Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Díjazott alternatív (Életrajz-tár)
Beszélgetés Pintér Bélával
Szerző: Szabó Edit
2003. április 15. 12:40

- Tizenhét évesen kerültél az Arvisura Színházba.  Soha nem gondoltál arra, hogy felvételizz a színművészetire?

- Az Arvisura komoly stúdió volt, ahol nagyon jó műhelymunka folyt. Már a felvételin sem verseket mondtunk, hanem helyzetgyakorlatokban kellett bizonyítani a rátermettségünket. Rám nagy hatással volt, hogy ennyi mindent ki lehet fejezni testtel, hogy a fizikai jelenlét a színpadon sokszor erősebb, mint a verbalitás. Olyan elementáris erejű volt az egész, hogy eszembe se jutott a főiskola. Csodálkoztam is, amikor néhányan csillogó szemmel és vágyódva beszéltek a Színművészetiről, mert én tényleg nem vágytam oda soha.

- Mi az, amit a későbbi művészi pályádon megőriztél mindabból, amit az Arvisurában tanultál?

- Ha valaki látott Arvisura-előadást, bizonyára felfedezi a hasonlóságot az én előadásaim és Somogyi István rendezései között. Somogyi jellegzetesen összemosta a síkokat, ez nagyon jól érzékelhető volt például A Mester és Margarita című előadásunkban, ahol a báli jelenet összeolvadt Júdás meggyilkolásával. A síkoknak ezt a szokatlan kezelését én is gyakran alkalmazom az előadásaimban. Nem csupán az Arvisurában, hanem mindenhol, ahol dolgoztam, nagyon tanulságos volt megfigyelnem, hogyan alakul ki egy társulat, mire kell figyelnie egy társulatvezetőnek. Ha nincs személyes kontaktus, vagy ha úgy tetszik barátság a csoport tagjai és a társulat vezetője között, az soha nem vezet jóra, mint ahogy az sem, ha a csoport vezetője a csoport tagjait saját önmegvalósítása eszközeiként kezeli.

- Színésznek indultál. Mikor kezdtél rendezni?

- A Népi rablét volt az első saját produkcióm, amit 1998-ban hoztunk létre a Szkénében, de rendezői feladatokat már korábban is kaptam. Egy időben sokat dolgoztam az Artusban Goda Gáborral, aki kifejezetten igényli, hogy a színészei ne csak az előadás szereplőjeként vegyenek részt a munkában, hanem gondolkodjanak is a darabról. Rengeteget beszélgettünk már akkor is, amikor a Noé trilógián dolgoztunk, később a Hófehérke és a Don Quijote című előadásokban pedig konkrét rendezői feladatok is hárultak rám. Ekkor éreztem először azt, hogy talán jó lenne létrehozni egy önálló produkciót.

- Vagyis megírni és megrendezni egy darabot?

- A Népi Rablétben nem voltak dialógusok, egyetlen hosszú monológ az egész. A Kórház Bakony első próbáján viszont azt kértem a színészektől, hogy improvizáljanak egy kórházi helyzetre. Csak amikor elkezdtük a munkát, akkor jöttem rá, hogy én magam se szeretek improvizálni, és a többieket sem teszi maradéktalanul boldoggá a lehetőség. Kevés volt az időnk, lépni kellett, ezért hazamentem, este 8-kor leültem, és reggel 8-ra megírtam az egész kórház-jelenetet. Azóta én írom a darabjainkat.

- Hogyan születik meg benned egy előadás? A téma van meg először, vagy elképzelsz egy erős színpadi képet, és ahhoz keresed meg a történetet?

- Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja magában azt, ami őt leginkább foglalkoztatja. Négy éven keresztül a saját, személyes témáimat dolgoztam fel a színpadon. Az idei évad előadása, a Parasztopera az első, ahol elsősorban a formát találtam izgalmasnak. Persze így is személyes közöm van hozzá, hiszen rajongok a népzenéért, s nagyon érdekelt, hogyan lehetne létrehozni egy népzenén alapuló operaelőadást.

- Miért kezdtél el a népzenével foglalkozni?

- Nem sokkal azután, hogy az Arvisurába kerültem, megkezdtük a Magyar Elektra című előadás előkészületeit. Gyimesi táncot kellett táncolnunk, elmentünk hát táncházba, hogy megtanuljuk. Emlékszem, sokan kényszernek érezték ezt, számomra viszont meghatározó élmény volt. Annyira megszerettem ezt a világot, hogy éveken keresztül táncházakban töltöttem az estéimet. Abban az időszakban két dolog jelentett nekem igazán sokat: a színház és a népi kultúra. Ennek hatására jelenik meg ma is minden előadásomban a népzene és a néptánc.

- 33 éves vagy. Gondoltad volna tíz éve, hogy most itt fogsz tartani?

- A rendezés egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Egyszerűen csak egyre jobb színész és egyre jobb színházi ember szerettem volna lenni, egyre feljebb és feljebb jutni valamiféle általam elképzelt "minőségi ranglétrán". Aztán elérkezett egy pont, amikor úgy éreztem - remélem, nem tűnik nagyképűségnek -, hogy már nem tudok tovább fejlődni csak akkor, ha a saját lábamra állok, és a saját elképzeléseimet próbálom megvalósítani. 

- Azóta eltelt pár év, és idén átvetted a Jászai Mari-díjat...

- Nagyon büszke vagyok rá. Nem gondoltam, hogy valaha megkapom, bár tudom, máskor is felterjesztettek már. Tudomásom szerint Terhes Sanyival mi vagyunk az elsők, akik az alternatív színházi világból érkezve Jászai Mari-díjat kaptunk. Viszonylag reálisan szemlélem a világot, s amikor ráléptem erre az útra - és eldöntöttem, hogy főiskolai végzettség nélkül próbálom megvalósítani a színházi elképzeléseimet -, tisztában voltam azzal, hogy nehéz feladatra vállalkozom. Úgy képzeltem, a közönség szeretetén kívül semmiféle elismerést nem kaphatok majd, hiszen azt tapasztaltam, a szakma többnyire igyekszik a periférián tartani a főiskolát nem végzett pályatársakat. Ez a díj azt mutatja, változik ez a szemlélet, és ennek nagyon örülök.

- Aki megnézi a Pintér Béla-produkciókat a Szkénében, professzionális színvonalú előadásokat lát. Nem érzed magad rosszul attól, hogy rád nyomták az alternatív bélyeget?

- A társulati tagok többsége nem végzett Színművészeti Főiskolát, ezért alternatív színházként tartanak nyilván bennünket. Ez csak annyit jelent, hogy nehezebben jutunk állami támogatáshoz, ami érthető, hiszen ha a kultúrát kell támogatni, az adófizetők pénzét nyilván olyan helyre adják, ahol szakemberek dolgoznak. Nehéz bebizonyítanom, hogy szakembere vagyok a saját területemnek, ha nincs róla papírom. Kemény, néha kilátástalannak tűnő harc, de nincs más választásom, hiszen ez a hivatásom. Azt remélem, hogy a Jászai-díj hatására legközelebb a NKÖM színházi támogatási keretéből annyival több pénzt kapunk, hogy ne kölcsönökből kelljen kifizetnem a munkatársaimat. Véleményem szerint az előadásaink színvonala is azt igazolja, hogy ezt a támogatást megérdemelnénk. Abban már kevésbé hiszek, hogy egyszer annyi pénzt keresünk, amiből normálisan meg tudunk élni - s nem is hogy úri módon, csak állandó anyagi problémák nélkül.

http://www.szkene.hu/nyito.htm

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!