Megalakulásuk óta a Szkéné ad otthont nekik: mint kiemelt társulatot fogadják be őket. Itt havi tizenkét alkalommal játszanak, bár ezt az előadásszámot emelni szeretnék a következő évadtól kezdve. A Budapesti Műszaki Egyetem főépületében rendelkezésükre áll a próbaterem, s a Szkéné mint háttérbázis közönségszervezéssel is foglalkozik - bár a társulatnak már bejáratott törzsközönsége van, s az előadások híre leginkább szájhagyomány útján terjed.

A társulat méltatói előszeretettel használják előadásaik jellemzésére a komor és mulattató jelzőt. A darabokat Pintér Béla jegyzi, alapjuk eredeti ötlet, amelyet erős személyes érintettség hat át. A harsány humor mellett sikerük fő oka talán abban rejlik, hogy előadásaik valóságszagúak és meglehetősen problémaérzékenyek, napjaink társadalmi kérdéseit állítják a középpontba, ilyen például az egészségügy sivár helyzete, a szekták léte vagy a nép-álnépi kultúra keveredése. Ezek a témák természetesen direkt politizálás nélkül jelennek meg.

A próbaidőszak a résztvevőktől igazi alkotómunkát kíván, hiszen a próbák során együtt dolgoznak a rendező - és többnyire valamelyik fő szerepet is játszó - Pintér Béla jelenetein. Pintér Bélának mint szerzőnek – aki egy évig a fiatal drámaíróknak járó Örkény-ösztöndíjban is részesült - egyébként gyakran felteszik a kérdést, hogy kortárs drámaíró-e vagy sem.  Tény, hogy nyomtatásban még nem jelent meg színdarabja, s más társulat sem mutatott be tőle semmit.

Ez a fajta színházcsinálás Nyugat-Európában nem szokatlan, ott a rendezők gyakran saját társulatuk számára írnak darabot, amely aztán csak az ő előadásukban látható. Pintér Béla egy korábbi interjúban azt vallotta, hogy csodálja a klasszikusokat, ám az adaptációknál jobban érdekli a színház általa gyakorolt formája, s bár kőszínházi produkciók rendezésére már több ízben hívták, jelenleg nem vágyik el az alternatív színházi formából, mert úgy érzi, a „beépülés” a szabadság korlátozásával járna.

A társulat magja nyolc főből áll: ők minden produkcióban benne vannak (Bencze Sándor, Csatári Éva, Deák Tamás, Enyedi Éva Nagy-Abonyi Sarolta, Pintér Béla, Szalontay Tünde, Thuróczy Szabolcs). Ők általában nem vállalnak színházon kívüli munkát, azaz nem szinkronizálnak, TV-ben nem szerepelnek, olykor azonban feltűnnek egy-egy játékfilmben. (A legfontosabb ezek közül talán a Thuróczy Szabolcs és Csatári Éva főszereplésével készült Anarchisták című Tóth Tamás-film volt.) Ugyanakkor előfordul, hogy a rendező és a színészek más alternatív csoportoknál is fölbukkannak.

A próbaidőszak általában egy-három hónapig tart. Mára állandó munkatársakból álló gárdát is magáénak mondhat a társulat: Horgas Péter díszlettervező, Benedek Mari jelmeztervező, Darvas Bence zenei munkatárs és zeneszerző szinte valamennyi produkciójukban dolgozi. Negyedik produkciójuk kezdete előtt veszítették el a fiatal színésznőt, Szemerédy Virágot, aki azóta is pótolhatatlan űrt hagyott maga után. 

A társulat mostanra számos díjjal és elismeréssel büszkélkedhet, a Népi Rablét 1998-ban megkapta a színikritikusoktól Az évad legjobb alternatív előadása-díjat, az évi Alternatív Színházi Szemle megosztott fődíját, a szarajevói nemzetközi fesztivál legjobb előadása- és legjobb rendezése díját. A Kórház-Bakony 1999-ben a színikritikusoktól megint Az évad legjobb alternatív előadása-díjat kapta, a fővárostól A legjobb alternatív együttese-díj jött, s az évi Alternatív Színházi Szemle megosztott fődíja ismét nekik jutott. Valamint beválogatták az Országos Színházi Találkozóra.

A Sehova Kapuja 2000-ben újból kivívta a színikritikusok elismerését: az évad legjobb alternatív előadása-címmel jutalmazták; s a főváros ismét nekik adta a legjobb alternatív előadás-díjat, s ezúttal az Alternatív Színházi Szemle közönségdíját vihette el. Ez az előadás is részt vett a Pécsi Országos Színházi Találkozón. A 2001-es Öl, butít! pedig Thuróczy Szabolcs számára hozta meg a főváros által kiadott Az évad legjobb féri színészi alakítása-díjat. Idei bemutatójuk, a máris sokhelyütt méltatott Parasztopera, Pintér Béla és Darvas Bence „balladisztikus” hangvételű és vaskos humorú operája joggal számíthat hasonló eredményekre. A Szkénében egyébként mindegyik darabjukat műsoron tartják, az első három már túl van az 50. előadáson.