Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Ez az igazi női szerep (Színház)
Fullajtár Andrea Nasztaszja Filippovnáról és civil hangulatokról
Szerző: Zöldi Gergely
2003. május 14. 14:35

-

A Félkegyelműben
(Szilágy Lenjke fotója)

Nyilván olvastad a regényt valamikor. Újra elővetted, mielőtt elkezdtétek a próbákat?


- Nem. Elsősorban azért nem, mert ez a könyv nekem hatalmas élmény volt anno, gimnáziumi éveim alatt. Állandóan ezt olvastam, első valódi szerelmem sem hús-vér ember volt, hanem Miskin herceg.

- Ezt komolyan mondod?

- Abszolút. Beleszerettem, ő lett a férfi-ideálom.

- Akadt már valós személy, aki megközelítette?

- N
em. Ilyen angyali típusú férfival sajnos soha nem találkoztam.

- Kibírnál egy ilyen embert?

- Lehet, hogy nem bírnám ki, de akkor is szeretnék vele találkozni. Amikor újra meg újra elolvastam a könyvet, mindig drukkoltam, hátha most sikerül nekik a közös élet. Most viszont szándékosan nem akartam újra beletemetkezni a regénybe. Féltem, hogy azzal szembesülök: mennyi minden nem fér bele egy színpadi adaptációba.

- Mit jelent ez Nasztaszja Filippovna konkrét esetében? Legalábbis az olvasmány-emlékeidhez képest...

- Az volt az érzésem, hogy ez a nő a regényhez képest kicsit egyszerűbb karakter lett. Szétszórt, csapongó lélek, a legfontosabb tulajdonsága a kiszámíthatatlansága. Ennek megértéséhez azonban én a nézőt talán jobban informálnám arról, hogyan élt ez a nő korábban. Innen jutott el odáig, hogy ilyen hisztérikusan szakít kitartójával. Jobban megmutatnám a gazdagságát, a szalonját is - hogy lássák, miről mond le ez a nő, amikor kilép addigi életéből. Mivel azonban a mi adaptációnkban az ő előéletére és társadalmi hátterére kevés utalás történik, számomra borzalmasan nehéz a miérteket eljátszani. Ha volt nehéz szerepem eddigi életemben, hát ez bizonyosan az.

-
A Tartuffe-ben, Dorine szerepében
Pedig nem meglepő, hogy rád bízták...
- Azért a színészi pálya mindig akkor szolgál meglepetésekkel, amikor az ember nem gondolná. Kiírnak a próbatáblára egy szerepre; az igazgató, a rendező és én magam is azt gondolom, hogy alkalmas vagyok rá. Mégis kiderülhet, hogy nem adja magát elsőre, esetleg nincs hozzá elég tapasztalatom. Ehhez a szerephez elölről kellett kezdenem mindent - és ez nagyon jó. Különösen sokáig kínlódtam a megfelelő hangok, gesztusok keresgélésével. Ekkora női szerepet még sohasem játszottam. Azok a figurák, amelyek eddig megtaláltak, valamilyen szempontból az alkatomtól távolabb álltak: idősebbek voltak, vagy sérültek, hajléktalanok - mindig volt valami karakterjegy, amiben meg tudtam kapaszkodni. Ez egy igazi női szerep: az egész személyiséged benne van, mégis természetesen kell játszani, nem szabad rátenni kiagyalt dolgokat. Az az érzésem, hogy ebben csak a koncentrált állapot segít, nem pedig kitalált mozdulatok, hanglejtések. Azok inkább a karakterszerepekben működnek. Itt egy személyiségnek kell. Nehéz. Az előadás végére nagyon fáradt is leszek.

- Végigjátszod magadban, amin ez a nő keresztülment, mire belépsz az előadásba?

-
Nem magát a lelkiállapotot pörgetem végig, hanem ott vannak az agyamban a helyzetek, amikbe kerülök... A kiszámíthatatlanságot ugyanis csak egyfajta módon lehetséges megjeleníteni: ha minden pillanatban tudod, hogy mit akarsz eljátszani. Váratlan hangulatváltásaim nekem is vannak. Egyik pillanatról a másikra lesz nagyon jó, nagyon rossz kedvem, vagy fordulok teljesen magamba.

- Kell ez ahhoz, hogy színpadon eljátsszon valaki egy ilyen nőt?

- Biztos, hogy kell. Nyilván mindenki azért vonz magához szerepeket, mert valamelyik tulajdonsága hívja őket. Eszébe jut a rendezőnek egy figuráról. De nem gondolom, hogy egy színésznő civil személyiségének feltétlenül tartalmaznia kell azokat a jegyeket, amelyeket a színpadon eljátszik. Inkább a lelkét kell úgy alakítania, hogy beleférjenek ezek a tulajdonságok.

- Civilben jóban lennél ezzel a nővel?

- Szerintem igen. Nyilván én is tudnék neki mondani egy-két dolgot. De mégis azt gondolom, lényeges válaszokat adna, ha életem bizonyos részleteit felfedném előtte. Biztos, hogy érdekesen látná azokat a helyzeteket, amelyekben élek.

A talizmánban,
Von Cypressenburgné
szerepében
- És te hogyan látod az ő helyzetét?


