Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
A lelkiismeret halhatatlan teste (Képhatás)
Már a mozikban: Solaris
Szerző: I-Web.hu
2003. március 26. 16:00

Els? pillanattól fogva világos, hogy Soderbergh mozifilmje nemcsak ismeri, hanem tiszteli is a jóval korábbi Tarkovszkij-féle filmfeldolgozást. Kés?bb kiderül, ismeri Stanislaw Lem eredeti történetét is, de Tarkovszkij precizitásával ellentétben ebb?l a szempontból h?tlen marad: egyszer?sítve és kommercializálva tálal.

A történetben Dr. Kris Kelvin pszichológus gépies ürességgel éli mindennapjait egészen addig, míg a Solaris nev? bolygó elemzésével megbízott négytagú kutatócsoport meg nem szakít mindenféle kapcsolatot a Földdel. Utolsó üzenetükben a megfigyelést végz? állomás parancsnoka, Gibarjan kéri pszichológus barátja segítséget - zaklatott üzenete azonban rejtélyek sokasága, nem hajlandó semmilyen részletet elárulni a baj természetér?l.

Mire a pszichológus megérkezik, barátja öngyilkosságot követett el és egy másik kutató is halott, az életben maradtak pedig (Snow és Gordon kutatók) els? pillantásra paranoidnak t?nnek: környezetük elhanyagolt, viselkedésük zavaros, elidegenedett. Az ok pedig szerintük a Solaris, ez az egységes, hatalmas organikus tengervilág.

A felhasználási lehet?ségeket kutató legénység ugyanis mintha maga is megfigyelt lenne, a bolygó megfigyeltje, ami (aki) az emberekben leger?sebben jelentkez? érzelmi megnyilvánulásokat megfoghatóvá teszi - látogatókat küld, az érzelmi impulzusok manifesztumait.

S megindul az élveboncolás. Kris Kelvin is látogatót kap, nemrég elvesztett felesége jelenik meg hús-vér emberként a szobájában, mintegy lehet?séget adva a b?ntudattól szenved? férfinak hibái kijavításához, lehet?séget adva újra a szerelemre. Azazhogy mégsem. A test, a vendég csupán annyit ér, csak annyit tud és úgy, ahogy Kelvin emlékeiben megmaradt. Öngyilkos hajlamú, kétségbeesett, esend? n?ként. Akinek fizikai formája újra és újra megjelenik: halhatatlan test? lelkiismeretként.

Bár Lem klasszikusa több szálon és megvilágításban boncolja az emberi lélek határait, korlátait, Soderbergh ezt egyedül Kelvinen, az ? elvesztett szerelemért, az újrateremthet? lehet?ségért vívott kényszeres küzdelmén keresztül vállalja bemutatni. Ebbe az egyszer?sített olvasatba azonban mindent megpróbál belevinni. Feltárja férj és felesége kapcsolatát, érthet?vé és világossá teszi a fájdalom okát, álomszer?en kivitelezett id?ugrásaiban kifejti azokat a momentumokat, amelyekre Tarkovszkij és Lem m?vében csak utalások történnek. Tarkovszkijénál egyszer?bben értelmezhet?re ("átlag mozinéz?ire") szabja az egész filmet.

Valószín?leg ezért fordulhat el?, hogy az el?zmények alapos bemutatása után a "jövevény" személyiségét már csak elkapkodott pillanatokban ábrázolja. Talán megpróbált szabadabb teret adni a néz?nek abban, hogy saját belátása szerint értékelje a szituációkat, ehhez azonban kevés a támpont, kevés a vásznon bemutatott esemény, így válhat er?tlenné, a kelleténél hangsúlytalanabbá az újrateremtett feleség karaktere, noha az értelmezéshez roppant fontos volna. Nincsenek válaszok, csak választások - hangzik a film üzenete, kikerülhetetlenül kiemelve - csakhogy az alternatívák nem mutatnak messzebbre az ábrázolt szituációkon. Ezen a hiányon nem enyhít az óram? pontosságú és hatású dramaturgia, és a hatásosnak szánt befejezés sem.

Amiben azonban a film nem ismer kegyelmet, az a hangulata. Er?teljes tónusok, bizarrul h?vös vagy lehetetlenül meleg fények, sz?k, behatárolt terek és konzervatív beállítások alapozzák meg a fojtogató hangulatot. Egyértelm?en Tarkovszkij hatása a sötétben lassan mozduló, részletez? kamera, amit?l olyan érzésünk van, mintha az egész közeg, a helyszínek leveg?je fájdalmasan s?r? volna - egy pillanat alatt légüressé változik azonban minden, amint a bántóan er?s fények kapnak hangsúlyt. Soderbergh, régebbi operat?r-rendezéséhez, a Traffichoz hasonlóan, itt is durvított tónusokkal és a fényekkel er?sítené karakterábrázolásait, az a próbálkozás azonban csak a hangulatra van hatással.

Ám hibáival együtt kellemes, jóllehet rövid hatású filmet kap a filozofálgatásra kapható és hajlamos néz?. Mind George Clooney, mind pedig a gyönyör? Natasha McElhone hitelesen teljesít, észrevétlenül alapoz és hat a zene, helyükön vannak a dicséretesen puritán díszletek, és bár a különleges effektusokra sem lehet panasz, azok sohasem hivalkodóak. Kiemelend? érdem, hogy a filmnek nincsen semmiféle hatásrontó felirata az elején; belépünk a történetbe, amelyet nem bevezet, hanem lezár a f?cím: Solaris.
Többet mond ott, mintha az elején olvasnánk.

F?szerepl?k: George Clooney, Natascha McElhone, Jeremy Davies, Ulrich Tukur, Viola Davis, Shane Skelton
Zene: Cliff Martinez
Fényképezte: Steven Soderbergh
Írta: Stanislaw Lem regénye és Andrej Tarkovszkij filmje alapján Steven Soderbergh
Rendezte: Steven Soderbergh

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény