A Nyílt Társadalom Alapítvány kurátoraiban szerencsére volt annyi bölcsesség, hogy a jelenleg futó kiállításukat nem szándékoztak nemes egyszer?séggel Sztálinról elnevezni, mint tették azt a kés?bb lefújt (kicenzúrázott?) koncertjük esetében, ami nagy blamázs (nemcsak nekik persze). Talán jobb is így. A tárlat - miként címe is jelzi - egyetlen esemény következményeire, a diktátor halálának "hosszú pillanatára" fókuszál.

A valaha élt legnagyobb kommunista diktátor végnapja ugyanis egy olyan halálkultuszt indított el, ami azóta is példa nélküli a (kegyelet)történetben. A szervez?k igyekeztek rekonstruálni a halál minden lépcs?fokát tizenegy lépésben - a haláltól a fináléig. A test fizikai összeomlásától kezdve egészen addig, amíg a bebalzsamozott testet eltávolították a Lenin Mauzóleumból. A válogatás jó, de látszólagos alapossága ellenére nem igazán körültekint?, ami kár, mert felületességet és az els? olvasatban való megnyugvást sejtet.

Tény, nem mindennap kap szélütést egy akkora jelent?ség? és hatalmú figura, mint a hajdani Joszif Visszarinovics Dzsugasvili. Ahogy az is tény, hogy nem mindennap szerveznek komplett tárlato(ka)t  haláltematikával, még akkor is, ha egy ilyen figura a rendez?elv (kíváncsian várjuk a további kiállításokat...). A szervezéshez a szellemi rendez?k - Mink András és Rév István - kapcsolatrendszere szemlátomást megvan. Hoztak ide anyagokat az USA-n kívül Németországból, Grúziából és persze Moszkvából is, ami önmagában dicséretes.

Nem dicséretes azonban, hanem különösen dühít?, hogy a roppant anyagb?ség ellenére a kissé merevre koreografált kiállítási összképet a lustaság és a hányavetiség szelleme is körüllengi. Csak mutatóba láthatunk, hallhatunk ugyanis Sztálin halálával kapcsolatos nyugati reakciókat. A The Washington Post, a The New York Times (és sorolhatnánk) bizonyosan nem egy harmadik oldalas cikkben számolt be a világtörténelem akkori menetét leginkább befolyásoló hírr?l.

Miként az is elképzelhetetlen, hogy a nyugati filmhíradók ne foglalkoztak volna jelent?ségének megfelel? terjedelemben a Generalisszimusz jobblétre szenderülésével. Karikatúrát, gúnyrajzot, a fellélegz? csúfolódás minden bizonnyal meglév? korh? lenyomatait sem látni sehol. Különösen érthetetlen ez annak fényében, hogy a kiállítási leporello szerint éppen nem a sztálinizmus vizuális megjelenítésének és a sztálini tömegpropaganda bemutatásának szentelték a felületeket, amikor éppen ennek a legszimbolikusabb és leger?sebb lenyomatai veszik körül a látogatót.

A személyi kultusz újkori megteremt?je a maga korában ortodox ikonként m?ködött. A grúz népvezér, a béke legnagyobb harcosa a harmincas évekt?l kezdve csakis a végletekig idealizált, mai szemmel döbbenetesen egysémájú ábrázolásokon t?nhetett csak fel. Százával láthatjuk a Centrális Galéria falain ennek újságokban megjelent lenyomatait. A fiatalosra retusált Sztálin mellképe ugyanúgy ennek a rendszernek az attribútuma, mint a sarló-kalapács és a vörös csillag. Szerencse, hogy a jelenség magyarázata alapos silabizálás után, de megtalálható a falakon. "A királynak csak egyetlen teste van, de ez az egy test valójában hármat egyesít: egy természetes-történetit, egy jogi-politikait és egy szemiotikai-szakramentálisat, amelyek közül a szakramentális test, a ´portré´; maradéktalanul közvetít a történeti és a politikai test között." (Marin) A friss huszonéves korosztályon kívül azonban ez aligha lephet meg bárkit is, f?leg nem az idelátogató célközönséget.

A diktátor egyik emberi pillanatának címlap-ábrázolását egyetlen (magyar!) újságon láthatjuk: ezen Sztálin pipára gyújt. A másik ilyen egy kiállítási függelék. A francia kommunista párt hetilapja, a Les Lettres francaises vette a bátorságot, hogy címlapjára tegye Picasso Sztálint ábrázoló portréját (lásd a felvezetésben), ami természetesen azonnal óriási botrányt kavart. A rajz egyébként zseniális, hiszen lefejtette err?l az arcról mindazt a burkot, amit az évtizedek hivatalos imádata rárakott. Ha másért nem is, ezért az egy képért érdemes az egész kiállítást végigböngészni.

És még azért is, hogy megtudjuk, Lenin testének karbantartásán kívül mivel foglalkozik most a Lenin Mauzóleum mellett m?köd? tudományos laboratórium. Egy biztos: meg fognak lep?dni.

A Centrális Galéria honlapja