Az összm?vészet (Gesamtkunstwerk) múlt századi megálmodói csak koruk technikai-mediális keretei közé sz?hették képzeletük fonalát. A máig szakadatlan és egyre gyorsuló technológiai fejl?dés eszközkínálata úgyszólván határtalan lehet?séget teremt az alkotói szféra számára. Ennek értelmében a jelenkor képz?m?vészével szembeni elvárások rendszere is sokkal bonyolultabb, kritikaibb. A szakma olyan szerepkörbe ágyazza a képz?m?vészt - avagy az alkotó önmagát -, amelyben egyidej?leg polihisztor, sámán, politikus és cirkuszi bohóc. Sorolhatnám még az alkalomhoz ill? lebontásokat.

Katarzyna Kozyra az a fajta sokoldalú képz?m?vész, akinek tudása és tehetsége hajszáleres finomsággal ágyazódik az emberi kultúra term?talajába. Nemcsak láttat, hanem hallat és gondolkodtat, s?t képsoraival mozgást is indukál. Mindezt nem valami elvont gondolat érzékeltetése miatt teszi, hanem azért, hogy közelebb kerüljön ahhoz az örökké titokzatos csodához, amit emberi testnek nevezünk. Teszi ezt nem kis kockázatvállalással, hiszen tudatában van vele: m?vei berögz?dött értékrendeket feszegetnek. Nagy port kavart Fürd?-sorozatának forgatása alkalmával Kozyra férfinak álcázta magát. Most látható Tavaszi áldozat cím? videoalkotásában ismét a nemi szerepcsere módszeréhez folyamodik és a n?i táncosokra hím nemi szervet aggat, mintegy felidézve azt a mozzanatot, amikor a budapesti férfi fürd?kben felvételezve ? maga is fallikus kelléket alkalmazott, hogy elrejthesse n?i mivoltát.

A Ludwig Múzeum el?csarnokába belépve el?ször is Sztravinszkij azonos cím? zenéjének dallamait
ismerhetjük fel, majd  a mennyezetre tekintve kilenc, fürtben alálógó vetít?vásznon válik láthatóvá a végtelenített képsorokon kibontakozódó balettjáték. Vélhetnénk, mennyekben röpdös? angyalokat látunk, ám a felismerés hamis: Kozyra - h?en önmagához - nem ifjú táncosokat, hanem aggastyánokat vonultat fel, akik a digitális technika bravúrjának eredményeként mégis fürgén ropják az áldozati táncot. Kozyra azt vallja, hogy a test magasabb kategória a szépségnél, így ?t nem annak esztétikai látványa, hanem múlandó anyagisága érdekli. Emiatt vonzza az öreged? emberi test.

Az alapmotívumul választott ?si pogány áldozat eredetileg arról szól, hogy egy sz?zet ajánlanak fel a tavasz istenének, akinek a halálba kell táncolnia magát. A video azonban nem áll meg a halál bekövetkeztének pillanatánál, hanem újraindul. A sz?z visszalép a halál küszöbér?l és folytatja immár soha véget nem ér? táncát, dacolva az él? emberi test korlátozott fizikai képességeivel, a múlandóság logikájával. Úgy t?nik, hol a tavaszban járunk, hol pedig az ?szben, pedig valójában egyikben sem. Egy öreged?, kiszolgált test nem lehet a tavasz szimbolikus megtestesít?je, s a technikai manipuláció folytán az ?sz sem borulhat rá az életre. Körkörös játék, amely bölcseleti, erkölcsi, egyszersmind költ?i kérdéseket taglalva fogalmazza újra élet és halál kapcsolatát. Mindazon által, hogy egyéni példát is statuál: Kozyrának sikerült, ami sokaknak nem, tudniillik kigyógyította magát halálos rákbetegségéb?l. A Tavaszi áldozatot ez teszi emberileg végs?kig igazzá és hitelessé.