Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Nem olyan kis filmek (Esemény-tár)
Emergeandsee fesztivált láttunk a Trafóban
Szerző: Lakatos Péter
2003. április 3. 09:22

Mindenekel?tt le kell szögezni, hogy a Trafó közönsége (hogy, hogy nem) csupa szép emberb?l áll. A magyarok amúgy is jeleskednek a külcsín kategóriában (amikor Budapestre látogatott, Robert McLiam Wilson ír sztáríró is megkérdezte, hogy hova rejtjük a csúnya embereket), de a Liliom utca sarka ennek is valami eszenciális gy?jt?helye. Vagy csak a német, brit és magyar képz?m?vészetisek rövidfilmjei után érdekl?dne csupa szép ember?

Olyan dilemma ez, amelynek nincs köze az Emergeandsee-fesztiválhoz, de elüthet? vele az id?, amikor az ember a tömegnyomorban a kezdésre várakozik. Merthogy a sok "liebe geste" illetve "dear guest" - a kéjváncsiak elég magas százaléka külföldi illet?ség? -, és magyar érdekl?d? publikum bizony egymás hegyén hátán várja a kezdést. Sokan vagyunk, éppen elegen.

A vetít?ben való leültetéshez például valamikor szebb napokat megélt honvédségi matracok (vagy általános iskolai tornasz?nyegek?) is el?kerülnek, közvetlenül a vászon elé terítve, hogy mindazok, akik befizettek, mégse a földön vagy a lépcs?kön kuporogjanak. Aztán pedig cs?re tölts és t?z!

A szép lassan elfogyó oxigéntartalom áldatlan-bódító hatása alatt az els? blokkban a brit és német képz?m?vészetis diákok alkotásai pörögnek. Jobbára kétréteg? (közönség-m?vész) filmek ezek, kett?-öt percbe s?rített "brainstorm" alkotások. Rögtön az elején megismerkedhetünk az Egykez?ek városával (The town of the one handed, r.: Heli Ellis), ahol egykez?ségük okán minden városlakó egy másikkal közösen tevékenykedik. Egy fodrász fésül, a másik vág, egy pár köt?t?t két n?nek kell akcióra bírnia, s?t zongorista sincs párja nélkül.

A rendet azonban felborítja egy jó üzleti érzékkel nyíló Second Hand Shop (!): a megvásárolható második kéz okafogyottá teszi a társas együttm?ködést, ezáltal tömeges munkanélküliség (járulékosan pedig az interperszonális kapcsolatok megsz?nése) jelentkezik. A hepiendre mindenki visszatér a normális kerékvágásba - egy ugrókötelez? kislányt kivéve, aki saját boldogulására a szemétre hajított second handek közül túr magának egyet.

A filmek java része hasonló szellemiséggel készült: puha poénokba bújtatott fájdalmas percepciók, emberi, társadalmi kritikák pontosan megfogalmazott, de felszabadult képei pörögnek animációs-filmes alapra dolgozva, s?t el?fordul önmagáért él? ötlet is. A Clip02 alig egy perce például Ralf Schumacher boxkiállásával kezd?dik, aztán vissza a versenypályára, ahol a Forma 1-es motorok süvítése szinte észrevétlenül morfolódik csecsem?sírássá. Nem is esik le egyb?l senkinek a tantusz, viszont fergeteges tapsot kap a film még a vége el?tt.

Szellemünk egyre dics?bb, a kollektív élmény felemel, hiába fáj például a hátam és a könyököm a földön (matrac, tornasz?nyeg?) ülést?l, nem akaródzik kimenni a közel egy óra után a vetítés szünetére. Szerencsére a többieknek igen, így galádul széket orozok az els? távozótól, aki hátat mert fordítani addig birtokolt kényelmének egy cigi miatt. Ön ne szokjon rá!

Jönnek a magyarok, jönnek a magyarok! - hangzék, s tengert láttam, ahogy kitekinték (bocsánat, Sándor). Füstszaggal dezodorált tömeg furakszik be az ajtón, nemzettudatú entitás, magas elvárások és ?szinte kíváncsiság feldobott keveréke. Valahol azt reméli mindenki (én biztos), hogy azért az itthoni m?vészek majd rátesznek egy lapáttal a "nyugat" alkotásaira, megmutatjuk a kedves geste és guest uraknak-hölgyeknek, mekkora tálentum van itten raktáron kultúrtematikailag. Üljenek csak le, ha nem akarnak hanyattesni.

Különben minden bejön, csak nem abban a formában, ahogy én azt számítottam. Az itthoni leend? képz?m?vészeknek mintha minden egy kicsivel jobban fájna és minden komolyan. Tizenkilenc film pörög le úgy, hogy bár hajlam mindegyikben van, kevés kivételt?l eltekintve alkotója nem ironizál vagy élcel?dik a neki fájón, hanem sírva a nyelvét köszörüli.

A mi alkotóink és filmjeik a legtöbb esetben képtelenek olyan felszabadultsággal vagy könnyedséggel a témához nyúlni, mint az els? blokk alkotásai: néhol hátborzongatóan tökéletes képi er?szakot hajtanak végre (A gonosz boszorkány és a földönkívüli harmadik típusú találkozása), ha mosolyogtatnak is, mindig fenyegetnek közben: vigyázz, ez valójában nem volna vicces. Eredeti és itt-ott jobbára a németekével rokon vonású megoldásaikban világossá teszik, hogy elbohóckodni semmit nem merünk/akarunk, egy poén vagy szimplán üt?s snittsor kedvéért nem adjuk magunkat. Vagy pofon vágunk, vagy keser?en röhögtetünk. Kelet-európai kép-pen, ahogy csak mi értjük.

Mégsem savanyú a sz?l?. Egyrészt annak révén, hogy a magyar hallgatók alkotásai ritka er?s öntudatról-öntudatból, határozottsággal beszélnek, kísérletezésük is a valódi tartalom szolgálatába állítva válik funkcionálissá (például Lendvai Ádám Novi Sad cím? kép-szétcsúsztatása-összeillesztése egyetlen snittben a háború utáni lehet?ségekr?l). Másrészt pedig egyes "elfajzott" lelkek azért nem állták meg, hogy csak a fricska kedvéért, örömb?l ne vezényeljenek egy rövid übertust. 

Így jutunk el a fajok közti kommunikációig is: Lehoczky Tamás Ez itt én vagyok cím? alkotása macskaszínészekkel készített werk, ahol a szerepl?k fegyelmezési és instruálási eszköze a dió, amit a rendez? odahajigál, így alkot "hiteles, valóságos, életb?l vett" pillanatokat a háztáji macskakolónia (valamint saját személye) mindennapjainak dokumentarista hajlamú feldolgozásában.

Az Emergeandsee szervezetet és a Trafót köszönet illeti azért, hogy ha csak egyetlen estére is (2003. március 29-én), de lehet?séget adott a kíváncsiaknak és a mozgóképben kifejez?knek a találkozásra. Lehet?séget a reakciókra, valamint a vetítés utáni személyes találkozásra, a (jó értelemben vett) dilettánsok kritikus megnyilatkozásaira. Kár, hogy csak évente egyszer.

www.trafo.hu
www.emergeandsee.org

 
 
Jelenleg 4 olvasó böngészik a Papiruszon

Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés