Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Tatjána a pályám csúcsa (Archívum)
Beszélgetés Hágai Katalinnal
Szerző: Albert Mária
2003. február 14. 10:15


artitura: Ennyi szereppel, elismeréssel a háta mögött, felismerik az utcán?

Hágai Katalin: Nem, de nem is szeretném. Manapság egyébként sem ismerik annyian a kultúra
képvisel?it, mint régen. Most azok népszer?ek, akik a televízió sorozatokban láthatók. Nem vagyok sztártípus. Számomra az a fontos, hogy a színpadon jól teljesítsek. Meglehet?sen kritikus vagyok magammal szemben, így minden el?adás után végiggondolom, mi nem volt tökéletes, min kell még dolgoznom. S az a tapasztalatom, ha önmagamnak megfelelek, azt a közönség is észreveszi.

- Hogyan kanyarodott az élete a tánc felé?

- Négy-ötéves koromtól kezdve m?vészi tornára jártam, ott mondták, hogy inkább táncos alkat vagyok, mint tornász. Akkor még nem sokat tudtam a táncról, de éreztem, hogy nagyon szeretném kipróbálni. Felvettek a balettintézetbe, ahol csodálatos éveket töltöttem el. Nagyon kemény munka volt, de tartást kaptunk, ami egész életünkre kihat. Délel?ttönként szakmai órák, délután iskola, este pedig próbák. Ha gyerekként részt vettünk egy-egy el?adásban, akkor még arra is készültünk. Bár akkoriban nem sokat szerepeltem, ugyanis annyira lámpalázas voltam, hogy mindent elrontottam. De én ezt sem bántam, hiszen nagyon jó pedagógusaim voltak; ötödik évfolyamtól kezdve Hidas Hedvig volt a mestern?m, aki óriási név a szakmában. Boldog voltam, hogy a tanítványa lehettem, azt hiszem, ez meghatározta a pályámat.

- 1980-ban diplomázott. Akkoriban szokás volt, hogy a f?iskola elvégzése után egy-két
fiatal táncos ösztöndíjjal tanulhatott a Szovjetunióban.

- Rögtön leszerz?dtetett az Operaház, de el?tte egy évig Moszkvában voltam, ahol semmit nem tanultam. Volt, akinek szerencséje volt, és bekerült egy orosz évfolyamba, ahol jó mesterekkel dolgozhatott, én azonban egy olyan nemzetközi csoportba kerültem, ahol olyanok is voltak, akik három éve (!) tanultak balettozni. A látszat ugyan megvolt, hogy a "szocialista barátokat" támogatni kell, ám valójában semmit sem akartak nekünk megtanítani. Egy hónap után haza akartam jönni, de nem lehetett. Egy évet töltöttem el ott azzal a tudattal, hogy semmit nem fejl?döm, s?t leépülök és meghízom. Annyi haszna azért volt, hogy megtanultam oroszul, és jó el?adásokat láthattam. Igaz, az is fél évbe telt, amíg a színházi belép?kártyákat megszerezték nekünk. 

- Itthon milyen szerepekkel várta az Operaház?

- Egy évig a karban táncoltam, aztán kisebb szólófeladatok következtek, s három év után kaptam meg az els? f?szerepemet. Akkoriban még komolyan végig kellett járni a ranglétrát, ami szerintem egyáltalán nem haszontalan. Ha soha nem táncoltam volna a karban, nem tudnám, milyen komoly és nehéz feladat ott helyt állni, úgy táncolni, hogy észrevegyenek. Jónak tartom, hogy fokozatosan egyre nagyobb szerepekkel bíztak meg, mert ezáltal könnyebben megtanultam feldolgozni az izgalmat, a felel?sséget, hogy szólóban táncolok.

- Volt olyan szerep az életében, amir?l úgy érzed, kimaradt?

- Nincs hiányérzetem, mert amit nem kaptam meg, az igazából nem nekem való. Nem vagyok például Giselle vagy Csipkerózsika. A Csipkerózsikában Carabosse szerepében viszont istenien érzem magam. És ott van a többi ragyogó szerep; Júlia, Makrancos Kata, ami fergetegesen más világ, a Spartacus Flaviája (egyt?l egyig ragyogó darabjai Seregi Lászlónak). Nagy kedvencem az Anna Karenina, valamint az Anyegin Tatjánája, err?l azt gondolom: a pályám csúcsa. Fantasztikus szerep, másrészt, jó id?ben találkoztam vele, noha azt hittem, már kés? eltáncolnom. Szerencsém volt, hogy sosem kényszerítettek olyan szerepekbe, amik nem nekem valók

- A n?iség végleteit, a naivától a démonig, ábrázolja a színpadon.

- Az Ikrek jegyében születtem, úgyhogy végletességteljes mértékben megvan bennem. Én a magánéletben is mélyen élem meg a szerelmet, annak minden boldogságával és szomorúságával együtt, ugyanakkor gyermekien naiv tudok lenni, ami miatt sok csalódás is ért. De a munkatársaim is elismerik a munkámat, a közönség visszajelzése pedig fantasztikus.

- Meddig szeretne még táncolni?

- Négy évem van a nyugdíjig, s azt gondolom számomra az ideális id?pont lesz, hogy abbahagyjam. Akkor szeretném befejezni pályámat, amikor még jól megy. Ezért is váltam meg már korábban néhány szerepemt?l, így például a Júliától, vagy A hattyúk tava f?szerepét?l. Érdekes, amikor megnézem ezeket az el?adásokat, nincs bennem semmi rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy nem én vagyok a színpadon. S?t, nagy örömmel nézem a fiatalabb pályatársakat. Szeretném ilyen jó érzéssel, keser?ség nélkül elhagyni a táncos pályát. Elvégeztem egy lakberendezési iskolát, talán azzal fogok foglalkozni, de még nem tudom, mit hoz az élet. Mindenesetre nyitott vagyok.

 
 
Jelenleg 3 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény