Információink szerint Melis György is azok között van, akik a jöv? héten átveszik a Mester M?vész oklevelet és a vele járó apanázst élvezik halálukig. Jó helyen lesz a pénz, és biztosan nem tévedek, ha azt jósolom, ezt is valamilyen díjra, vagy ösztöndíjra fordítja majd.  Mert Melis szerény, s?t puritán ember, amikor a legfoglalkoztatottabb énekes volt, a hétköznapokon akkor is vászon nadrágban és kockás flanelingben menüt evett az Operaházzal szomszédos m?vészklubban. Aztán díj alapított, amelyet minden esztend?ben az évadnyitó társulati ülésen annak az operaénekesnek adnak át, aki legszebben, legérthet?bben énekelnek magyarul. A nyelv számára, aki annyi híres szerepet szólaltatott meg eredeti nyelven: olaszul, franciául, oroszul, az anyanyelv mindíg rendkívül fontos volt. Tisztán, példamutatóan lényegretör? módon fogalmazott prózában is és tisztán énekelt mindig.

A Sevillai borbély

Kis szerepben debütált a Magyar Állami Operaházban, 1949-ben Morales volt a Carmenben. 1955-ig fokozatosan vette birtokba a könnyebb lírai bariton szerepeket, 1955-ben pedig a Don Giovanni címszerepében mutatkozott be. Szellemileg rabság, m?vészileg aranykor volt ez, Melist talán elragadta volna nemzetközi operaélet,  ha nincs bezárva Magyarországra.? azonban itt lett páratlan nagysággá, nemzedékek kedvelték meg a m?fajt, ha A varázsfuvolában Papapagenóként, a Gianni Schicchi címszerepében lépett színre, vagy A cseng?ben, amelyben mint Enrico néhány percen belül - mint frenetikus átváltozóm?vész - három más alakban ?fokozza a helyzetet?. A cseng? szerencsére mágnesszalagra került, Melis nem mellesleg a szép emlék? Zenés Tévészínház egyik kiemelked? egyénisége volt.

Vele készült a Rita, a Bánk bán, a Falstaff képerny?s változata. No, meg A sevillai borbély. Nemcsak Rossini m?vében, hanem a Mozart m?ben, a Figaró házasságában is megformálta Almaviva gróf furfangos ?tettestársát?. Volt gáláns úr és volt  szolga - magyar operaélet másik fénykorában, amikor Lamberto Gardelli irányította az olasz repertoár felújításait,  sorra elénekelte a fontos Verdi bariton szólamokat, az Aidában, A végzet hatalmában, Az álarcosbálban, az Othellóban, a Don Carlosban, a már említett Falstaffban és a Traviatában - az id?sebb Germont szerepe nem túl hálás feladat, Melis ?embert faragott bel?le. És ki ne felejtsük a kékszakállú herceget, Bartók operáját. Dal és oratóriuménekesként mutatkozik meg az anyanyelvhez köt?dése más oldalról, hallgassák csak meg Bartók Cantata Profanájának lemezfelvételét, és amint a mesebeli szarvasok, közeljutnak a tiszta forráshoz.