 |
|
|
|
 |
 |
Spejbl és Hurvinyek a 21. századba megy (Archívum)
A cseh bábm?vészet gy?jteményes kiállítása Prágában
|
| Szerző: Reg?s Csilla
2003. február 28. 09:31
|
 Talán nincs is olyan magyar tévénézõ, aki ne tudna kapásból néhány régi csehszlovák rajzfilmfigurát felsorolni. Ha meg jobban belegondol, talán több is eszébe jut Moha és Páfránynál, Kisvakondnál, Biga-csigánál. Ám talán hasonlóan meghatározó élmény volt látni a 70-es, 80-as évek bábfilmjeit a tévéképernyõn. Esténként (de fõleg a hétfõi adásszünetben) a gyerekek ráadást vehettek esti mesébõl, hogy a csehszlovák adón is megnézzék a már itthonról jól ismert mesék valamelyikét. Mi több, a szlovákiai síeléskor nélkülözhetetlen szókészlet néhány darabját is itt rögzítették.
Ma már, hogy kinyílt a világ, nemcsak a magyar kisgyerekek csodálhatják a valamikori csehszlovák, ma cseh bábszínházi elõadások gyöngyszemeit. Az egyébként méltán híres cseh bábmûvészet a sok érdeklõdõ reményében eddig közönség elõl elzárt darabokat állított ki a most rendezett kiállításon.
Jiøí Trnka, aki a cseh mûvészek közül külföldön talán a legismertebb, játékával és bábjaival generációkat szórakoztatott. Mûvészete hosszú idõre kapcsolta össze a zene a marionett és a cseh népmûvészeti elemeket. A Prágai Várban kiállított bábfigurák között ott van a Vitéz László történetére kísértetiesen emlékeztetõ 18. századból való bábfigura páros is, akik 250 évesre tehetõ korukkal alighanem a legidõsebb kiállított figurák közé tartoznak.
 Az alkalmanként közel száz éves figurák a marionett színház legrégebbi megmaradt darabjai, abból a korszakból, amikor a vándorszínészek ekhósszekérrel járták a vidéket, és a darabok nem íródtak, hanem költõdtek, vagyis dramaturgiájuk, szövegeik apáról fiúra szálltak. A zsinórón mozgatott, fából készült figurák rugalmas mozgása a színészek játékával keveredett, sajátos mûfajt alakítva a vándor bábszínház történetében.
Érdekesség, hogy csak késõbb, a 18. századra tehetõ azoknak a báboknak és díszleteknek a használata, melyek már paraván elõtt, színészek megjelenése nélkül zajlottak. A figurák kisebbek, negyven centiméter körüliek lettek, a könnyebb mozgathatóság érdekében. A kiállításon megjelent néhány otthoni bábszínház is, ugyanebbõl az idõbõl.
A második világháború elõtti idõszakban a csehszlovák bábmûvészet különösen inspiratív volt. A mostoha körülmények közt dolgozó mûvészek ekkor maguk készítették bábfiguráikat. A 19. századig univerzálisnak mondható európai bábmûvészet azonos alakokat használt. Ahogy a cseh Spalicek, úgy Vitéz László is vándorfigura. A kicsit bohókás, jószándékú, de balga figura természetét örökölte a csehek mára már hagyományossá vált bohócsapkás alakja, Kaspárek, aki nemcsak a bábmûvészetben honosodott meg, hanem késõbb filmen és színházban is felbukkant.
Kapcsolódó honlap: www.spejbl-hurvinek.cz
|
| |
| |
 |
|
Jelenleg 3 olvasó böngészik a Papiruszon |
Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés
|
 |
