Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
A lelkiismeret halhatatlan teste (Képhatás)
Már a mozikban: Solaris
Szerző: I-Web.hu
2003. március 26. 16:00

Első pillanattól fogva világos, hogy Soderbergh mozifilmje nemcsak ismeri, hanem tiszteli is a jóval korábbi Tarkovszkij-féle filmfeldolgozást. Később kiderül, ismeri Stanislaw Lem eredeti történetét is, de Tarkovszkij precizitásával ellentétben ebből a szempontból hűtlen marad: egyszerűsítve és kommercializálva tálal.

A történetben Dr. Kris Kelvin pszichológus gépies ürességgel éli mindennapjait egészen addig, míg a Solaris nevű bolygó elemzésével megbízott négytagú kutatócsoport meg nem szakít mindenféle kapcsolatot a Földdel. Utolsó üzenetükben a megfigyelést végző állomás parancsnoka, Gibarjan kéri pszichológus barátja segítséget - zaklatott üzenete azonban rejtélyek sokasága, nem hajlandó semmilyen részletet elárulni a baj természetéről.

Mire a pszichológus megérkezik, barátja öngyilkosságot követett el és egy másik kutató is halott, az életben maradtak pedig (Snow és Gordon kutatók) első pillantásra paranoidnak tűnnek: környezetük elhanyagolt, viselkedésük zavaros, elidegenedett. Az ok pedig szerintük a Solaris, ez az egységes, hatalmas organikus tengervilág.

A felhasználási lehetőségeket kutató legénység ugyanis mintha maga is megfigyelt lenne, a bolygó megfigyeltje, ami (aki) az emberekben legerősebben jelentkező érzelmi megnyilvánulásokat megfoghatóvá teszi - látogatókat küld, az érzelmi impulzusok manifesztumait.

S megindul az élveboncolás. Kris Kelvin is látogatót kap, nemrég elvesztett felesége jelenik meg hús-vér emberként a szobájában, mintegy lehetőséget adva a bűntudattól szenvedő férfinak hibái kijavításához, lehetőséget adva újra a szerelemre. Azazhogy mégsem. A test, a vendég csupán annyit ér, csak annyit tud és úgy, ahogy Kelvin emlékeiben megmaradt. Öngyilkos hajlamú, kétségbeesett, esendő nőként. Akinek fizikai formája újra és újra megjelenik: halhatatlan testű lelkiismeretként.

Bár Lem klasszikusa több szálon és megvilágításban boncolja az emberi lélek határait, korlátait, Soderbergh ezt egyedül Kelvinen, az ő elvesztett szerelemért, az újrateremthető lehetőségért vívott kényszeres küzdelmén keresztül vállalja bemutatni. Ebbe az egyszerűsített olvasatba azonban mindent megpróbál belevinni. Feltárja férj és felesége kapcsolatát, érthetővé és világossá teszi a fájdalom okát, álomszerűen kivitelezett időugrásaiban kifejti azokat a momentumokat, amelyekre Tarkovszkij és Lem művében csak utalások történnek. Tarkovszkijénál egyszerűbben értelmezhetőre ("átlag mozinézőire") szabja az egész filmet.

Valószínűleg ezért fordulhat elő, hogy az előzmények alapos bemutatása után a "jövevény" személyiségét már csak elkapkodott pillanatokban ábrázolja. Talán megpróbált szabadabb teret adni a nézőnek abban, hogy saját belátása szerint értékelje a szituációkat, ehhez azonban kevés a támpont, kevés a vásznon bemutatott esemény, így válhat erőtlenné, a kelleténél hangsúlytalanabbá az újrateremtett feleség karaktere, noha az értelmezéshez roppant fontos volna. Nincsenek válaszok, csak választások - hangzik a film üzenete, kikerülhetetlenül kiemelve - csakhogy az alternatívák nem mutatnak messzebbre az ábrázolt szituációkon. Ezen a hiányon nem enyhít az óramű pontosságú és hatású dramaturgia, és a hatásosnak szánt befejezés sem.

Amiben azonban a film nem ismer kegyelmet, az a hangulata. Erőteljes tónusok, bizarrul hűvös vagy lehetetlenül meleg fények, szűk, behatárolt terek és konzervatív beállítások alapozzák meg a fojtogató hangulatot. Egyértelműen Tarkovszkij hatása a sötétben lassan mozduló, részletező kamera, amitől olyan érzésünk van, mintha az egész közeg, a helyszínek levegője fájdalmasan sűrű volna - egy pillanat alatt légüressé változik azonban minden, amint a bántóan erős fények kapnak hangsúlyt. Soderbergh, régebbi operatőr-rendezéséhez, a Traffichoz hasonlóan, itt is durvított tónusokkal és a fényekkel erősítené karakterábrázolásait, az a próbálkozás azonban csak a hangulatra van hatással.

Ám hibáival együtt kellemes, jóllehet rövid hatású filmet kap a filozofálgatásra kapható és hajlamos néző. Mind George Clooney, mind pedig a gyönyörű Natasha McElhone hitelesen teljesít, észrevétlenül alapoz és hat a zene, helyükön vannak a dicséretesen puritán díszletek, és bár a különleges effektusokra sem lehet panasz, azok sohasem hivalkodóak. Kiemelendő érdem, hogy a filmnek nincsen semmiféle hatásrontó felirata az elején; belépünk a történetbe, amelyet nem bevezet, hanem lezár a főcím: Solaris.
Többet mond ott, mintha az elején olvasnánk.

Főszereplők: George Clooney, Natascha McElhone, Jeremy Davies, Ulrich Tukur, Viola Davis, Shane Skelton
Zene: Cliff Martinez
Fényképezte: Steven Soderbergh
Írta: Stanislaw Lem regénye és Andrej Tarkovszkij filmje alapján Steven Soderbergh
Rendezte: Steven Soderbergh

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!