalmatlanságot - új rendező, új színészek, új felfogás, néha a nyelv is gondot okozott: akkor még kerestem a szavakat magyarul, kevertem a szerbbel meg angollal, hogy meg tudjam magyarázni, mit akarok. A legfontosabb, hogy ebből a stádiumból elérkeztünk idáig, ahol számos díjat kaptak. Számomra ez jutalom.

Szabadkai Népszínház, Vajdaság
Nem fáj! - Agota Kristof Trilógiája alapján
Szövegkönyv: Ilan Eldad és Brestyánszki Boros Rozália
Rendezte: Ilan Eldad
Kortárs Drámafesztivál, április 25., Trafó
www.trafo.hu

 
 
Jelenleg 6 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!