1989-et írunk Berlin keleti oldalán. Alexander, az apa nélkül nevelkedett, alig nagykorú keletnémet fiatal csatlakozik az utcán tüntet?khöz, akiket éppen er?szakkal oszlat a rend?rség és a Stasi. Édesanyja - többszörösen kitüntetett, "hív?" párttag - éppen akkor ér a helyszínre, amikor kicsi fiát súlyos ütlegek közepette hajítják a hatósági IFA platójára. Az ideggyenge mamának sok ezt így látni: szívrohamot kap, majd kómába esik - és átalussza a rendszerváltást.

Amikor kilenc hónap múlva felébred a két Németország egyesült, a kapitalista karvalyt?ke éppen cincálja a biztos, meleg és egyhangú szocialista maradványokat, lánya (friss Burger King alkalmazott!) unokát szült neki. Az orvos szerint az anyuka rossz állapotban van, a legkisebb sokk hatására egy újabb szívroham elviheti. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Hazavinni a kórházból, s hogy a sokk be ne következzék, a régi világot hazudja az anyja köré.

Visszaszerzi az avítt lakásberendezést, szocialista termékcsomagolást vadászik a kukából, hogy legyen mibe tölteni a "nyugati cuccot", a régi rendszer kidobott holmijait vásárolja össze az ócskapiacon, kisdobosokat szerz?dtet a szülinapi ünnepre, s?t rendez?i ambíciókat dédelget? barátjával saját szerkesztés? híradót készít az archív felvételek mellé, jobbára azért, hogy a felépített hazugságba csúszó hibákat (amilyen például egy házoldal méret? Coca-Cola reklám) "hivatalosan" is megmagyarázza. A mama azonban egy szép napon kisétál az utcára, ahol bizony leplezetlenül virágzik az újraegyesített Németország eufóriája...

A Good bye Lenin egy kedves film. Nincs rá jobb szó. Bravúrosan egyensúlyozik egy nosztalgikus, néhol drámai, néhol eredetien viccesre vett vezérfonalon. Egyáltalán nem egyszer? vígjátékról, vagy drámai komédiáról van szó, inkább egy sajátos felfogású rendszerváltós játékfilmr?l, amelyben esszenciálisan benne van minden: a politikai közhangulat, a társadalmi változások, illetve azok megélhetetlensége, individuális értelmi-érzelmi perspektíva, anya-gyermek kapcsolat, kamaszszerelem. Színészek a topon, semmi túljátszás vagy manír, a lehetségesnél jóval kevesebb közhely, illetve poén célratör? rendezés és óriási hangulat.

További filmek az ARTE-tól: április 14., 18 h: Hol van Allen Ross? (Goethe Intézet), Április 14., 20 h: AZ id? folyama (Goethe Intézet) április 15., 19 h: Starker János: Zeneóra (Francia Intézet), április 15., 20 h: Egyszer volt, hol nem volt Csecsenföld (Francia Intézet), április 16.: 18 h: Buena Vista Social Club (Goethe Intézet)
www.inst-france.hu, www.goethe.de/ms/bud