Zalán Tibor

artitura: Hogyan lesz valaki gyermekszínműíró?

Zalán Tibor: Első gyerekdarabomat, a Rút kiskacsát megélhetési célzattal írtam. Fábri Péter, a Kolibri akkori dramaturgja megkérdezte tőlem egy tanácskozás szünetében, hogy akarok-e egy gyerekdarabot írni, megfizetik. Rábólintottam. A próba olyan jól sikerült, hogy ez a mű most is fut a Kolibri műsorán. Később ugyanitt dramaturg-üresedés volt, rám gondoltak. Azóta foglalkozom rendszeresen a gyerekdarabokkal.

- Mire kell figyelni írás közben?

- Ezt a műfajt nem tudja rutin működtetni. Eddig főként adaptációkat írtam, ezért is nehéz volt ez a mostani munka. A gyerekdarab mindenkor kihívás, mert el kell kerülnöd a gügyögést, egyúttal meg kell úsznod a felnőttek felé elkacsintgató poénkodást. Valahogy vissza kell változnod gyerekké, vagy legalábbis visszaemlékezni arra, hogy a gyerekeid mit szerettek, ha olvastál nekik esti mesét.

- Milyen a gyerekközönség?

- A gyerekszínház számunkra még mindig alig ismert és meglehetősen kegyetlen közeg, de a tisztaság jelzése is. A gyerek csak néz, és ami nem tetszik neki, azt elutasítja. Pontosan jelzi, ha valami nem stimmel a munkámmal. Ilyenkor a gyerek lökdösődik, köpköd, enni kezd a nézőtéren. A családi színház nehéz műfaj, egyszerre kell megfelelni kétféle igénynek, és ha csak nem nagyon jó a darab, vagy nincs egy-két csinos színész-színésznő, a mama-papa hamar elunja magát, és tönkreásítja az előadást.

- Mennyire jelenik meg a hétköznapok világa a gyerekdarabokban?

- A gyerekek és a felnőttek világa nagyon különböző. Én magam szeretem, ha egy darabban különféle konfliktusok vannak, de a gyerekeknek még nehezebb a komoly konfliktuskezelés. Az európai gyerekprodukcióknál ez kissé másképp fest, ott valódi napi konfliktusok is felvihetők a deszkákra. Nálunk főképp meseadaptációk jelennek meg a színpadon, ami szintén fontos műfaji megoldás, de például a halál, a válás, a kegyetlenség vagy erőszak kérdésével szinte egyáltalán nem foglalkozunk. Nyugaton pedig efelé orientálódnak régen, és ez nagyon fontos szemléleti különbség.

- Milyen volt az Angyalok fogadtatása?

- Nem akarnak elmenni haza az előadás végén a gyerekek, felkiabálnak a színpadra, őrjöngenek, integetnek. Alexa Károly kritikus, aki nem arról híres, hogy galamblelke volna, ha irodalomról, írott munkáról van szó, megnézte a darabot, és azt mondta utána nekem, irigyellek, mert láttam ezeket a csillogó gyerekszemeket előadás közben, és azt éreztem, hogy ezt neked köszönhetik. Az is fontos visszajelzés, hogy hetekkel előbb elkel az összes jegy.

- Felnőtt színházlátogatói szemmel is parádés a darab szereposztása...

- Nem tudtam, kik fognak játszani a darabomban, csak hogy Gomulka házmester Nagy Zoltán lesz, aki harminc éve barátom, és így a szerepet az ő délceg termetére írhattam. Azután kiderült, hogy Galkó Balázs is játszik az Angyalokban, ez emlékezetes történet volt. Odapenderült elém a Pécsi Színházi Találkozón egy sorban állásnál, és annyit mondott: "A kéményseprő fekete, de fehér a teje." Nem értettem, mit akar ezzel. Látva értetlenségemet, a színészek kegyetlenségével demonstratívan elismételte még egyszer, majd még egyszer, és amikor zavaromban már verejtékezni kezdtem, nevetve oldotta fel játékának titkát: "Én leszek a kéményseprő a darabodban. Egy dalt mindenképpen kérek, de a szöveg lehet akár ennyi is".

Kapcsolódó írásaink:
Zalán Tibor Bárka-díjat kapott
Angyalok a tetőn az Új Színházban

Következő előadás március 2-án vasárnap 11 órakor az Új Színházban.