Rakovszky Zsuzsa

"Írtam ezeket én, Ursula Binder, született Ursula Lehmann, vénségemnek és nyomorúságomnak napjaiban, az Úrnak 1666-ik esztendejében...elmúlt életemnek, kiváltképp gyermek- és ifjúkoromnak dolgairól." - olvashatjuk a könyv els? soraiban. A történet a XVII. században játszódik, a t?zvészek, pestis járványok korában, amikor a felvidéki, illetve  nyugat-magyarországi városok polgárai még javában ingadoztak az erdélyi fejedelemségek és a bécsi udvar között. F?h?sünk Ursula, azaz Orsolya siralmas körülmények között él?, tanulatlan némber, aki születése pillanatától magán viseli a balsors végzetes jegyeit.

Az önéletírásnak is tekinthet? regény soraiból megtudhatjuk, hogy Orsicska furcsa körülmények között látta meg a napvilágot, anyja már szíve alatt hordta, mikor frigyre lépett az ifjú patikussal, Lehmannal. Orsicska gyermeki rajongással szereti apját, ám a meghitt kapcsolat anyja elvesztése után furcsa, egyoldalú vonzódásba csap át. Miután apja elmeséli ?lányának? származását, félreérthetetlen jelekkel adja tudtára iránta érzett testi vonzódását. A világtól undorodó, kétségbeesett Orsicskának hamarosan apja új feleségével is meg kell vívnia saját harcát, aki - a sors fintoraként vagy szándékosan - korban és nevében is h? mása.

Az egyéni tragédiát fokozza, hogy a L?csét feldúló Bocskai katonák egyike er?szakoskodik a szemrevaló fiatal teremtéssel, aki kés?bb, mikor keresztanyja bohókás unokaöccsét?l valóban terhes lesz, úgy meséli el apjának: a katona volt megrontója. Lehmann, aki testvére halála után megörökli az ödenburgi (magyar nevén soproni) családi patikát, próbálja menteni a menthet?t. Mivel fiatal feleségének egy sajnálatos medvebaleset folytán úgysem lehet gyermeke, a kis "fattyút" magukhoz kívánja venni, mégpedig úgy, hogy a vizslató szemekt?l távol, már Ödenburgban szülessen a gyermek. Felesége azonban nem lesz b?npártolójuk, nem fogadja el sajátjának a gyermeket, ezért az Ödenburgba vezet? úton megszökik férjét?l. Hamarosan azonban érkezik a hír: rablók eltévedt golyója végzett a lánnyal. Orsicska, sodródó, "kallódó" h?sünk végérvényesen csapdába esik, új környezetében kénytelen a feleség szerepkörét magára er?ltetni, és mintegy 17 évig viselni az ezzel járó terheket.

Ursula Binder életének els? pillanatától kezdve árnyéka önmagának, képtelen kilépni a rá osztott engedelmes gyermek, kés?bb feleség szerepéb?l. Amolyan hulló falevél, melyet a történelem és sors viharai tépáznak, sorsának alakulása legkevésbé tetteinek, inkább a végzet szeszélyes játékának köszönhet?. A motívumok által s?r?n átsz?tt regényben a t?z tisztító ereje, az álmok szabad képzelgései s?r?n felbukkanó jegyként ismétl?dnek.

A leger?sebb és legjobban kibontott, s?t: címként is választott kígyómotívum a könyv megjelenése óta rengeteg fejtörést okozott a kritikusoknak. A regényben több szerepl? szájából is elhangzott az ?srégi népi bölcsesség, miszerint ?az áspiskígyó a tulajdon árnyékának látására minden ok nélkül felindul?. Ez a felindulás, önmaga érdekeinek érvényesítése aligha értelmezhet? Orsicskára, a b?rét levedl?, új ?ruhában?, új szerepben felt?n? kígyó-jelkép annál inkább. A kígyó megjelenése valamely b?nbeesés sugalmazója is, testének már-már jelentéktelen árnyéka a vak végzett?l való szabadulás lehetetlenségének jelképeként értelmezhet?.

A regény utolsó fejezetében Orsicska is találkozik egy kígyóval. A lelke minden rezdülésére figyel? f?h?sben ez a találkozás a hasznavehetetlenség kínlódó érzésével párosul: ?Dermedten álltam, várva, hogy árnyéka után az eleven állat testének hidegét s fogának marását is ott érezzem csupasz b?römön?azonban?közönyösen elfordította rólam a tekintetét, mintha eldöntötte volna, hogy semmi hasznomat nem veheti, s eliramlott a f? között.?

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka, Magvet? Kiadó, Budapest, 2002. 467 oldal    

Ha szeretné megrendelni a könyvet, kattintson ide: http://www.fo.hu