- Nasztaszja legalább annyira tiszta, őszinte és istenes lény, mint Miskin herceg. Csakhogy olyan élete volt, hogy mindez elnyomódott benne. Sok mindent tönkretettek benne azok, akik úgymond a pártját fogták. Mire felnőtt, lelkileg és testileg százszorosan megerőszakolták. Miskin az egyetlen, aki azonnal meglátja benne, hogy ő nem olyan, mint amilyenné tették. A próbaidőszak alatt folyamatosan az járt a fejemben: akármennyire nő, akármennyien akarják megszerezni - ő az életéből nem ezt tartja fontosnak, hanem azt, ami belül van, ami Isten felé fordul. Ezért tud leszámolni sok mindennel és kilépni - miközben tudja, hogy ezt ingyen nem adja az Isten. Végig kell mennie egy úton, ami nyilvánvalóan a halálba vezet.

- El tudnád magadat képzelni egy ilyen helyzetben?
-
Nagyon is. Mindig nehezen viseltem, ha bárki a személyiségemmel ellenkező irányba próbált befolyásolni. Pontosan tudtam, mik azok a helyzetek, amikbe nem vagyok hajlandó belemenni. Az a személyiség, ami nekem megadatott, kikövetel magának egy fajta életet, utat - és aki erről le akart téríteni, azzal azonnal szakítottam.

- Hogyan fér ebbe bele a rendező akaratának végrehajtása?

- Nekem az az első és legfontosabb, amit játék közben érzek a színpadon. Ha az én véleményem és a rendezőé egyezik, akkor elhiszem, hogy sikerült valami. Ha ez nem így van, magamban keresem a hibát: játszottam valamit, ami mögött nem volt tiszta gondolat. Ha a rendezőnek mégis tetszik, ez még nem nyugtat meg, mert tudom: nem voltam biztos benne, mit játszom.

- Mit teszel, ha te jónak érzel valamit, a rendező viszont nem?

- Gond csak akkor van, ha valójában én azt játszom, amit kért, csak épp magamból fogalmazva, ő pedig pontosan azt várja, amit megálmodott. Ilyenkor harcolunk a megoldásért. De Major Tamás is megmondta: a színház nem szelíd intézmény. Végső soron a rendező szava dönt.

- Tehát ha minden kötél szakad, megadod magad?

- Egyetlen más megoldás van: visszaadni a szerepet. Ezt egyetlen egyszer vetettem fel, amikor éreztem, képtelen vagyok eljátszani, amit kérnek tőlem.

- Ki győzött?

- Én. Játszhattam másként.

A Kés a tyúkban,
a napszámos szerepében

- Félsz a modorosságtól?

- Feltétlenül figyelni kell rá. Első és legfontosabb modorosságom a főiskola óta az, hogy színpadon szituációkat mindig drámaibban fogok fel, mint amilyenek.

- És az életben?

- Az életben változó, de ott is előfordul. Színpadon viszont rendszeresen visszaköszön. Ilyenkor nyugtatom magam, nem kell egy jelenetben feltétlenül hatvanszor kiborulni, mindenbe belehalni. Egy mondatot simán is el lehet mondani. Jó helyzetben, a rendező, a partnerek és a próbafolyamat segítségével ezek el tudnak felejtődni - de mégis újra meg újra drámaian indulok neki a szerepeimnek.

- Mennyire segítettek ebben az előadásban a partnereid: különösen a két férfi, Fekete Ernő (Miskin) és Nagy Ervin (Rogozsin)?

- A mai pillanatig látomás-szerű élmény nekem, amikor az Ivolgin-szalonban ott áll előttem Miskin, akiről még nem tudom, kicsoda, és hirtelen megérkezik Rogozsin. Ebben a pillanatban mindig megjelenik bennem egyfajta bizonytalanság, melyik férfi miért fontos az életemben. Bármelyiket választja Nasztaszja Filippovna, mindenképp a halálba megy. Ez olyan pillanat az előadásban, amikor igazán érzem a kettőjük erős hatását.

- Van olyan, hogy a színész megtud magáról dolgokat egy szerep kapcsán?

- Persze. Én például most azt tudtam meg, hogy mennyire gyáva tud lenni az ember, amikor egy bizonyos helyzetben minden szem rászegeződik, és azt várja, lépjen már valamit. Ennyire végletes helyzetben nem voltam még életemben, de érzem, mekkora erő kell ahhoz, hogy az ember ilyenkor döntsön, kimondjon valamit. És ha megtette, az összes energia kiszáll belőle. A premier környékén a civil életemben is labilis idegállapotba kerültem. A barátom szólt is: ez nem te vagy, nem te beszélsz, a színházból hozod magaddal. Elviselhetetlenné váltam.

- Mégis megérte?

- Hosszú távon azt gondolom, hogy ez a szerep számomra nagyon hasznos. Megkínlódtam vele, és sokat tapasztalok általa a szakmámról. Őszintén szólva minél többet kínlódom egy alakítással, annál inkább érzem, hogy érdemes nekem ezt a pályát csinálni.

- Milyen állapotban vagy egy Idióta-előadás után?

- Változó, az előadástól, a közönségtől is függ. Mindjárt megyek a színpadra, majd felhívlak utána, hogy milyen állapotban vagyok.

Felhívott. Jó kedve volt. Aznap este Fullajtár Andrea megint egy lépéssel közelebb került Nasztaszja Filippovnához.

Az idióta következő előadásai a Katona József Színházban: május 14-én, 16-án, 20-án, június 2-án. 

 

 

 

 
 
Jelenleg 2 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!